Alphonse de Lamartine 140 éve halt meg
Dátum: 2009. február 26., csütörtök, 12:07
Száznegyven éve, 1869. február 28-án hunyt el Alphonse de Lamartine francia költő, politikus és történész, A tó című vers írója.

A burgundiai Maconban, nemesi családban született 1790. október 21-én. A jezsuitákhoz járt iskolákba, katonai vagy diplomáciai pályára készült. Itáliai útja során beleszeretett egy munkáslányba, ennek emlékét őrzi Graziella című elbeszélése. 1814-ben belépett XVIII. Lajos testőrségébe, Napóleon visszatérésekor Svájcba emigrált. A második Bourbon-restauráció után már nem akart katona lenni, az irodalom felé fordult, verses tragédiákat, elégiákat írt. 1816-ban ismerte meg élete szerelmét, Julie Charles-t, hozzá írta A tó című, méltán leghíresebb versét.

1820-ban feleségül vett egy angol nőt, a nápolyi francia követség titkára lett, s megjelent első verseskötete, a Költői elmélkedések, amelyet a francia líra megújulásának tartanak. A kötet újszerű, romantikus hangja, a költő érzelmeinek őszintesége, a versek spontán természetessége, zeneisége hatalmas sikert aratott. Témái bensőségesek, vallásosak voltak. Kimutathatóan hatott rá Byron romanticizmusa, misztikus világnézetű lírai költeményeiben a szerelem, az elmúlás, a hit kérdései foglalkoztatták.

1829-ben a Francia Akadémia tagjává választották, 1830-ban kiadta Költői és vallásos harmóniák című kötetét, amelyből Liszt Ferenc zongoradarabot írt. 1832-33-ban hosszabb közel-keleti utat tett, ekkorra már elvesztette katolikus hitét, a liberalizmus panteista világnézetével azonosult. Ekkor kezdte írni nagyszabású filozófiai eposzát Látomások címmel, amelyben a szeretetvallást és a haladás liberális elméletét akarta hirdetni. Végül csak két része készült el: az 1836-ban megjelent Jocelyn és az 1838-as Egy angyal bukása.

1833-tól képviselő volt, s 1839-es Költői fohászok című verseskötete után felhagyott az irodalommal. A proletariátus kérdését tartotta a kor legfontosabb ügyének, felhívta a figyelmet a munkásság embertelen körülményeire, elítélte a kapitalisták túlzott politikai befolyását, s elkerülhetetlennek látta a forradalmat. 1847-ben adta ki a Girondiak története című történelmi munkáját, amely nagy hatással volt Petőfi Sándorra és Vasvári Pálra is.

Az 1848-as februári forradalom után Párizsban kikiáltották a második köztársaságot, Lamartine külügyminiszter lett, de valójában ő volt az ideiglenes kormány vezetője, a felkelés 1848. június 23-26-i leverése után elkergették hivatalából. Elindult az 1848. decemberi elnökválasztáson is, de Louis Bonaparte Napóleonnal szemben alulmaradt, és rövidesen képviselői címét is elvesztette. A vereség megtörte, anyagi gondok is nyomasztották, mivel férfiörökösként neki kellett eltartania lánytestvéreit is. Húsz éven át egyik könyvet írta a másik után, önéletrajzi és történelmi művekkel jelentkezett, folyóiratot adott ki, amelyben versei, tanulmányai is megjelentek.

1869. február 28-án, szegényen halt meg Párizsban.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
 
Az évek senki fölött sem múlnak nyomtalanul, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb-nagyobb panaszokkal föl kell keresniük az orvost. Így tett Dobsa Sándor is, aki az idősebbek számára egyet jelent a Stúdió 11-gyel, s kiváló zongorakísérőként a fiatalok előtt sem ismeretlen.
Aforizmák
„ Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást."
Francois de la Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ