Kalász Márton költő, író, műfordító 85 éves
Dátum: 2019. szeptember 8., vasárnap, 9:16

Szeptember 8-án lesz nyolcvanöt éves Kalász Márton Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító és prózaíró, a nemzet művésze. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

A Baranya megyei Sombereken született sváb családban, magyarul csak tízévesen tanult meg. "Első anyanyelvét" az irodalomban soha nem használta, magyar költőként magyar nyelven akart írni, eredeti neve helyett ő választotta a Kalász nevet. Pécsett érettségizett 1952-ben a ciszterci gimnáziumban, költészet iránti lelkesedésére irodalomtanára, az elismert katolikus költő, Ágoston Julián figyelt fel, és ő küldte el első verseit a katolikus Vigilia folyóiratnak.

1953-tól egy ormánsági állami gazdaságban dolgozott, majd Siklóson és Szigetváron népművelési előadó, illetve művelődésiház-igazgató volt. 1958-tól a Falurádió riportere, emellett 1960-tól az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt, 1964-ben ösztöndíjasként egy évet Berlinben töltött. 1970-től 1985-ig az Új Írás munkatársaként, majd rovatvezetőjeként, 1971 és 1974 között a berlini Magyar Kultúra Házának munkatársaként dolgozott. 1986-ban lett a Vigilia főmunkatársa, szerkesztőbizottsági tagja, 1991 és 1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. 2001 és 2007 között a Magyar Írószövetség elnöke volt, távozásakor a szervezet örökös taggá választotta. 2009 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011-től rendes tagja.

Első versei 1954-ben jelentek meg a Vigiliában, költői pályája kezdetén a népi elkötelezettségű lírai realizmus követője volt (Hajnali szekerek). Verseiben hamar jelentkezett az elszakadás élménye: a tájköltészetet, látványköltészetét fölváltotta a gondolatiság (Változatok a reményre, Hírek Árgyélusnak). Versépítő módszerét a tapasztalatok vizsgálatában, a gondolatok metaforikus megfogalmazásában találta meg, de a szenvedély segítségével védekezett is az absztrakció ellen. Szereti a ciklikus szerkesztést (Viola d amour, Az imádkozó sáska, Szállás), költészetét műgond és választékos nyelvi erő, sokrétű szókészlet (a tájnyelvi kifejezésektől a német nyelvű vendégszövegekig) és szokatlanul összetett mondattan, Hölderlint, Rilkét, Celant idéző nyelvi koncentráció, létbölcseleti igény, poétikai kiműveltség jellemzi.

Több mint húsz verseskötete mellett prózai művei is napvilágot láttak. Ő maga legfontosabb művének a Téli bárányt tartja, a regény édesapja történeteként indul, de végül a magyarországi németség regénye lesz; ezt a témát dolgozza fel Tizedelőcédulák című dokumentumregényében is. Műveinek tetemes része foglalkozik szülőfalujával, ahol magyarok, németek és dél-szlávok éltek együtt, majd 1945-ben a betelepítések nyomán bukovinai székelyek is érkeztek. Berlin - zárt övezet: emlékezések című kötetében berlini élményeit idézte fel, irodalmi tanulmányait az Atossza királynő álma című könyvében adta közre. Mivel kétnyelvű környezetből érkezett, kitűnő műfordító is, elsősorban kortárs német költők (Franz Fühmann, Günter Kunert) tolmácsolója.

Munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el: 1971-ben és 1987-ben József Attila-díjat, 1994-ben Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott, 2013-ban a magyar és az egyetemes irodalmat egyaránt gazdagító költői életművéért, hiteles prózai műveiért, jelentős műfordításaiért, irodalomszervező, irodalmi-közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként a Kossuth-díjat vehette át, 2016-ban a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. 1996-ban Weöres Sándor-díjat és Artisjus Irodalmi Nagydíjat, 2001-ben Arany János-, 2002-ben Deák Dénes-, 2007-ben Stephanus-díjat vehetett át, 2006-ban Prima-díjas lett, 2013-ban megkapta a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot, 2014-ben Magyar Örökség Díjjal ismerték el és megkapta a Salvatore Quasimodo nemzetközi költőverseny életműdíját is. Díszpolgára szülőfalujának, Sombereknek és lakhelyének, Újbudának, ahol a mai napig írógéppel készíti műveit, 2017-ben kismonográfia jelent meg róla. Nyolcvanötödik születésnapján lát napvilágot új verseskötete Annyi ábrándunk címmel, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia, a PIM és a Magyar PEN Club szervezésében köszöntik pályatársai.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A nagy színésznek egy darabban fel kellett olvasni egy levelet, ezért sosem tanulta meg a levél szövegét. A fiatal, kezdő színész, aki a levélhozó inast játszotta, úgy gondolta, megtréfálja híres kollégáját és a jelenetbe a megírt levél helyett egy üres papírt vitt be.
 
Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki.
Aforizmák
„ Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik."
Oscar Wilde
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ