„Ebben a könyvben benne van mindaz, amit Éváról el lehet mondani" - hangsúlyozta Fodor Tamás rendező a sajtótájékoztatón, hozzátéve: „amit ő csinált, abban hitt, és közben mindig kérdéseket tett fel... Éva maga volt az ellentmondás".

Kiemelte: a kötet rendkívül sokszínű, sok ember szólal meg benne, és Mezei Éva élete az apropója annak, hogy ezek az emberek vallanak arról az ellentmondásos korról, amelyben éltek.

Mint Mácsai Pál rendező, az Örkény Színház direktora fogalmazott, a kötetben Mezei Éva „energiái, tanításai" sorakoznak. Hozzátette: reméli, eljut azokhoz, akiket illet.

Az emlékkönyv hét fejezetre tagolódik: az első rész a családról, Mezei Éva ifjúságáról, a pályakezdés éveiről szól, amelyekre mások mellett a rendező férje, Mezei György, valamint Gombos Katalin és Kautzky Armand színművész emlékezik vissza. A második részben a Népművelési Intézetben és a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesénél eltöltött évek kapcsán többek között Novák Ferenc koreográfus, Eifert János fotóművész és Gabnai Katalin drámatanár vall a múltról.

Az Egyetemi Színpadot megidéző harmadik fejezetben mások mellett Fodor Tamás színész-rendező, Jordán Tamás színész-rendező és Halász Péter rendező történetei hozzák közelebb Mezei Éva alakját. A 25. Színházról szóló fejezetben Gáspár Zsuzsa szerkesztő, Sebő Ferenc zeneszerző, és Molnár Gál Péter kritikus, a Pinceszínháznak szentelt részben pedig többek között Mácsai Pál színész-rendező és Hernádi Judit színművész vall a múltról, Mezei Évával kapcsolatos emlékeiről.

A Szinkron címet viselő fejezetben Gálvölgyi János és Szabó Gyula színművész mellett Szalay Éva szinkronrendező idézi fel a közös munkákat. A Gyerekjátékszín című részben Mezei Éva lányának, Mezei Katának, és többek között Korbuly Ágnes pszichológusnak, Márványi Péter rádiósnak az emlékein keresztül elevenedik meg a rendező, a drámapedagógus alakja.

Az írások, beszélgetések közé dőlt betűkkel dokumentumok ékelődnek, levelek, levelezőlapok, újságcikkek, amelyeket Mezei Éva írt, vagy róla írták - kordokumentumok a Köznevelés című lapból, a Nők Lapjából, a Népművelési Tájékoztatóból.

„Ez a könyv nem számvetés, hanem tanúságtétel kíván lenni" - írja Illés Klára szerkesztő utószavában, melynek az „Ilyen felnőttek is vannak?" címet adta.

Mezei Éva 1929-ben született Budapesten. 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői tanszakán. Először a Vidám Színpadhoz szerződött, majd Egerben rendezett. Meghatározó szerepet játszott az Egyetemi Színpad, a 25. Színház és a Pinceszínház létrejöttében. 1957-től a Népművelési Intézet munkatársaként az amatőr színjátszás módszertani irányítója lett. Rendezett a rádióban, 1967-től a Pannónia Filmstúdióban mint szinkronrendező dolgozott. 1985-től a budapesti Pinceszínház igazgatója volt.