A közlés szerint az alkotótól a református egyház szertartása szerint vesznek végső búcsút. A József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista 78 éves korában hunyt el 2017. december 15-én.

Tóth Éva 1939-ben született Debrecenben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) magyar-francia-spanyol tanári diplomát szerzett, 1962-67 között tanár, 1967-68-ban a Magyar Rádió munkatársa, 1971-től 1983-ig a Corvina Kiadó szerkesztője, majd főszerkesztője, 1984-1990 között az Új Tükör világirodalmi rovatvezetője volt.

1990-től két éven át a Magyar Írószövetség külügyi titkára, az elnökség tagja, 1995-től a választmány tagja, 1994-2016 között a Magyar PEN Club alelnöke, 1995-től a Nemzetközi PEN Club fordítói és nyelvi jogi bizottságának tagja volt. Spanyol irodalmat tanított a Szegedi Tudományegyetemen, magyar irodalmat Fulbright-vendégprofesszorként az Egyesült Államokban, a Georgiai Egyetemen, műfordítást az ELTE-n. Részt vett a nyelvi jogok egyetemes nyilatkozatának kidolgozásában.

Tóth Éva húszévesen már publikált országos folyóiratokban, majd egymás után jelentek meg verseskötetei, Emlékvers című költeményét tizenhét nyelvre fordították le. Számos szakmai elismerésben részesült, a József Attila-díjat 2002-ben vehette át.

Versei több mint húsz nyelven jelentek meg folyóiratokban és antológiákban. Főleg latin-amerikai, spanyol és afrikai költészetet és prózát fordított. Művei közé tartozik az Egyetlen értelem című kötet, Petőfi Sándor János vitézének spanyol fordítása Juan el Paladin címmel, kortárs magyar drámák spanyolul Teatro húngaro címmel, a magyar költészet antológiája a kezdetektől napjainkig spanyolul, valamint a Róza-kert és Az eltaposott pillanat című kötetek.

(MTI)