BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Keserédes grundavatón a Józsefváros mélyén
Dátum: 2007. október 17., szerda, 9:37
Tavaly volt száz esztendeje, hogy a 28 éves – még közembernek, nemhogy művésznek is egyszerű nevű – Molnár Ferenc elkezdte folytatásos regényformában közöltetni a Tanulók Lapjában A Pál utcai fiúk című regényét. Ez az éjszakában magát kitűnően kiismerő, de reggel elveszetten bolyongó laza lump természetesen egy kávéház asztalánál fogalmazta meg örökbecsű sorait, úgy, hogy gyereknek még csak a közelében sem volt, nemhogy neki magának legyen belőle!

Egy évre rá – tehát 2007-ben száz esztendeje – pedig e könnyeden lefirkantott mű keményfedeles könyv alakban is megjelent, és így elindult az a világhódító karrierje, amelyet azóta sem tudott más, itthon született mű túlszárnyalni. Már akkoriban hamar elkészült a német és az angol fordítás.

Itáliában még napjainkban is olyannyira kultuszmű, hogy már túl vannak a 13. kiadáson. Filmek (kezdve a némafilmektől), sorozatok alapja azóta is; itthon Fábry Zoltán rendező irányításával, amerikaiak vitték celluloidra majd negyven évvel ezelőtt. Nemrég az olaszok szintén bepróbálkoztak ezzel, olyannyira meghamisítva a történetét (Nemecsek anyja férjhez megy Janóhoz, meg a többi agyrém), hogy Horváth Ádám és Sárközi Mátyás – Molnár Ferenc két unokája – perelni is akart emiatt. Sajnos, e csodálatos mű szellemisége – ami nem más, mint a kicsik és gyengék hősiessége, elkötelezett összefogása és hűsége a Grund iránt (ami lehet a haza, a magyarság szimbóluma is), az egymásért megvívott csatájuk diadalma a kamaszlélek annyira meghatóan finom rajzában, nemes mondatokból lepárolódva – most a kitűnő Grund-projekt megvalósulásakor is sérült.

Itt egy nagy ötlet – Mann Dániel ötletgazda és Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester, plusz nagyon sok cég, tehetséges ember összefogása nyomán – realizálódott Magyarország legnagyobb szabadtéri fajátékában. De ami Molnár Ferenc előtti tisztelgés akart lenni, az most számomra kitűnően megmutatta a mai kor értékválságát. A nyitóünnepség attrakciójaként a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatosai adtak elő szemelvényeket a regényből, amelynek helyszínét – ugyan nem az eredeti Pál utca-Mária utca sarkán – építészeti kihívásként elkészítették a Tömő utca 4. szám alatt: Táncsics Mihály lakóháza és a kerület legrégibb, rogyadozó, de felújítás alatt álló háza közt.

Fizikai szinten mindenben ügyeltek a miliő meg a hangulat varázsára. De aki a diákokkal eljátszatta – átmodernizálva! – a művet, nagy pofont mért a az író reputációjára. Rap-es,  hatásvadász mai – olyan igen „cool"-nak tűnő – katyvasszal leöntve, ripacsériára késztetve a lelkes kölyköket, csak azt jelezte ezzel a feldolgozó egyed (nem tudom ki volt), hogy nem bízik a száz éves szavak molnári mágiájában, gondolatai tiszta erejében. Ez pedig Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettes és több kerületi notabilitás megnyitója után visszavett az esemény fényéből.

Pedig, ahogy Mann Dániel, a Grund 8. Kft nevében elmesélte, az iskoláknak indított „Az én grundom” című pályázatuk is azt mutatta, hogy  a XXI. századi csilivili mobilok, plázák, Mars-űrhajók korában is az a srácok legnagyobb fájdalma, ha nincs ilyen titkokkal teli grundjuk. Ha nincs pár négyszögölnyi olyan poros, de bunkeros, cserjés, nekik minden „szépségét” feltáró földdarabjuk, ahol ők az urak, ahol lejátszhatnak csatákat – akár a száz évvel ezelőtti módon is…

Hisz a mai  fiatalok nem mindig a legutolsó divat szerinti talmit akarják: éppen, hogy az elődök értékei kellenének nekik: szerintem pont erről szól ez a „több mint játszótér”-projekt is. Ezért itt minden annyira gondosan korhű: például Janó, a tót „gunyhójából” olyan ablak, ajtó nyílik, amelyik tényleg akkoriban készülhetett, megmentve egy ledózerolt viskóból. A fantasztikus, emeletes, sok bejáratos rönkvár kivitelezése komoly mérnöki eredmény – az írói fantáziát fordították le az alkotók a tervezés reális nyelvére, hiszen ilyen grund soha azelőtt sehol sem volt Pesten –, de még a kockakövek is múltat hazudnak, noha idén júliusban gyártották le a régi minták alapján, és így tovább. 

Szóval, ha e környezetben  kínosan ügyeltek a hitelességre, akkor jobban bízhattak volna a monoklis, színésznőfaló, bohém Molnár eredeti szavainak hatásában is… Persze ez csak egy fiaskó, a túlbuzgalom jegyében. Múlandó, bár a gyerekek érdemeltek volna több, jobb tehetséggondozást.

Ami a lényeg, hogy a cégek – például a Corvin Sétány Projekt fejlesztője hatalmas földmunkával járult hozzá a vállalkozáshoz,  míg mások kandeláberekkel, mosdó és egyéb szaniterekkel, csempékkel,  a Móra Könyvkiadó és az örökösök Reich Károly gyönyörű rajzaival illusztrált mesekönyv-fallal, sőt az egyik Pál utcai fiú nevét viselő Richter Gyógyszergyár effektív pénzzel is! – valódi elkötelezettjei voltak a dolognak! Mivel két oldalnyi csak a szponzorlista, lehetetlen a lelkes csapatokat fölsorolni, de mindegyiknek köszönet jár a gondos munkáért és támogatásért. A pályázatban részvevő iskolások is megható hittel és szeretettel álmodták meg az ő grundjukat. Akár a nyertes nagyvázsonyi két tannyelvű Várnai Zseni Iskola diákjairól legyen szó, akár a visegrádi Dunakanyar Általános Iskola második helyezettjeiről, akár a budai Arany János Általános Iskola és Gimnázium harmadik díjat elnyert csapatáról.

A térrel szemben vadi új betonkolosszus épül, mellette meg régi – most renoválandó – házikók lesznek a kerület újabb kultur-helyszínei. Ezt a West Balkán – amely kedvelt szórakozóhely, grundberuházó, -üzemeltető és -fejlesztő is egyben – finanszírozza, tehermentesítve a kerületet alóla. Tehát színvonalas szórakoztató negyed alakul majd ki  Westék beruházásaik nyomán, így a Józsefvárosi Önkormányzat több százmillió forintos  épület-felújítási terveit máshol valósíthatja meg, mivel nem itt kell költenie tovább. Engedélyezési eljárások után az igazi célközönség – a pesti srácok – november elején vehetik birtokba a zöld-piros zászlóval felszerelt, Michelin-gumitéglás, eu-konform módon biztonságos és jópofa „csatateret”.

Szász Judit

Fotó: Sebő Gábor

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egy újságíró megkérdezte Mark Twain-t, igaz-e, hogy már hosszabb ideje dolgozik egy nagyobb lélegzetvételű színdarabon.
 
Molnár Ferenc jókedvű társasággal vacsorázott egy óbudai vendéglőben. Az asztalok között állandóan ott lábatlankodott egy szemtelen kiscsirke, le-lecsapva a morzsákra.
Aforizmák
„ Bármennyi jót mondanak is rólunk, ezzel semmi újat nem adnak a tudtunkra."
La Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ