BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Őskor és más idők
Dátum: 2011. április 15., péntek, 14:59
Tizenhat évvel lengyelországi megjelenése után érkezett el Magyarországra Olga Tokarczuk legsikeresebb regénye, az Őskor és más idők, amely annak idején egy csapásra nemzedéke legkiemelkedőbb írójává tette, és amelyet azóta sok nyelvre lefordítottak.

A különös hangulatú regény Körner Gábor fordításában, Márton László utószavával a L,Harmattan kiadó gondozásában a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg. Az 1962-ben született szerzőnek eddig két könyvét adták ki Magyarországon, 2000-ben Az Őskönyv nyomában című regényét, majd 2006-ban Sok dobon játszani című novelláskötetét.

Tokarczuk, aki a könyvfesztivál vendégeként érkezett Budapestre, azt mondta: kicsit úgy érzi magát, mintha visszalépett volna az időben, hiszen az Őskor megjelenése óta eltelt másfél évtizedben sokat változott, egészen más jellegű könyveket ír ma, és magyarul olvasható három korábbi könyvére úgy tekint, mint „fiatalkori művekre”.

„Nem vagyok nagyon ismert Magyarországon és kevés kapcsolatom van az itteni olvasókkal, mert első könyvem elég régen jelent meg és azután nem fordították magyarra azokat a műveimet, amelyek Németországban vagy másutt napvilágot láttak” – jegyezte meg. Véleménye szerint ennek talán az az oka, hogy kevés a lengyelből dolgozó magyar műfordító és túl gazdag a lengyel irodalmi kínálat, „túl nagy a konkurencia”.

Magyarországgal ellentétben, gyakorlatilag az összes könyve megjelent Németországban, majdnem mindegyik Csehországban és még Ukrajnában is több könyvét adták ki, mint nálunk. „Tény, hogy az Őskor a legsikeresebb könyvem. Egyszerű a nyelvezete, könnyen olvasható, nem kíván nagy erőfeszítést az olvasótól. Nagy időintervallumot fog át, az első világháborútól a Szolidaritásig. Családtörténet, saga, de egyidejűleg mágikus, meseszerűen megírt könyv. Egyszerűen tetszik az olvasóknak. Lengyelországi sikere azon is lemérhető, hogy kötelező olvasmány a líceumok humán osztályaiban, érettségi tétel. Ez egyrészt jó dolog, mert ott van az iskolai könyvtárakban, másrészt viszont nem, mert a gyerekek utálják a kötelező olvasmányokat” – mondta mosolyogva.

„1994-ben kezdtem el írni, és mint sok szerző pályája kezdetén, én is a gyerekkorhoz, annak történeteihez tértem vissza benne, amelyeket nagyszüleimtől, szüleimtől hallottam. Ezekben a családi elbeszélésekben gyökerezik a regény. Lengyelország közepén játszódik, mai szempontból kissé egzotikusnak tűnhet, mert többkultúrájú, meseszerű világ, amelybe beleszőttem metafizikus, kabbalisztikus elemeket. Ha ma írnám, valószínűleg jóval vastagabb könyv lenne. Akkor siettem vele, fiatalos türelmetlenséggel írtam, hiányzott belőlem az a nyugalom, ahogyan ma nézem az embereket. Ma más a munkamódszerem, elvetettem ezt a mitologikus, meseszerű stílust, már nem vonz, nem inspirál. Amit most írok, az jóval realisztikusabb, az ’itt és most’-tal, az aktuális világgal áll összefüggésben”.

Tokarczukot a lengyel „mágikus realizmus”, a „mitikus próza” fő képviselőjének tartják. A pszichológus végzettségű és sokáig terapeutaként dolgozó írónő műveiben kimutatható Carl Jung és Sigmund Freud hatása. Rendszerint túllép a regény műfaji keretein, prózája töredékes, esszészerű, a cselekmény több szálon és különböző szinteken bonyolódik. Olyan szerző – és ez ritkaság –, aki egyformán népszerű az olvasóközönség és a kritikusok körében.

Első önálló könyve egy verseskötet volt, amely 1989-ben jelent meg. Hosszabb szünet után prózai munkákkal folytatta, azóta 12 kötete jelent meg. A magyarul is olvasható Az őskönyv nyomában (Podróz ludzi ksiegi) 1993-ban látott napvilágot (magyarra Mihályi Zsuzsa fordította). Allegorikus regény, a XVII. századi Franciaországban játszódik, s azt jelképezi, hogyan próbálták megtalálni az emberek az Abszolút Igazságot. Elnyerte a lengyel könyvkiadók és könyvkritikusok díját, számos nyelvre lefordították.

Következő regénye, az E.E. (1996) az 1920-as évekbeli Breslauban (a mai Wroclawban), egy német-lengyel polgári családban felnövekvő fiatal nőről szól, aki rájön, hogy alkalmas médiumnak. Az 1996-ban kiadott Őskor és más idők (Prawiek i inne czasy) egy képzelt faluban, az Édenkertet jelképező Őskorban játszódik, amelyet négy arkangyal őriz.

Dom dzienny, dom nocny (A nap háza, az éj háza) című, átütő sikert hozó regénye (1998) választott falujáról szól. Ezután hagyott fel polgári foglalkozásával, azóta minden idejét az irodalomnak szenteli. Az írónő - ha éppen nem utazik valahol a világban - a lengyel-cseh határ közelében, egy kis faluban él, onnan irányítja saját könyvkiadóját.

Számos lengyel és külföldi irodalmi díj tulajdonosa, három alkalommal jutalmazták a legrangosabb lengyel irodalmi díj, a NIKE olvasói díjával, és egy ízben megkapta annak zsűridíját is. Az Őskor volt az a mű, amelyet először jutalmaztak ezzel a díjjal.

Jelenleg egy nagyobb regényen dolgozik, amely a XVIII. században játszódik. „Ez egy szolid regény, időben elhúzva, monografikus alkotás. Sok mindennek utána kell járnom, nagyon aprólékos munka, de azt hiszem, jó könyv lesz”.

Tokarczuk több művét dramatizálták, megfilmesítették. Az Őskorból két színházi feldolgozás is készült: az egyiket egy alternatív társulat, a Wierszalin Színház mutatta be (az írónő szerint zseniális előadás), és a lengyel televízió is feldolgozta. Több elbeszéléséből és E.E. című regényéből filmet forgattak.

„Ha a regényemet befejezem, következő munkám alighanem egy filmforgatókönyv lesz a detektívregényem alapján. Még tartanak a tárgyalások” – mondta az írónő, hozzátéve, hogy tervekből, ötletekből sosincs hiánya, inkább a megvalósítás az, „ami kívánnivalót hagy maga után”.

(MTI)

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Victor Hugo a nagy francia író egyszer sürgős munka előtt állt. Mivel nem bízott eléggé abban, hogy végig kitart feladata mellett, félig levágta a szakállát és félig a haját, az ollót pedig kidobta az ablakon.
 
„ A Kaviár és lencse című bohózatban a szövegkönyv szerint kinyílik az ajtó, a közönség megpillant, pisztolylövés, a szívemhez kapok és felkiáltok: „Meglőttek!...Gyilkosok!...” – És összeesem. Az egyik előadáson a pisztoly csütörtököt mondott. De hát nekem el kellett hunynom ott a helyszínen. Mit tehettem?...
Aforizmák
„Imádom az ellenségeimet, ha értelmesek, ugyanannyira viszolygok az ostobáktól, akik megvédenek."
Salvador Dali
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ