Ez a kérdés egyidős az irodalom filmes megjelenítésével, és ritka volt ebben a 100 évben olyan eset, amikor a két műfaj hívei meg tudtak egyezni abban, hogy melyikük nyert - még akkor is, ha egészen más értékeket kell számon kérni a mozitól, mint a könyvtől. Elég csak a számtalan Verne-, vagy Dumas-feldolgozásra gondolni: a leghíresebb Verne-film alighanem Richard Fleischer Nemo kapitánya, James Masonnal és Kirk Douglas-szel a főszerepben, holott még a történet egyes elemei is erősen eltérnek a regénytől, de ugyanez vonatkozik a Három testőrre is. A mai napig Richard Lester 1973-as fergeteges filmjét tartják a legjobbnak, pedig ebben, miközben megőrizte a történet minden izgalmát, drámaiságát, intrikáit, sajátos humorával kicsit idézőjelbe is tette az „egy mindenkiért, mindenki egyért" lovagjait.
A nagy látványos kosztümös filmek rajongói közül nem biztos, hogy mindenki olvasta Margaret Mitchell vagy Lewis Wallace regényét, aki megkönnyezte az Elfújta a szél, vagy a Ben Hur több órás eposzát. És aligha vannak sokan, akik emlékeznek azokra a regényekre, amelyekből Alfred Hitchcock készítette hátborzongató filmjeit. A pszicho-krimi mestere ugyanis az esetek túlnyomó többségében másod-, harmadvonalbeli szerzőkből dolgozott.
De nem kell ennyire messzire menni a XX. század kultúrtörténetében. A La Repubblica című olasz napilap összeállításában a sikeres átültetések között említi Luchino Visconti A párduc című filmjét Tomasi di Lampedusa regénye nyomán, és ugyancsak a magas szintű adaptáció példájaként említi J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura-trilógiáját. (Ez utóbbival alighanem sok Tolkien-rajongó vitába szállna). A modern írók közül örülhet Marguerite Duras, mert szinte minden megfilmesített írása, a Moderato Cantabilétől A szeretőig telitalálat volt és Ken Kesey sem bánkódhatott, amikor viszontlátta elmegyógyintézetbe zárt hősét, MacMurphyt, A száll a kakukk fészkére Milos Forman-változatában. Jean-Jacques Annaud korfestése A rózsa nevében ugyanolyan tökéletes volt, mint Umberto Eco regényében.
Francis Ford Coppola vitán felül a maximumnál is többet hozott ki Mario Puzo Keresztapájából, és csupán alapanyagként használva Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényét, tette kultuszfilmmé az Apokalipszis, mostot. (Érdemes megemlíteni emellett Nicholas Roeg filmjét, amely viszont az eredeti, Afrikában játszódó történetet vitte filmre.)
Akadtak olyan írók, akiknek a filmes siker karrierjük fellendítését is jelentette: Stephen Kingről köztudott, hogy már letett az írásról, felesége a szemétből halászta ki kéziratait, amikor az akkor még kezdő Brian De Palma 1976-ban ráharapott a Carrie című horror-regényre, majd négy évvel később Stanley Kubrick igazi mesterművet készített a Ragyogásból. Ugyanakkor fordított esetekről is tudunk: Chris Webb, a Diploma előtt alapjául szolgáló könyv szerzője bagóért adta el a regényét összes jogaival együtt. Mike Nichols 1967-es mozija egy nemzedék kedvence lett, sztárt csinált Dustin Hoffmanból, az író pedig nyomorog....
(MTI-Panoráma)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |