90 éve született Alekszandr Szolzsenyicin
Dátum: 2008. december 9., kedd, 18:34
"Szidalmazták és kinevették, istenítették és megvetették. De... Szolzsenyicin már csupán novelláival és a Gulag szigetcsoport című regényével megváltoztatta a világot, és ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön" - írta halálakor egy moszkvai újság a kilencven éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz íróról.

Apja még születése előtt balesetben életét vesztette, anyja ortodox hitben és szegénységben nevelte fel. Az író matematikát tanult, de filozófiát és irodalmat is hallgatott. A második világháborúban többször megsebesült és több kitüntetést is kapott. 1945 elején a katonai elhárítás elfogta leveleit, melyekben Sztálint bandavezérként emlegette, ezért szovjetellenes propaganda címén 8 év kényszermunkára ítélték. Moszkvában egy zárt intézetben tudományos munkát folytatott, a "börtönakadémia" után Kazahsztánba került, ahol a lágerben kőművesként és öntőmunkásként dolgozott. Szabadon bocsátása után még három évig kényszerlakhelyet jelöltek ki számára, csak ekkor kezelhették rákbetegségét is. A lágerévek alatt lelkes kommunista meggyőződését vallásos hit váltotta fel, s ekkor alakult ki meggyőződése, hogy haladékot kapott a sorstól, amely addig tart, amíg ír, vagyis teljesíti küldetését.

A sztálini kultusz leleplezése után rehabilitálták, majd 1962-ben Nyikita Hruscsov pártvezető személyes közbenjárására megjelenhetett a munkatáborokban szerzett élményeit feldolgozó Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregénye. Még három novellája látott napvilágot, de Hruscsov 1964-es bukása után művei (A pokol tornácán és a Rákosztály) már csak szamizdatban terjedtek, a hatalom szemében persona non grata lett. 1967-ben az írószövetséghez intézett nyílt levélben emelt szót a cenzúra ellen és követelte - természetesen sikertelenül - az ellene indított hajsza leállítását, 1969-ben kizárták az írószövetségből. 1970-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de a kitüntetést nem vette át, mert attól félt, hogy Svédországból már nem térhet haza.

1973-ban Párizsban jelent meg A Gulag szigetvilág első kötete, amelynek kéziratát még 1968-ban csempészte külföldre. A kényszermunka-táborok történetét, az áldozatok szenvedéseit bemutató könyv hatalmas botrányt keltett a Szovjetunióban, az írót 1974-ben hazaárulás vádjával megfosztották állampolgárságától és külföldre száműzték. A kitoloncolt író Svájcban, majd az Egyesült Államokban, hazáját idéző környéken telepedett le. Az 1980-as évek közepétől művei ismét megjelenhettek szülőföldjén, 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben pedig hazatérhetett. A kommunizmust és a kapitalizmust is hevesen bíráló, nacionalista író szerette volna felrázni a "Szent Oroszországot", de az általa javasolt jóindulatú önkényuralomnak, a keresztény-nemzeti rendszernek nem sok híve akadt. Az antiszemitizmus vádjára a 200 év együtt című könyvével felelt, amelyben az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozott.

Alekszandr Szolzsenyicin 89 évesen, idén augusztus 3-án halt meg. Életművének esztétikai és politikai megítélése vitatott, az azonban biztos, hogy életével, munkásságával nem csak irodalmat, történelmet is "csinált".




Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
„ A Kaviár és lencse című bohózatban a szövegkönyv szerint kinyílik az ajtó, a közönség megpillant, pisztolylövés, a szívemhez kapok és felkiáltok: „Meglőttek!...Gyilkosok!...” – És összeesem. Az egyik előadáson a pisztoly csütörtököt mondott. De hát nekem el kellett hunynom ott a helyszínen. Mit tehettem?...
Aforizmák
„ Okos ember: azt mondja, amit én."
Ignotus
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ