Az emlékév a költő pénteki, 75. születésnapjától egy éven át, 2016. augusztus 7-ig tart majd. A szervezők a rendezvényekkel szeretnék ráirányítani a figyelmet a kiváló költőre, illetve közkinccsé tenni Bella István szellemi hagyatékát.

A sárkeresztúri önkormányzat szerdai tájékoztatása szerint a Csak aki olyan fiatal című rendezvénysorozat pénteken, Sárkeresztúron kezdődik, ahol elsőként a költő gyermekéveinek helyszínéül szolgáló háznál tartanak koszorúzást, majd a róla elnevezett művelődési házban 75 vers és versrészlet hangzik el.

Az emlékév keretében lesz rendhagyó irodalomóra, versmondó verseny Bella István műveiből, emlékülés, a Hetek költőit bemutató előadások, illetve rajzpályázat is. A programsorozat zárásaként jövő augusztusban felavatják a Bella István Emlékházat és a Kossuth-díjas költő domborművét Sárkeresztúron.

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, de gyermekkorának színtere, élményeinek első forrásvidéke a Fejér megyei Sárkeresztúr, ahol édesapja tanító volt. 14 éves volt, amikor Hazafelé című verse megjelent a Fejér megyei napilapban.

Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően egy évig segédmunkásként dolgozott Budapesten, majd 1959-ben felvették az ELTE magyar-könyvtár szakára. 1964-ben, nem sokkal az államvizsga előtt abbahagyta az egyetemet, és az ELTE jogi karának könyvtárosa lett.

Egyre közelebb került az irodalmi élethez, 1965-től a Tiszta Szívvel című folyóirat szerkesztője is volt. Verseit sorra közölte az Új Írás és a Napjaink, amely körül lassan kialakult az az írói csoport, amely Hetek néven lett ismert a magyar költészetben. Bella István mellett ide tartozott Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon is.

1966-ban jelent meg Bella István első kötete Szaggatott világ címmel. 1978-ban az Élet és Irodalom munkatársa lett, az ott töltött időszak alatt - 1991-ig - volt főmunkatárs és rovatvezető is. Az Élet és Irodalmat otthagyva egy ideig főszerkesztő volt a székesfehérvári Városi Televíziónál, majd az Árgus című folyóirat szerkesztőségének tagjaként dolgozott, 1994-ben pedig a Magyar Napló versrovatát szerkesztette. 1995-től könyvkiadással is foglalkozott.

Költői munkásságáért számos elismerést kapott: 1970-ben és 1986-ban József Attila-díjat, 1988-ban Déry Tibor-jutalmat, 1992-ben Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben Kossuth-díjat, 2003-ban pedig elnyerte a varsói Poezja Dzisiaj nagydíját is. 1996-ban a Magyar Művészeti Akadémia, 2002-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia választotta tagjai sorába.

Hosszan tartó betegség után, 66 éves korában, 2006. április 20-án hunyt el.