Anchee Min: Vörös Azálea, Kína leánya
Dátum: 2008. február 5., kedd, 12:02
Parancsba adták hol éljenek, mit dolgozzanak, mit gondoljanak, kit szeressenek.
A sorsuk egy rossz szón múlott, amit rosszkor, rossz helyen…
Anchee Min egy olyan országban nőtt fel, ahol a mindenható hatalom uralkodott a lelkek felett. Ahol a szép nők mind gyanúsak voltak, ahol a szerelem halálos bűnnek számított. Ellent tud-e állni a lélek az elnyomás brutalitásának? Lehet-e úgy szolgálni egy rendszert, hogy az ember lázad? Szabad-e szeretni, ha tiltják, és titkolózni, ha mindenki áruló.
A maoista Kína valamennyi furcsasága, szépsége és tragédiája benne van Anchee Min végtelenül személyes, szenvedélyes és különleges önéletrajzi regényében, melyet a The New York Times méltán tartott az Év könyvének.
A könyv elején a szerző gyermeki szemmel láttatja a kulturális forradalom kívülről sokszor nevetségesnek tűnő, alapjában azonban mélyen embertelen gondolkodásmódját és törvényeit. Hősnőnk, aki saját meghatározása szerint ötéves kora óta felnőtt, meg akar felelni az elvárásoknak, ezért az iskolában éltanuló vörös gárdista. Aztán egy kommunista gazdaságba kerül, ahol a mindennapok sivárságát egy érzéki szenvedély töri meg számára. Történetesen női parancsnokával esik szenvedélyes szerelmi viszonyba. Majd a párt propagandaosztálya felfigyel rá, visszatérhet szülővárosába, Sanghajba, és kommunista reklámfilmek ismert arca lesz. Egy különleges kisugárzású és titokzatos férfi révén a rendszer elitjének, így a diktátor Mao feleségének közvetlen környezetébe jut. Ezért aztán Mao Ce-Tung 1976-os bukása után Anchee Min nemkívánatos személlyé válik Kínában, 1984-ben végül is menekülnie kell hazájából.
Az azóta világszerte ismertté vált írónő sorsa Amerikában folytatódik, ahová kalandos úton, Joan Chen színésznő segítségével jut el. Eleinte alkalmi munkákból él – volt felszolgáló, takarító, takarító, díszletező és modell is – miközben minden pénzét angolórákra költi, hogy egyetemre járhasson. Végül 1990-ben filmrendező szakon diplomázik. Ma San Francisco-ban él családjával.
A Vörös Azáleát, saját életének történetét nyolc éven át írta. A könyv húsz országban vezette a sikerlistákat.
Az írónő legutolsó regénye The Last Empress (Az utolsó császárnő) címmel idén jelent meg.
Valamennyi munkája közül kiemelkedik a Madame Mao (2001), melyet a kommunista Kína titokzatos „First Lady”-jének, Csiang Csing-nek az élete ihletett. A Vörös Azáleában is gyakran felbukkanó, karakteres személyiség Mao elnök feleségeként egybeforrott a kulturális forradalommal. Csiang Csing asszony operáit énekelték az iskolákban, és a munkatáborokban, a legmegalázóbb körülmények között is. Madame Mao a mindenható hatalom része volt, ám mikor elterjedt a híre, hogy köze volt férje halálához, a tömegek szemében áruló lett. Felemelkedése, a lelkek feletti uralkodása, és hirtelen bukása része a maoista Kína különös, kívülről szinte felfoghatatlan világának.
A könyv az Anchee Min életmű részeként idén az Ulpius-ház gondozásában is megjelenik.
A maoista Kína valamennyi furcsasága, szépsége és tragédiája benne van Anchee Min végtelenül személyes, szenvedélyes és különleges önéletrajzi regényében, melyet a The New York Times méltán tartott az Év könyvének.
A könyv elején a szerző gyermeki szemmel láttatja a kulturális forradalom kívülről sokszor nevetségesnek tűnő, alapjában azonban mélyen embertelen gondolkodásmódját és törvényeit. Hősnőnk, aki saját meghatározása szerint ötéves kora óta felnőtt, meg akar felelni az elvárásoknak, ezért az iskolában éltanuló vörös gárdista. Aztán egy kommunista gazdaságba kerül, ahol a mindennapok sivárságát egy érzéki szenvedély töri meg számára. Történetesen női parancsnokával esik szenvedélyes szerelmi viszonyba. Majd a párt propagandaosztálya felfigyel rá, visszatérhet szülővárosába, Sanghajba, és kommunista reklámfilmek ismert arca lesz. Egy különleges kisugárzású és titokzatos férfi révén a rendszer elitjének, így a diktátor Mao feleségének közvetlen környezetébe jut. Ezért aztán Mao Ce-Tung 1976-os bukása után Anchee Min nemkívánatos személlyé válik Kínában, 1984-ben végül is menekülnie kell hazájából.
Az azóta világszerte ismertté vált írónő sorsa Amerikában folytatódik, ahová kalandos úton, Joan Chen színésznő segítségével jut el. Eleinte alkalmi munkákból él – volt felszolgáló, takarító, takarító, díszletező és modell is – miközben minden pénzét angolórákra költi, hogy egyetemre járhasson. Végül 1990-ben filmrendező szakon diplomázik. Ma San Francisco-ban él családjával.
A Vörös Azáleát, saját életének történetét nyolc éven át írta. A könyv húsz országban vezette a sikerlistákat.
Az írónő legutolsó regénye The Last Empress (Az utolsó császárnő) címmel idén jelent meg.
Valamennyi munkája közül kiemelkedik a Madame Mao (2001), melyet a kommunista Kína titokzatos „First Lady”-jének, Csiang Csing-nek az élete ihletett. A Vörös Azáleában is gyakran felbukkanó, karakteres személyiség Mao elnök feleségeként egybeforrott a kulturális forradalommal. Csiang Csing asszony operáit énekelték az iskolákban, és a munkatáborokban, a legmegalázóbb körülmények között is. Madame Mao a mindenható hatalom része volt, ám mikor elterjedt a híre, hogy köze volt férje halálához, a tömegek szemében áruló lett. Felemelkedése, a lelkek feletti uralkodása, és hirtelen bukása része a maoista Kína különös, kívülről szinte felfoghatatlan világának.
A könyv az Anchee Min életmű részeként idén az Ulpius-ház gondozásában is megjelenik.
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
