Születtem 1942. jan. 14-én Kolozsváron. Apám ref. lelkész, anyám pedagógus volt. Ez utóbbi foglalkozást választottam én is később magamnak nem tudván azt, hogy „akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá tették”. Iskoláimat Petrozsényban végeztem, innen ered a Petrozsényi ál-, illetőleg előnév. A marosvásárhelyi főiskolai évek után Nagyváradra kerültem. Nehéz évek voltak tele kenyérkeresési gondokkal, nacionalista megkülönböztetéssel.

Zalán 2002. augusztus 22-én született Dunaújvárosban. Négy évesen kezdett olvasni, első versét (Kolbászpepe az erdőben) öt évesen jegyzi le. Művészeti érdeklődését szülei korán felismerik és támogatják tehetségét.

A juniort én adtam szüleimtől kapott nevemhez, még gimnazista koromban. 37 éves vagyok. Verseket írok, és költőként próbálok élni. Költőként élek. Próbálni meg… megpróbálok életben maradni, dolgozni, örülni. Örülni mindannak amit megtehetek, amit megteremthetek. Jól vagyok.

Középkorú, ugyanakkor – mások megítélése szerint –, fiatalos nyugdíjas vagyok. Budapesten születtem 1954-ben, a Vízöntő jegyében. Ifjúkoromból a leglényegesebb és a legemlékezetesebb időszak az a majd két évtized, melyet a Balaton mellett lakva töltöttem el.

Gyermekkorát a mátraaljai Domoszló községben töltötte. Gyöngyösön érettségizett áruforgalmi szakon. Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, magyar–történelem szakos diplomát szerzett, majd Gyöngyöspatán lett osztályfőnöke egy csodálatos kis osztálynak. Jelenleg Budapesten él, a piarista tanító rend szerzetese.

1970. december 2-án születtem Kazincbarcikán. Egészen húsz éves koromig ott is éltem, ott végeztem el az általános iskolát és a gimnáziumot is. Tizennyolc évesen azt gondoltam, hogy nem tanulok tovább, mert vár az élet, inkább felnőtt akartam lenni, és szüleim kérését, könyörgését figyelembe sem véve, nem ültem vissza az iskolapadba.