Jékely Zoltán költő 40 éve halt meg
Dátum: 2022. március 18., péntek, 7:56

Negyven éve, 1982. március 19-én (egyes források szerint 20-án) hunyt el Jékely Zoltán posztumusz Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, műfordító, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Nagyenyeden született 1913. április 24-én brassói szász eredetű családban, költő-tanár apját írói nevén, Áprily Lajosként tartja számon az irodalomtörténet. A család 1926-ban Kolozsvárra költözött, Jékely az ottani református kollégium diákja volt három évig, amikor is 1929 nyarán apja úgy döntött: fiai jövője érdekében Budapestre települnek. Jékely már a Lónyay református gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Collegium tagjaként magyar-francia-művészettörténet szakon diplomázott 1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ezután az Országos Széchényi Könyvtárban fizetés nélküli gyakornok, majd 1938-tól kinevezett könyvtáros lett.

Húszéves kora körül már érett költő volt, nemzedékének egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon. Versei a Nyugatban, a Szép Szóban, a Válaszban, az Erdélyi Helikonban jelentek meg; pártfogolta Babits Mihály, nagyra értékelte Szerb Antal, Halász Gábor. 1936-ban adta közre Éjszakák című verseskötetét, majd ezt követte az Új évezred felé 1939-ben és a Mérföldek, esztendők négy évvel később. 1937-ben jelent meg első regénye, a Kincskeresők, amelyet 1938-ban a Medárdus, 1940-ben a Zugliget című követett.

1939-ben megkapta a Baumgartner-díjat, római ösztöndíjasként dél-olaszországi utazást is tett. Vonzotta a latin világ, de honvágya Erdély után nem csillapodott. A második bécsi döntés után, 1941 tavaszán a kolozsvári egyetemi könyvtár munkatársa lett. Ott ismerkedett meg a marosvásárhelyi előadó-művésznő Jancsó Adriennel, akit 1942-ben feleségül vett, hamarosan leányuk, majd fiuk született.

Jékely Zoltán megtalálta helyét az erdélyi magyar irodalmi életben, de tartotta a kapcsolatot az anyaországi irodalommal is. A második világháború után, amikor Észak-Erdély visszakerült Romániához, a Magyar Népi Szövetség lapja, a Világosság munkatársa lett. Hiába jelent meg két prózai kötete, erdélyi lehetőségeit szűknek, a légkört szorongatónak érezte, ezért 1946 augusztusában családjával visszaköltözött Budapestre, ahol 1954-ig a Széchényi Könyvtár hírlaptárában dolgozott.

A "fordulat évében", 1948-ban a kommunista kultúrpolitika Álom című verseskötetét "dekadens temetőköltészetnek" minősítette, a könyvet betiltották és bezúzták, Jékelyt kizárták az Írószövetségből. A hallgatás évei alatt műfordításból élt, lírai és prózai életművét - a megjelenés reménye nélkül - gyarapította. Gyakran időzött a Dunakanyarban apja házában, szenvedélye a horgászat lett.

Az irodalmi életbe csak 1956-ban térhetett vissza A csodálatos utazás című mesefeldolgozással. Az 1960-as évektől aztán egymást követték verseskönyvei: 1964-ben jelent meg a Lidérc-űző, 1968-ban az Őrjöngő ősz, 1972-ben Az álom útja, 1977-ben a Minden csak jelenés. Gyűjteményes és válogatott kötetei: a Csillagtoronyban (1969), Az idősárkányhoz (1975), az Évtizedek hatalma (1979). Regényekkel, elbeszélésekkel, esszékkel is jelentkezett. A kultúrpolitika óvatosan kezelte, a tűrt kategóriába sorolta, ezért soha nem kapta meg a neki kijáró elismerést. 1970-ben és 1979-ben átvehette a József Attila-díjat, a Kossuth-díjat azonban csak 1982. március 19-én (vagy 20-án) bekövetkezett halála után, a rendszerváltás idején 1990-ben, posztumusz kapta meg.

Jékely verseiben a "nyugatos" és az erdélyi magyar költészet hagyományait elevenítette fel, költészetét ő maga "életrajzi szerkezetű, folyamatos énregénynek" nevezte. Végtelenül igényes volt, sokszor átírta sorait, s azokat a verseit, amelyeket teljesen sikerületlennek tartott, összegyűjtve elégette. Nemes Nagy Ágnes írta róla: "Mindnyájan tudtuk, hogy ő a költői költő, a költő archetípusa".

Munkabírása is hatalmas volt: amikor elhallgattatták, könyvtárosi munkája mellett Dantét, Petrarcát, Shakespeare-t, Goethét, Schillert, Stendhalt, Racine-t, Kiplinget, Dumas-t, Thomas Mannt és román költőket fordított. Széchenyi István szellemének újraélesztése érdekében lefordította a "legnagyobb magyar" javarészt németül írott Naplóját. Jékely regényei többnyire önéletrajzi elemeket tartalmaznak, drámái (Fejedelmi vendég, 1968; A bíboros, 1969) az erdélyi történelem eseményeit idézik föl. Esszéi, tanulmányai mellett a 18 éves korától vezetett naplói is értékesek.

Ahogy egyik méltatója írta róla: "Elegáns és bölcs lovagja volt az irodalomnak".

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
Aforizmák
„Könnyebb az emberiséget szeretni, mint az embert."
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ