A kórház veszélyes üzem
Dátum: 2008. május 16., péntek, 10:32
Olvasóit akarja tanítani orvosi és közegészségügyi témájú bűnügyi történeteivel Robin Cook, harminc kötet, köztük a Kóma, a Járvány, a Láz és a Fertőzés szerzője. A hatvannyolc éves író legújabb, az indiai kulturális robbanás problémáját is felvető művének megjelenése előtt körúton jár Európában.
Budapesti beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy a legutóbbi időkig orvosként praktizált, s e munka mellett szabadidejében írta bestsellereit, amelyekkel arra szeretné olvasóit figyelmeztetni, hogy a kórház veszélyes üzem.

 

A napjainkban igen népszerű orvosi krimik szerzőjét, az amerikai Robin Cookot október óta hónapokig otthonába bezárkózva dolgozott új könyvén. A Foreign body (Idegen test) című munkája az Amerikai Egyesült Államokba irányuló orvos-turizmust helyezi középpontjába. Főszereplője csinos és kedves indiai hölgy, az ő révén a hindu hagyományokkal is megismerkedhetnek majd az olvasók, megtudhatják, milyen az ottani, kulturális robbanás előtt álló, fejlődő társadalom. Meglepő marketingfogásként film is kapcsolódik a könyvhöz, amelynek kétperces részleteit a mobiltelefonokon majd' két hónapon át folyamatosan sugározzák, s le is lehet tölteni a naponta megújuló szöveget. Cook ezt előzetes kedvébresztőnek szánja, főleg azért, hogy a fiatalabb generációt is olvasóinak sorába állíthassa.

A hatvannyolc éves szerzőről - aki korábban már kétszer járt Budapesten - köztudott, hogy belülről ismeri az orvostársadalmat.

– Már gyerekkorában is az volt a vágya, hogy orvos legyen?

– Nem, akkor még archeológus szerettem volna lenni. Akkoriban kaptam valakitől egy könyvet, amelyből kiderült, mennyire érdekes a régész munkája. Kamaszkoromban lelkesen bújtam a könyveket, beiratkoztam könyvtárakba, ha jól emlékszem, tíz bibliotékának is tagja voltam. Az egyikből történelmi, a másikból építészeti, vagyis mindegyikből más tárgyú műveket kölcsönöztem ki. A régészségről azonban le kellett mondanom. Rájöttem, hogy nem nekem való, a leletekkel nagy körültekintéssel kell eljárni, a földből előkerült apró emlékeket órákig kell ecsettel söprögetni, hogy még ezek után is megfejthető legyen minden, évszázadok óta rájuk rakódott titok. Az orvosi munkához a magam gyártotta illúzió vezetett el.

– Családi példa nem áll Ön előtt, hogy az orvosi hivatás választására ösztönözze. Miért iratkozott be mégis erre az egyetemi fakultásra?

– A legnagyobb vonzerőt számomra az elképzelt csapatmunka jelentette. Úgy képzeltem, hogy az orvosok, félretéve mindenféle emberi ellentétet és gyengeséget nagy összefogásban dolgoznak az emberekért a kórházakban, a kutatási eredményekért a laboratóriumokban, nincsen bennük irigység, kisszerűség, önös érdek.

- Aztán gyakorló orvosként valami mást tapasztalt és fantáziájával elkezdte továbbszőni a kellemetlenségektől sem mentes mindennapokat?

– Eleinte az amerikai orvostársadalmat akartam tréningeztetni. Lássák, milyen is ez a réteg a valóságban, mert már az orvostanhallgatóként szerzett tapasztalataim sem voltak egyértelműen jók. Valójában csalódtam a szakma több képviselőjében. Első, sikeresnek egyáltalán nem mondható könyvemet, A gyötrelem évét medikusi élményeim alapján írtam katonaként, amikor egy tengeralattjárón szolgáltam, s hetvenöt napig üldöztünk egy hasonló orosz víziszörnyet. Mire befejeztük a műveletet, kész volt a regény. A második könyvem, a világszerte tizenegymillió példányban elkelt Kóma a bestseller-szerzőknek kézikönyve lett, mert amikor szembesültem az első könyvem kudarcával, százszámra olvastam a népszerű szórakoztató műveket, s szorgalmasan jegyzeteltem, mi az, amitől egy könyv izgalmas és kapós lesz. A Kómában minden fogást bevetettem. Aki tehát bestsellert akar írni, megkímélheti magát a műfaj hosszas tanulmányozásától, elegendő, ha a Kómát elolvassa. Abban minden trükköt megtalál.

– Gyakran mondja, hogy a könyveivel tanítani akar. Mi hasznosat lehet megtudni a hátborzongató történetekből, amelyek egy-egy járvány kialakulásáról, a génterápia hátulütőiről, a gyógyszerkísérletek veszélyeiről, a szervkereskedelemről vagy, mint új könyve esetében, az orvos-turizmusról szólnak?

– Az irodalom korábban romantikus képet festett az orvosokról. Az emberek így arra a következtetésre jutottak, hogy ők minden gondjukra, bajukra megtalálják a gyógyírt. Csakhogy az orvostudomány határai végesek, és a szakma képviselői sem alkotnak heterogén társaságot. Fel akarom rázni az embereket, lássák meg: nem olyan egyszerű a dolog, hogy beutaltatják magukat a kórházba, aztán majd megfiatalodva távoznak onnan. A kórházban meg is lehet halni! Amerikában sok tízezer ember hal meg évente, mert kórházba kerül. Olyan fertőzést kap, olyan műhibát követnek el a kezelése közben, olyannyira melléfognak a gyógyszerek kiválasztásakor, hogy a páciens nem éli túl a beavatkozást. Nem riogatni akarok, csak hangsúlyozni: jobban járnak, ha előre gondolkoznak és vigyáznak az egészségükre. Ezt üzenik a könyveim.

– Amikor felvet egy-egy témát, az még kuriózumnak számít, fantáziaszüleménynek hat, aztán pár évvel később - nem olyan kriminális mértékben ugyan, mint a regényeiben -, de mégis a mindennapok gondjaként kell küzdeni a problémával. Mit gondol, mi lesz a legközelebbi, orvoslással kapcsolatos megrázkódtatása az emberiségnek?

– Érdekes probléma ez, mert az orvosi kutatások olyan gyors ütemben fejlődnek, hogy nem lehet jóslásokba bocsátkozni. Inkább valami biztatóval búcsúznék: azt tartom az orvostudomány egyik legfontosabb eredményének, hogy minden korábbinál hosszabb ideig lehet megőrizni az emberi elme frisseségét és a memória fejlesztésében is szép sikereket értek el a kutatók.

Mátraházi Zsuzsa

 



Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A nagy színésznek egy darabban fel kellett olvasni egy levelet, ezért sosem tanulta meg a levél szövegét. A fiatal, kezdő színész, aki a levélhozó inast játszotta, úgy gondolta, megtréfálja híres kollégáját és a jelenetbe a megírt levél helyett egy üres papírt vitt be.
 
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
Aforizmák
„A szexualitás kereszt. Szerencsére nem feszítenek rá egész életünkben.
Salvador Dali
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ