Művész-világ

Kéménybe-korommal

Nagyi lázad

Dátum: 2010. július 15., csütörtök, 10:32

Nem viszem. Ma, nem viszem. Mondta, hangsúlyozva az időhatározót. Az ovi előtt fel van szórva, de odáig…! A Stefka nagyi tegnap elcsúszott a jégen és akkorát esett, mint egy télikabát. Nem megyek. Majd ha kisüt a Nap. Azt már nem mondja, hogy elege van abból, hogy mindent rásóznak, hetven éves és egyáltalán… Szóval: nem.

Ez még okés volt. Gyors pakolás, telefon: bocsi kések, gyerek kocsiba, ovi hipp hopp. Dolgozó. Huh. Kávészünet.

Jaj, ne haragudj, az oviból telefonáltak, hogy a Nyuszifül beteg lett, nem tudnátok elvinni a doki nénihez?

Mobilon haza. „Nem viszem” – mondja a nagyi – megmondtam.”

Kész. A családüzem leáll. Ki hozza el, ki vigye? Kinek olcsóbb az élete? A gyerek lázas. Végül apa beáldozta magát: ugrás a kocsiba, vágta a Sashegyre, doki néni, sorállás. Apa nem bírja, anya váltja, gyógyszertár, teafőzés, ágy mesekönyv, maci.

Anyuka itt van, aludj el kicsim.

Nyuszifül nem akar. „A nagyi meséljen!”

Nagyi nem bírja tovább a lázadást, szolgálatba helyezi magát.

Egy délelőtt erejéig leállt a családüzem. Ha tudnék kárörvendeni, mondanám, hogy egyszer legalább látszik, ki a családüzem tengelye… Vagyis hogy ki tartja a magyar családmodellt. De nem mondom, mert nem is olyan vicces.

Nyuszifülnek pirosak az orcái.

ez is alma

Kapcsolódó cikkek:

Feminista férfi-szekció

Csodakütyü (kis karácsonyi elővásárlás)

Számok a testeden

Sugárzás

Stresszben pengék vagyunk

További kapcsolódó cikkek

Hozzászólás

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!

Hozzászólások

élet	2010-08-18 08:20 \| Válasz erre \| #8
miért, a többi mkomment rosszindulatú lenne? Válasz drfichte üzenetére (#7)

drfichte	2010-08-16 12:07 \| Válasz erre \| #7
Mazzola: hogy jóindulattal kommentelted

mazsola	2010-08-15 13:49 \| Válasz erre \| #6
Nincs mit.De mi esett ilyen jól? :) Válasz drfichte üzenetére (#5)

drfichte	2010-08-13 18:11 \| Válasz erre \| #5
mazzola: nagyon köszi, huuu de jól esett...:)

Így van. Szegény lázadna, de nem tud. Marad néha a "panaszkodás" részéről, amit - ki tudja miért- épp akkor vagy nem hallunk meg, vagy nem vesszük komolyan.
De ez felvet bennem kérdéseket - bár nem ez a cikk témája - :
- Mi lesz a nagyival, ha felnő a gyerek?
- Ki törődik majd vele, ha ő lesz beteg? Mert a világ egyre gyorsul, és ahogy a gyerekért anno nem volt idő elmenni, mert lázas....most nem lesz idő meglátogatni a nagyit a kórházban. Vagy csak kutyafuttában.
- A nagyik "dolga" valóban az unoka felügyelete, és elkényeztetése (a szülők idegesítésére :D ). De ne a nagyinak szüljünk gyereket.
Az én anyukám maga a csoda, jelenleg is második - vagy sokadik - helyre rangsorolja magát. Nincs még unoka a családban, és tudom, hogy ha lenne lurkóm, az idegeimre menne, mert nem tudnám "levakarni". De csak azért, hogy legyen gyerekem, és legyen akire rásózzam....na ezért nem kell.

Kicsit el is tértem a témától. Nagyon tetszett a cikk, végig mosolyogtam, és természetesen mélységesen egyetértek :)
Mi akkor vertük ki sokszor anyánál a "biztosítékot" mikor a vasárnapi ebédnél közöltük, hogy finom...de a mamáé jobb :)
A nagyi pótolhatatlan.

Válasz élet üzenetére (#2)

Óh.. Istenem! Mennyire ismerős a történet, és mennyire jellemző a jelenkor (is) mindennapjaira. És mennyire jól van megírva ahhoz, hogy emberek tízezrei ismerjenek magukra, napi nehézségeikre, vagy épp a család saját külön bejáratú nagyijára. Mert bizony! Rohanunk reggeltől estig. Meló ezerrel. Aki leáll, az lemarad alapon. A gyereket meg ez marhára nem érdekli... Jottányit sem!- Neki ugyanúgy kell a reggeli, a játék, az ebéd, az uzsonna, a mese... Vigyék a kis popiját a játszótérre, a strandra, kirándulni, hóembert építeni, korizni a műjégre, séta-hajókázni, vagy csak sétálni egy jó ízűt a Margit szigetre. És a homokozó mellett is ott kell ám csücsülni valakinek, és percenként megdicsérni szemünk fényét, hogy milyen csecse pogácsát készített a kis formájával, és hogy milyen jó gyerek, hogy nem szórta tele a szomszéd Béluska szemét homokkal...A hintában való lökdösés?.. Na az is jobban esik a nagyitól.
Bizony a NAGYI... csupa nagybetűvel! Mire is mennénk nélküle? Kihez mennénk vasárnap ebédre? Ki sütné meg a kedvenc sütimet, úgy ahogyan azt senki más nem tudja? És ki tudna még órákig azokról az időkről beszélni, amikor mi még csak egy pajzán gondolat voltunk? És kit hallgatnánk szájtátva, amikor arról mesél, hogy milyen volt a karácsony a háború alatt, és hogy a papi milyen furfangosan szökött meg a fogságból?
Igen a NAGYI! Lássuk be, hogy mennyire fontos! Ha nincs, egyszerűen megáll a tudomány. Sok sok család el sem tudná képzelni az életét az Ő segítsége, az Ő gondoskodása nélkül... Egyre vigyázzunk nagyon! Ne akkor döbbenjünk rá, hogy mennyire pótolhatatlan, amikor már nem lehet pótolni! A magam részéről köszönöm a cikket! Én még időben felismertem a tényt, hogy a nagyi igenis nélkülözhetetlen jelenség. S ha egy kicsit időnként "lázad"? Na Bumm! Neki is jár évente egy fél nap szabadság! :)

Utóljára módosítva: 2010-07-15 22:40

élet	2010-07-15 17:06 \| Válasz erre \| #2
Nagyi lázadna - ha tudna..:-) Bűbájos írás..!

leslie	2010-07-15 10:42 \| Válasz erre \| #1
Jaj de jó volt ezt olvasni!!!:) Mi ez, karcolat? De rég olvastam ilyet!!! A Nagyi...Igen. A valódi tengely. Nagyi nem lázadhat, mert akkor összedől minden a családban. Jó volt ezt olvasni!