BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Keserédes grundavatón a Józsefváros mélyén
Dátum: 2007. október 17., szerda, 9:37
Tavaly volt száz esztendeje, hogy a 28 éves – még közembernek, nemhogy művésznek is egyszerű nevű – Molnár Ferenc elkezdte folytatásos regényformában közöltetni a Tanulók Lapjában A Pál utcai fiúk című regényét. Ez az éjszakában magát kitűnően kiismerő, de reggel elveszetten bolyongó laza lump természetesen egy kávéház asztalánál fogalmazta meg örökbecsű sorait, úgy, hogy gyereknek még csak a közelében sem volt, nemhogy neki magának legyen belőle!

Egy évre rá – tehát 2007-ben száz esztendeje – pedig e könnyeden lefirkantott mű keményfedeles könyv alakban is megjelent, és így elindult az a világhódító karrierje, amelyet azóta sem tudott más, itthon született mű túlszárnyalni. Már akkoriban hamar elkészült a német és az angol fordítás.

Itáliában még napjainkban is olyannyira kultuszmű, hogy már túl vannak a 13. kiadáson. Filmek (kezdve a némafilmektől), sorozatok alapja azóta is; itthon Fábry Zoltán rendező irányításával, amerikaiak vitték celluloidra majd negyven évvel ezelőtt. Nemrég az olaszok szintén bepróbálkoztak ezzel, olyannyira meghamisítva a történetét (Nemecsek anyja férjhez megy Janóhoz, meg a többi agyrém), hogy Horváth Ádám és Sárközi Mátyás – Molnár Ferenc két unokája – perelni is akart emiatt. Sajnos, e csodálatos mű szellemisége – ami nem más, mint a kicsik és gyengék hősiessége, elkötelezett összefogása és hűsége a Grund iránt (ami lehet a haza, a magyarság szimbóluma is), az egymásért megvívott csatájuk diadalma a kamaszlélek annyira meghatóan finom rajzában, nemes mondatokból lepárolódva – most a kitűnő Grund-projekt megvalósulásakor is sérült.

Itt egy nagy ötlet – Mann Dániel ötletgazda és Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester, plusz nagyon sok cég, tehetséges ember összefogása nyomán – realizálódott Magyarország legnagyobb szabadtéri fajátékában. De ami Molnár Ferenc előtti tisztelgés akart lenni, az most számomra kitűnően megmutatta a mai kor értékválságát. A nyitóünnepség attrakciójaként a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatosai adtak elő szemelvényeket a regényből, amelynek helyszínét – ugyan nem az eredeti Pál utca-Mária utca sarkán – építészeti kihívásként elkészítették a Tömő utca 4. szám alatt: Táncsics Mihály lakóháza és a kerület legrégibb, rogyadozó, de felújítás alatt álló háza közt.

Fizikai szinten mindenben ügyeltek a miliő meg a hangulat varázsára. De aki a diákokkal eljátszatta – átmodernizálva! – a művet, nagy pofont mért a az író reputációjára. Rap-es,  hatásvadász mai – olyan igen „cool"-nak tűnő – katyvasszal leöntve, ripacsériára késztetve a lelkes kölyköket, csak azt jelezte ezzel a feldolgozó egyed (nem tudom ki volt), hogy nem bízik a száz éves szavak molnári mágiájában, gondolatai tiszta erejében. Ez pedig Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettes és több kerületi notabilitás megnyitója után visszavett az esemény fényéből.

Pedig, ahogy Mann Dániel, a Grund 8. Kft nevében elmesélte, az iskoláknak indított „Az én grundom” című pályázatuk is azt mutatta, hogy  a XXI. századi csilivili mobilok, plázák, Mars-űrhajók korában is az a srácok legnagyobb fájdalma, ha nincs ilyen titkokkal teli grundjuk. Ha nincs pár négyszögölnyi olyan poros, de bunkeros, cserjés, nekik minden „szépségét” feltáró földdarabjuk, ahol ők az urak, ahol lejátszhatnak csatákat – akár a száz évvel ezelőtti módon is…

Hisz a mai  fiatalok nem mindig a legutolsó divat szerinti talmit akarják: éppen, hogy az elődök értékei kellenének nekik: szerintem pont erről szól ez a „több mint játszótér”-projekt is. Ezért itt minden annyira gondosan korhű: például Janó, a tót „gunyhójából” olyan ablak, ajtó nyílik, amelyik tényleg akkoriban készülhetett, megmentve egy ledózerolt viskóból. A fantasztikus, emeletes, sok bejáratos rönkvár kivitelezése komoly mérnöki eredmény – az írói fantáziát fordították le az alkotók a tervezés reális nyelvére, hiszen ilyen grund soha azelőtt sehol sem volt Pesten –, de még a kockakövek is múltat hazudnak, noha idén júliusban gyártották le a régi minták alapján, és így tovább. 

Szóval, ha e környezetben  kínosan ügyeltek a hitelességre, akkor jobban bízhattak volna a monoklis, színésznőfaló, bohém Molnár eredeti szavainak hatásában is… Persze ez csak egy fiaskó, a túlbuzgalom jegyében. Múlandó, bár a gyerekek érdemeltek volna több, jobb tehetséggondozást.

Ami a lényeg, hogy a cégek – például a Corvin Sétány Projekt fejlesztője hatalmas földmunkával járult hozzá a vállalkozáshoz,  míg mások kandeláberekkel, mosdó és egyéb szaniterekkel, csempékkel,  a Móra Könyvkiadó és az örökösök Reich Károly gyönyörű rajzaival illusztrált mesekönyv-fallal, sőt az egyik Pál utcai fiú nevét viselő Richter Gyógyszergyár effektív pénzzel is! – valódi elkötelezettjei voltak a dolognak! Mivel két oldalnyi csak a szponzorlista, lehetetlen a lelkes csapatokat fölsorolni, de mindegyiknek köszönet jár a gondos munkáért és támogatásért. A pályázatban részvevő iskolások is megható hittel és szeretettel álmodták meg az ő grundjukat. Akár a nyertes nagyvázsonyi két tannyelvű Várnai Zseni Iskola diákjairól legyen szó, akár a visegrádi Dunakanyar Általános Iskola második helyezettjeiről, akár a budai Arany János Általános Iskola és Gimnázium harmadik díjat elnyert csapatáról.

A térrel szemben vadi új betonkolosszus épül, mellette meg régi – most renoválandó – házikók lesznek a kerület újabb kultur-helyszínei. Ezt a West Balkán – amely kedvelt szórakozóhely, grundberuházó, -üzemeltető és -fejlesztő is egyben – finanszírozza, tehermentesítve a kerületet alóla. Tehát színvonalas szórakoztató negyed alakul majd ki  Westék beruházásaik nyomán, így a Józsefvárosi Önkormányzat több százmillió forintos  épület-felújítási terveit máshol valósíthatja meg, mivel nem itt kell költenie tovább. Engedélyezési eljárások után az igazi célközönség – a pesti srácok – november elején vehetik birtokba a zöld-piros zászlóval felszerelt, Michelin-gumitéglás, eu-konform módon biztonságos és jópofa „csatateret”.

Szász Judit

Fotó: Sebő Gábor

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Baudleaire, a híres francia költő találkozott egyszer sétája közben egyik barátjával, Theodore Banville költővel, aki azt javasolta neki, hogy menjenek el együtt fürdeni.
 
Tanguy apó műkereskedésének kirakatába gyakran ki voltak téve fiatal művészek munkái. Egy járókelõ megpillantott a kirakatban egy Cézanne csendéletet, mely négy almát ábrázolt. Betért a kis üzletbe, s megkérdezte, mennyibe kerül a kirakatban lévõ kép?
Aforizmák
„ A világ nagy emberei általában nem voltak nagy tudósok, a nagy tudósok pedig nem voltak nagy emberek."
Holmes
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ