Március 15. - Kossuth-díj - Albert Gábor író
Dátum: 2015. március 16., hétfő, 7:32

Elsősorban a jelenlegi és jövőbeli olvasóknak van szükségük erre az elismerésre Albert Gábor író, esszéista, szerkesztő szerint, aki Kossuth-díjat vehetett át vasárnap a Parlamentben.

A József Attila-díjas Albert Gábor kivételesen műfajgazdag prózaírói életműve, valamint jelentős írói-történészi munkája, különösen a 19. századi magyar történelem tekintetében kiemelkedő kutatói és tanulmányírói tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést.

Az elismerést önigazolásként fogadtam - hangsúlyozta Albert Gábor az MTI-nek, hozzátéve: erre elsősorban azoknak van szükségük, akik olvassák a műveit, ismerik és szeretik őt.

"Akik - mondhatnám úgy is - szeretnek, s úgy érzik, olyasmit tudtam megírni, elmondani, személyesen képviselni, amit ők is gondoltak, amiben ők is hisznek, s ami nekik is kapukat nyitogatott. Erre az elismerésre elsősorban a jelenlegi és jövőbeli olvasóknak van szükségük, s furcsán hangzik ugyan, de úgy érzem, ezzel az elismeréssel szinte én ajándékozom meg őket". A kitüntetést valamiféle szenvedő alanyként fogadtam, és ez a "szenvedés" egyértelműen öröm is - fogalmazott az alkotó.

Visszatekintve pályájára kiemelte: "belső megtisztulást jelentett első regényem, a Kagylóhéjban megjelenése, amely később A Cet gyomrában címet kapta, s hasonlóképpen eszmei birodalmam kiteljesedésének volt eredménye az Emelt fővel című könyvem, amelyben a szociográfia és a történelemértelmezés határmezsgyéjén bolyongva próbáltam eligazodni abban a labirintusban, amit számomra a valóság jelentett". Véleménye szerint ha nem is mindig, de jobbára a legújabb könyv a legkedvesebb.

Albert Gábor úgy fogalmazott, hogy a történelem mindig rólunk szól, sőt, ha van fülünk a hallásra, nekünk üzen. A véletlen adta a kezébe az 1848-49-es nagy emigráció iratait, "megfejtésükre" legalább egy évtizedet szánt, s legalább négy kötetet adott közre. "Saját, jelenkori sorsvonalunkat olvastam ki ezekből a megsárgult, emigrációban született levelekből. Mert én magam is, s velem együtt sokan, itthon is emigrációban éltünk".

"Ebben a szellemben adtam közre Szemere Bertalan, az egykori miniszterelnök emigrációs levelezését, hiteles és eddig javarészt ismeretlen levelekből szőtt regényben rajzoltam meg a profi besúgó Bangya János és az 1848-as forradalom talán legbájosabb vezetőjének arcképét, a méltatlanul elfelejtett Mészáros Lázárét, s közben olyan tanulmányokat írtam, amelyek ebben a történelmi labirintusban is élvezetes együttsétálásra invitálták az olvasókat. De bárkiről is szóltak ezek a történelmi ihletésű könyvek, mindig rólunk szóltak, és most is hozzánk szólnak" - mutatott rá az alkotó.

Arra a kérdésre, hogy jelenleg milyen témát dolgoz fel, így válaszolt: "valami számvetésfélére készülök, aminek Rousseau-ra emlékezve az lesz a címe, hogy Egy magányos merénylő elmélkedései. Remélem, hamarosan tető alá tudom hozni. Persze a Biblia szerint a kövek egyberakásának megvan az ideje, s hasonlóképpen a szétszórt írásokat is össze kell gyűjteni".

A Pont Kiadó életműsorozatának eddig már 14 kötetét megjelentette, s válogatott novelláinak harmadik kötetét a könyvnapra ígérik. A Homályos tükör tisztítása című kiadványnak pedig lényegileg folytatása lesz az ugyancsak megjelenés előtt álló Jóslás és mementó című esszékötet.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki – eredménytelenül.
Aforizmák
„ Mi a legfeltűnőbb különbség egy macska és egy hazugság között? Az, hogy a macskának csak kilenc élete van."
Mark Twain
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ