BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Színházi kapcsolataiban nincs adáshiba – interjú Szakonyi Károllyal
Dátum: 2008. január 21., hétfő, 8:37
Irodalmunk és színházi életünk markáns szereplője Szakonyi Károly, akinek Adáshiba című darabját joggal sorolhatjuk színmű-irodalmunk klasszikusai közé. A Magyar Kultúra Napja alkalmából mi másról kérdezhettük volna a jeles írót, dramaturgot, mint színházról, irodalomról?

Szakonyi Károly sok évtizedes dramaturgiai és írói munkásságának mérföldköveit rangos kitüntetések, köztük az 1997-ban kapott Kossuth-díj jelzi. Több mint féltucat színháznál – köztük a Nemzetinél – volt dramaturg, számos novelláskötetet, kisregényt színművet, rádiójátékot írt, nagy szakmai szervezetekben, például az Írószövetségben és a Magyar Művészeti Akadémiánál viselt fontos tisztségeket, s a köztelevízióban is volt hosszú ideig saját műsora, az irodalombarátokat mindig a képernyő elé láncoló Lyukasóra.

– Napjainkban mennyire van jelen színházi, irodalmi életünkben?

– Tíz éve megy a Karinthy Színházban a Tanár úr, kérem az én átiratomban. Legutóbb pedig a Holdtölte című kétszemélyes darabomat játszotta Gór Nagy Mária fiatalokból álló társulata, nagyon jól. Most keresnek helyszínt a további előadásokhoz. Jelenleg is megy a Várnegyed Galériában a Szeretők című monodrámám, Incze Ildikó előadásában. Ezt Gyurkovics Tibor verseiből és A bíboros című novellájából írtam, s én mondom a bevezetőt arról a sok évtizedes barátságról, ami a velem egykorú Tiborhoz fűz. Az ötvenes évek második felében találkoztunk Andrássy Kurta János szobrász műtermében. Innen datálódik az a baráti kör, amely megfogyatkozva bár, de mind a mai napig létezik: Kiss Dénes révén kapcsolódtak be a pécsiek, no meg Bertha Bulcsu és Lázár Ervin, akik már - sajnos - nincsenek közöttünk. Legutóbb épp a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutattam be Lázár Ervin naplókötetét, és arról beszéltem, mennyire hiányzik ez a baráti kör. Csukás István és Ágh Pista pedig az én révemen került barátságba velük. Mi a fővárosi Egressy Klubban találkoztunk 1957-ben, ahol akkor a szakszervezet művelődési klubja működött a Síp utca és a Dohány utca sarkán. Itt tanított versmondást Jancsó Adrienn, Szentpál Mónika, Surányi Ibolya. Innen indult el a pályán többek között Kézdy György és a tévébemondó Kovács József is - köti össze a múltat a jelennel Szakonyi.

– És itt volt könyvtáros Kárpáti Kamill költő, az Ön atyai jóbarátja.

– Éppen akkor töltötte le politikai okokból rá mért börtönbüntetését, amikor jó fél évszázada megismertem. Valóban atyai jóbarátom, aki jobban ismer engem, mint én saját magamat. Már nyolcvan felé jár, de az értékítéletében, tanácsában ma is ugyanúgy megbízom, mint fiatal pályakezdőként. Tőle kaptam az első kritikákat, ma pedig a Stádium Kiadó vezetőjeként ő adja ki az életmű-sorozatomat. Ő az, aki legjobban érti a műveimet. Most jelent meg az ötödik kötet a drámáimból Adáshiba címen, és készül még a próza- és hangjáték-kötet. Manapság örülni kell, ha egy írónak életmű sorozata jelenik meg - jegyzi meg fanyarul.

– Az Adáshiba volt az a színdarabja, amely 1970-ben abszurd hangvételével berobbant a mai magyar irodalomba és aztán bejárta a világ színpadait – az írójával együtt.

– Igen, akkoriban a drámaírót még meghívták műve bemutatójára. Először Helsinkiben jártam 1971-ben, aztán eljutottam Németországba, Bulgáriába, a Szovjetunióba, Lengyelországba. De itthon is szinte minden színházban játszották, legutóbb pár évvel ezelőtt Győrben. Most legutóbb Tallinnban mutatták be, de ide már nem tudtam elutazni. Nemrég az Újpesti Színházban Incze Ildikónak és Harsányi Gábornak megrendeztem a Ha rád néz a hentes című egyfelvonásosomat. Dávid Kiss Ferenc részére pedig már régen megírtam A döntés órája című darabot, amit Gyurkoviccsal együtt jegyeztünk. Most az ő verseiből készült a Szeretők című monodrámám, amely egy asszony története. Most itt tartok, s nem tudom, írok-e még új darabot.

– Dramaturgként és irodalmi tanácsadóként is sok színházzal volt folyamatos kapcsolata, amit nem szakított meg „adáshiba". A Debreceni Csokonai Színházban végzett munkáját ritka elismerés övezte...

– Debrecen színháza megtisztelt azzal, hogy címzetes örökös tagjának választott, amikor eljöttem. Ez Lengyel György nyugdíjba vonulásakor történt, akivel már korábban, a Madách Színházban évtizedekig dolgoztunk együtt. Korábban ez a színház mutatta be a darabjaimat. Debrecenben rengeteg darabot állítottam színpadra, főként orosz klasszikusokat. A színházakkal továbbra is kapcsolatban maradtam, mert elnöke vagyok a Domján Edit Alapítványnak, amely minden évben karácsony táján, a nagy színésznő halálának évfordulóján egy fiatal vidéki színésznőnek adja át a Domján-díjat. Legutóbb Csapó Virág, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja kapta.

Ézsiás Erzsébet

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Cybercsászárnő 2008-09-29 11:37 | Válasz erre | #1
Én láttam a Ha rád néz a hentes... című színdarabot. Nagyon
tetszett! Tényleg nagyszerű alakítás volt. Elismerésem!
Nagyon-nagyon tetszett! Hogyha még egyszer adják, meg fogom
még egyszer nézni! Az egész társaság, akikkel voltam a színházban,
mindenki teljesen meg volt a színdarabbal elégedve.
Igazán elismerésem mind az írónak és mind a két színésznek!
Incze Ildikónak és Harsányi Gábornak. Bravó!

Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Baudleaire, a híres francia költő találkozott egyszer sétája közben egyik barátjával, Theodore Banville költővel, aki azt javasolta neki, hogy menjenek el együtt fürdeni.
 
Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt.
Aforizmák
„ Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de légy óvatos azokkal, akik azt állítják, hogy meg is találták."
André Gide
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ