Ferenczy Erika Alice 1938. december 6-án született Zalaegerszegen. A közlemény szerint a különféle társadalmi rétegeket ért igazságtalanságok, a vidéki magyarság háttérbe szorítása ellen küzdött. 2006-ban a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség kitüntetését vehette át 1956 szellemi örökségének ápolásáért és a magyarságnak tett szolgálatáért.

A szocializmus évtizedeiben újságíró-kritikusként dolgozott, 1973-ban az akkor alakuló Fiatal Kritikusok Fórumához kapott felkérést az Élet és Irodalomban. Munkatársa volt többek között a Filmvilágnak, a Négy Évszaknak, a Pesti Műsornak. Novellái jelentek meg országos lapokban és külföldön. A Mozgó Világban a lap megszűnéséig publikált. 1996-ban a Kortárs című folyóirat országos novellapályázatának egyik nyertese volt.

A rendszerváltáskor kezdett bele haláláig tartó történészi munkájába. 1989-től a Történelmi Igazságtétel Bizottság mellett működő Oral History Archívum, majd a Történelmi Tényfeltáró Bizottság számára készített életútinterjúkat. 1996-tól a fiával, Kinyó Ferenczy Tamással közös Art Opus stúdióban az 1950-es évek világát és az 1956-os forradalmat bemutató dokumentumfilmek forgatókönyvírója, riportere volt.

Főbb művei közé tartozik a Gr. Széchenyi Zsigmond - Pályarajz egy vadász-íróról, Az út - Szolnoktól-Ungvárig - 1956, a Rácsos egyetem; A szürke fegyház keskeny kőszeme - Börtönművészet 1945-56, a Kegyelem című filmballada, a Rabálom - Márianosztra 1952, "C"-legények - Katonák fegyver nélkül, "Gyilkosság, lövés által" - Forradalom Zalában.

(MTI)