Mérleg és a gyümölcsös ládák mögött egy hölgy. Szép lehetett. Mintha véletlenül ide cserélték volna. Karján könyökig tetkó. Barackja finom.

Egy huzi-voni táska kér utat, tulaja pólóján felirat: King of Lions. Nehezen járó hatvanas – negyvenes delnővel. A férfi – az oroszlánkirály – tört angolsággal felelget. Burokban vannak. Külön világ.

Borozó előtt vas székek, műanyag asztal – körötte szociálfotókból válogatott figurák. Szandál, háromdeci hárslevelű, egyik előtt Füles rejtvényújság. Egy kopasz szemüveges lehunyt szemmel. Még korán van.

Állateledel. Minden van. (Teknőc kád, kaparófa, kullancshárító kétezerért, mosómedvéhez használati utasítás, hörcsögnek labirintus…) Hosszú sor, nénik. Cicakaját, vitamint, nyúltüdőt. „Kutyára napszemüveg esetleg?”” Mit nem mond Feri úr…!”. A magány parafernáliái. …legalább egy kanári legyen abban a lakásban.

„Józsikám, szombaton a Juve nagyon gyéren muzsikált” – a zöldségesek fél kiló padlizsán mellett átszólnak egymásnak. Aztán más fekvésben a vevőnek: „Hetven deka a zucchini, megfelel?” „Csak hatvanötöt kértem!” „Rendben. – „Mire vetted a Reál meccset?” – Unalmas ez a sok öregasszony.

„Azzal a micsodával nem lehetne a tetejét beszórni?” – lángost vesz egy kis ember, tejfölt, meg amit az előtte vásárló óriástól lát – töpörtyűt – kér bele. Unikum is van. Áll az idő.

Földszinten tábla: „Csak saját felelősségére” A mozgólépcső nem műxik. Saját felelősségére.