Gelléri Andor Endre 75 éve halt meg
Dátum: 2020. május 9., szombat, 7:48

Hetvenöt éve, 1945. május 10-én (egyes források szerint 6-án vagy 20-án) hunyt el az ausztriai Wels kórházában Gelléri Andor Endre, a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb novellistája. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Óbudai munkáscsaládban született 1906. március 30-án. Lakatosmester apja rövid ideig saját pinceműhely fenntartásával is megpróbálkozott, de végül csődbe ment. Babonásságig vallásos anyja, akinek - a családi legendák szerint - felmenői között csodatévő rabbi is akadt, az óbudai téglagyárban volt kantinosnő. A gyenge testalkatú és betegségekre hajlamos kisfiú ambivalens érzésekkel viseltetett apja iránt: félt tőle, ugyanakkor csodálta testi erejét, és a minden nehézség ellenére kitörő életkedvét.

Kamaszként ő is sportolni kezdett, hihetetlen szívóssággal és akaraterővel edzette magát, s egy időben élvonalbeli diszkoszvető is volt. Hasonló lelkesedéssel vetette bele magát az olvasásba is, s az olvasottakból sajátos mesevilágot alkotott magának. Szegénységük dacára szülei gimnáziumba íratták, ám innen hamar kimaradt - nem is annyira gyenge tanulmányi eredményei, hanem a szorító kényszer miatt, hogy minél előbb pénzt keressen. Egy ideig lakatosinasként dolgozott, majd elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Ezt követően sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő, s közben számtalanszor munkanélküli is.

Még középiskolás korában kezdett el írni, s néhány művét elküldte Mikes Lajosnak, Az Est irodalmi rovatvezetőjének, aki felismerte az ifjú páratlan tehetségét, s leközölte első novelláját. Ettől az időtől az irodalom nagyjai vigyázták minden lépését: Füst Milán, aki benne találta meg szellemi fiúgyerekét, Osvát Ernő, aki megnyitotta előtte a Nyugat kapuit, Kosztolányi, aki először nevezte "tündéri realizmusnak" Gelléri írásművészetét.

1928-29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt, ott kezdte írni egyetlen regényét, az 1931-ben megjelent A nagymosodát. Gelléri valójában a rövid prózai műfajok mestere volt, így regénye sem más, mint reális-látomásos novellák füzére. A műről elragadtatással nyilatkozott Bálint György, Szabó Lőrinc és Halász Gábor is. Ezt követően életében még négy novelláskötete jelent meg: Szomjas inasok, 1933; Hold utca, 1934; Kikötő, 1935; Villám és esti tűz, 1940. Művészetét több rangos elismeréssel díjazták: megnyerte a Mikszáth Kálmán-regénypályázat és a Nyugat novellapályázatának díját, 1932-ben Baumgarten-jutalmat, 1934-ben pedig Baumgarten-díjat kapott. 1937-ben feleségül vette Dreier Juliannát, a házasságból két gyermek, Ágnes és József született. Az asszony és a gyerekek túlélték a második világháborút és az üldöztetéseket is.

1940-től az akkor már sokat betegeskedő írót zsidó származása miatt egyre gyakrabban hívták be munkaszolgálatra. 1944-ben az ausztriai Eigenauban teljesített szolgálatot, innen 1945-ben a mauthauseni, majd a günskircheni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadulását ugyan még megélhette, de gyenge szervezete a flekktífusszal már nem tudott megküzdeni, s 1945 májusában, egyes források szerint 10-én, mások szerint 6-án vagy 20-án az ausztriai Wels kórházában meghalt.

A munkaszolgálatos évek alatt megírt Egy önérzet története című, töredékes önéletrajz-regényét csak jóval halála után, 1957-ben adták ki. Műveiből Herskó János Vasvirág címmel készített filmet 1958-ban.

Gelléri stílusát Kosztolányi "tündéri realizmusnak", Németh László "álommal beoltott realizmusnak" nevezte. Minden munkája a létező valóságban gyökerezik, helyszíne a nagyvárosi szegénység örömtelen, szürke és rideg világa, hősei munkások, lecsúszott kispolgárok, nincstelenek. Műveiben helyettük és nekik is álmodott egy színesebb varázsvilágot, amelyekben a hétköznapi ember is mitikus hőssé válhat.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Gombaszögi Ella társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre.
 
Volt idő, amikor egyes színházak szinte versengtek egymással abban, hogy melyikük tud hosszabb előadást tartani.
Aforizmák
„ Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak"
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ