Az irodalom nem ismer határokat
Dátum: 2011. április 12., kedd, 14:13
Fontos, hogy a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál az Európai Unió magyar elnöksége alkalmából kiemelt európai dimenziót kapott, de látni kell: az irodalom nem ismer határokat – hangoztatta Jean Portante, a fesztivál luxemburgi díszvendége.

A hazájában a legnevesebbek közé tartozó és Franciaországban is jól ismert író, költő, műfordító és újságíró úgy fogalmazott: minden, ami túllépi egy nemzet határait fontosabb annál, mint ha csak a határokon belül ismerik. Ám az irodalom szempontjából alapjában véve még az európai dimenzió is szűknek tekinthető.

„Egy íróra hatást tehet egy másik író, aki a világ túlvégén lakik, és lehetnek olvasói a Föld bármelyik sarkában” – fejtette ki Jean Portante. Hozzátette: az irodalomnak sem földrajzi, sem politikai értelemben nincs behatárolt, pontos területe.

A francia nyelven alkotó Portante olasz bevándorlók gyermeke, de már a luxemburgi Differdange-ban született 1950-ben. Verseket, novellákat, regényeket, színdarabokat és forgatókönyveket egyaránt írt, munkássága mintegy harminc kötetre tehető. Szerkesztett emellett verseskötet-sorozatot, alapítója volt a műfordításra koncentráló Transkrit luxemburgi folyóiratnak, valamint egy francia irodalmi kiadványnak, és munkatársa a Le Jeudi című luxemburgi hetilapnak.

Számos más kitüntetés mellett néhány nappal ezelőtt elnyerte Luxemburg legnívósabb irodalmi kitüntetését, a Batty Weber-díjat, amelyet háromévente adományoznak egy-egy író vagy költő életművének elismeréseképpen. Költői munkásságáért nyolc éve Franciaországban is kapott egy fontos kitüntetést, a Louis Montalte-nagydíjat.

Ami a budapesti könyvfesztivált illeti, Portante úgy vélekedett, nem elsősorban személyének köszönheti a díszvendégi meghívást, hanem Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete című könyvének, amely most jelenik meg magyar fordításban.

Ajánlásában a L'Harmattan kiadó úgy fogalmaz, hogy a könyv az identitáskeresés regénye. Portante elmondta, hogy időközben filmre is vitt művében a bálna – amely az ő szemében „a történelem első nagy vándora” volt – a migráció, a bevándorlás metaforája. Mint fogalmazott, a cetnek az a tulajdonsága, hogy vízi állatként is megőrizte emlős mivoltát, tüdejét, számára azt jelenti, hogy „emlékezetében a bálna meg kívánta menteni eredetét”. Új környezetéhez alkalmazkodott, de nem integrálódott és nem asszimilálódott – fogalmazott az író, aki magát is világpolgárnak vallja.

Arról is beszélt, hogy a kilencvenes években már járt Budapesten, egy hegedűművész kíséretében. Mint felidézte, megérintette, hogy – „akár a bálna a tüdejét” – a magyar főváros is megőrizte sokarcú kultúrájának és többnemzetiségű múltjának gazdag emlékezetét.

Portante elmondta, személyesen nem ismeri könyvének fordítóját, Pacskovszky Zsoltot, ugyanakkor úgy vélte, hogy ez csak érdekesebbé teszi a magyar változatot. A szerző és a fordító közti interakció veszélyes is lehet – tette hozzá.

A műfordításairól is ismert író szerint más nyelvre áttenni egy könyvet egyfajta újraírást is jelent, a fordítói tevékenység ezért irodalmi alkotómunka.

Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy budapesti tartózkodásából is születik majd valamilyen alkotás, Jean Portante úgy azt mondta, számára nehézséget jelent közvetlenül arról írni, amit lát. „Az irodalmi alkotómunkához egyfajta lerakódási időre van szükség” – emelte ki, hozzáfűzve, hogy tapasztalatai szerint nincs kapcsolat a közvetlenül megélt valóság és az írás között.

A luxemburgi író azt is kifejtette, hogy az internet megjelenése nem változtatta meg az irodalomról alkotott véleményét. Mint mondta, a világhálóban eszközt lát, nem tartalmat. Emlékeztetett arra, hogy annak idején nagy forradalomnak tűnt az áttérés a libatollról a töltőtollra, majd az írógép megjelenése, a rádió, a televízió. „A számítógép és az internet pedig korunk eszközei” – hangsúlyozta.

„Nem hiszem, hogy egy író mindenhová üzenettel a zsebében érkezhet” – válaszolta Portante arra a kérdésre, visz-e valamilyen üzenetet a magyarországi fesztiválra.

Hozzátette: amennyiben erre mindenképpen mondania kell valamit, arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az emberi méltóságot illetően semmilyen engedményt nem szabad tenni. Bárki bárhol él a Földön, megilleti a méltó élet joga, hiszen a Föld senkié és mindenkié – fogalmazott a könyvfesztivál luxemburgi díszvendége.

Veres Béla (MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
 
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
Aforizmák
„Céltalan élet nem lehet tiszta."
Anton Pavlovics Csehov
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ