A művészt életének 69. évében érte a halál. Szkárosi Endre 1952-ben született Budapesten, 1971-72-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) állam- és jogtudományi karára járt, majd 1977-ben a bölcsészettudományi kar magyar-olasz szakán diplomázott.

Dolgozott a Mozgó Világ szerkesztőjeként majd a Lapkiadó munkatársa volt. Olasz irodalmat tanított a szegedi József Attila Tudományegyetem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, később egyetemi tanár, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori tanácsának külsős tagja lett.

Hangköltészettel és totális koncertszínházzal is foglalkozott, 1984-ben megalapította a Szkárosi and Konnektor művészeti koncertszínházat. Ő gondozta az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt.

Térköltészeti és videó munkáival, versszobrokkal rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, hangköltészeti alkotásaiból számos felvételt készített, de videóköltészettel is foglalkozott.

Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. Költészeti-művészeti tevékenységét transzpoézisnak nevezte el.

Szkárosi Endre tagja volt az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetői testületének, és egy darabig Szépírók Társaságának elnöki tisztséget töltötte be.

Művészetét számos díjjal elismerték: 1986-ban Kassák-díjat kapott, a Locus Signi-díjat 1994-ben, József Attila-díjat 2007-ben, Mészöly Miklós-díjat 2012-ben, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2016-ban vehette át.

(MTI)