Ötven éve jelent meg az Iskola a határon
Dátum: 2009. május 9., szombat, 13:11
Ottlik Géza születésének évfordulójára és az Iskola a határon című regény kiadásának 50. évfordulójára emlékezik szombaton délután a Budavári Önkormányzat az író Attila út 45. alatti emléktáblájánál. Ottlik Géza 1958-tól haláláig élt a Krisztinavárosban.

A megemlékezésen köszöntőt mond Nagy Gábor Tamás polgármester, Ottlik Géza munkásságát Fráter Zoltán egyetemi docens méltatja.

Az iskola a határon tulajdonképpen már 1949-re elkészült, ám mivel azt túl vázlatosnak találta az addig csak elbeszéléseket publikáló Ottlik Géza, visszakérte a kiadótól átdolgozásra. A kéziratot tíz évig csiszolgatta, a mű végül 1959-ben került az olvasók elé.

Ottlik az első változatot sem semmisítette meg; mint Kelecsényi László a kézirat publikálása kapcsán megírta, a szöveg visszavonása részben annak köszönhető, hogy Schöpflin Aladárnak nem tetszett a kézirat. Részben pedig annak, hogy Ottlik Géza sejthette, mi várna könyvére "a sematizmus irodalompolitikájának érájában", hiszen "fenyegető példaként ott lebeghetett előtte a nyomdából épphogy kikerült fordításának sorsa. Evelyn Waugh Utolsó látogatásának friss példányai egyenesen a zúzdába kerültek" - írta az irodalomtörténész a Jelenkor Kiadónál 1999-ben megjelent könyvben.

A szöveg az író halála után hagyatékával együtt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került, és annak publikálása segített például eloszlatni azt a 1993-ban felreppent gyanút, hogy az Iskola a határont nem teljes egészében Ottlik Géza írta. A végleges változat azonban nem aratott átütő sikert megjelenése után, azt csak a hetvenes években induló új írónemzedék, az úgynevezett "Péterek nemzedéke" (Esterházy, Lengyel, Nádas, Hajnóczy) fedezte fel újra. A kilencvenes évek közepére az írónak szinte mitikussá növekedett a híre és a rangja, ezen az 1993-ban a könyvfesztivál szenzációjaként megjelent Buda című regény vegyes fogadtatása sem tudott csorbát ejteni. A Buda az Iskola a határon előzményeit és utóéletét meséli el, újraértelmezve az első regényt.

Ottlik Géza Budapesten született 1912. május 9-én. 1923 és 1926 között a kőszegi katonai alreáliskola, majd 1929-ig a budai katonai főreáliskola hallgatója volt. Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem matematika-fizika szakára. Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits Mihály közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, de közben számos üldözöttet megmentett, többek között Vas Istvánt is. 1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, hangjátékokat fordított és írt, 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub titkára volt.

A kommunista időszakban kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. A kitelepítéstől csak az írószövetség közbenjárása mentette meg. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag. Első díját, a József Attila-díjat 1981-ben kapta, 1985-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Szép Ernő-díjjal, 1990-ben Örkény-díjjal jutalmazták. Ottlik Géza 1990. október 9-én Budapesten halt meg.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Örkény István a XX. század derekán alkotott. Az akkori kor (főként a politikai réteg) nem nagyon ismerte el munkásságát, sőt, nem nagyon kedvelte azt. Ezért aztán Örkény úgy döntött, hogy önként felhagy hivatásával, s megpróbálkozik az újságírással.
 
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
Aforizmák
„Imádom az ellenségeimet, ha értelmesek, ugyanannyira viszolygok az ostobáktól, akik megvédenek."
Salvador Dali
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ