210 éve született Puskin
Dátum: 2009. június 4., csütörtök, 13:02
Kétszáztíz éve, 1799. június 6-án született Moszkvában Alekszandr Szergejevics Puskin, az orosz irodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alakja.

Anyai ősei közt ott találjuk I. Péter etióp származású apródját, Hannibált, róla Nagy Péter szerecsene címmel írt elbeszélést. Művelt otthonban nevelkedett: apja elegáns francia verseket írt, Vaszilij nagybátyja a maga korában elismert író-költő volt. 1811 és 1816 között a Carszkoje Szelo-i líceumban tanult, majd a Külügyi Kollégiumban látott el titkári feladatot. Még a líceumban hozzákezdett a Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő költeményéhez, amelyet a klasszicista ízlés konvencionális formái helyett mesterkéletlen, népi stílusban írt.

Puskint 1820-ban kéziratban terjedő „szabadságverseiért" száműzetésre ítélték, de tekintélyes barátai közbenjárására nem Szibériába, hanem délre, Besszarábiába és a Kaukázusba irányították. Ekkor írta Byron iránti rajongását tükröző déli poémáit, A kaukázusi fogoly (1820-21) és A bahcsiszeráji szökőkút (1821-23) címmel. 1823 júliusában Odesszába került, ahol hivatali főnöke egy elfogott levele alapján istentagadásért feljelentette. A déli száműzetést a mihajlovszkojei házi őrizet váltotta fel. A magány, az elszigeteltség elmélyült munkára ösztökélte: kiadta kötetnyi versét, megírta a Borisz Godunov című drámáját és az Anyegin hatodik énekét.

A dekabrista mozgalom leverése után I. Miklós cár Moszkvába kérette a költőt, a házi őrizet alól saját ellenőrzése alá vonta. A moszkvai időzés alatt újabb irodalmi tervek és barátságok szövődtek a ljubomudri, azaz „bölcselők" kör tagjaival. Sokat utazott Pétervárra, onnan a Kaukázusba, a török frontra önkényesen követte Paskievics gróf seregét 1828 végén.

1830-ban megkérte Natalja Goncsarova kezét, s a házassági előkészületek és a birtokrendezés ügyében apja falujába, Bolgyinóba utazott, ahonnan a moszkvai kolerajárvány miatt elrendelt karantén következtében három hónapig nem mozdulhatott ki. Ez a „bolgyinói ősz" volt legtermékenyebb időszaka: befejezte az Anyegint, a Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései című novellasorozatát, A kolomnai házikó című anekdotikus-tréfás elbeszélő költeményét és a kistragédiákat (Don Juan kővendége, Mozart és Salieri).

1831-től élete Pétervárhoz kötődött, itt írta meg a Pikk dáma című elbeszélést, A kapitány lánya című történelmi regényt, a Dubrovszkij című kisregényt és A bronzlovas című költeményt. A háttérben azonban lassan elmélyült a konfliktus a költő és az előkelő társaság, de főleg az udvari körök egyes képviselői között. Puskint mindig is idegesítette feleségének kétes híre, a „végjátékban" egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fia, Georges d,Anthes gárdatiszt terjesztett rágalmakat az asszonyról. A kor „erkölcseinek" megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a rágalmazót, aki 1837. február 10-én halálosan megsebesítette a költőt.



(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Gombaszögi Ella egy zenés vígjátékban például a ledér hölgyet játszó "Gomba" szerepe szerint így fordult Csortos Gyulához: "Azt álmodtam, hogy teljesen meztelenül sétálok az utcán, csak egy nagy tollas kalap volt a fejemen "
 
Aforizmák
„ Az állatvilágot számos környezeti veszély fenyegeti. De legalább megkímélik a televíziótól."
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ