Örkény István 30 éve halt meg
Dátum: 2009. június 22., hétfő, 17:01
Harminc éve, 1979. június 24-én hunyt el Örkény István Kossuth-díjas író, dramaturg, a Tóték és a Macskajáték alkotója, az egyperces novellák műfajának megteremtője.

Jómódú polgárcsalád sarjaként, Budapesten látta meg a napvilágot 1912. április 5-én. Édesapja patikus, akinek felmenői Ösztreicher néven voltak szeszgyárosok. Örkény a piaristáknál érettségizett, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára járt, de diplomáját már mint gyógyszerész kapta meg 1934-ben.

Első írásai a barátaival alapított Keresztmetszet hasábjain jelentek meg, első jelentős novelláját a Szép Szóban közölték. Tengertánc című antifasiszta írására felfigyelt a hatóság is, ezért az 1938-39-es időszakot Londonban, majd Párizsban töltötte. 1940-ben ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1941-ben kapott vegyészmérnöki diplomát, s ekkor jelent meg első novelláskötete is.

1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, majd szovjet hadifogságba került, csak 1946-ban térhetett haza. Ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba és a Szabad Nép munkatársa lett. A háborúban és a hadifogság alatt szerzett keserű tapasztalatait az Emlékezők (Amíg ide jutottunk) és a Lágerek népe című írásaiban, valamint Voronyezs című drámájában örökítette meg.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza (a Vígszínház elődje) dramaturgja lett, közben folyamatosan publikált. A kritika elismeréssel fogadta őszinte meggyőződésből fakadó, de sematista Házastársak című regényét, Lila tinta című elbeszélését viszont Révai József, az akkori kultúrpolitika teljhatalmú irányítója "fülledt és rohadt szexualitással" vádolta meg. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, közben megjelent Hóviharban című novellakötete.

A Magyar Írók Szövetségének tagjaként tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, s hiába gyakorolt 1957-ben önkritikát, 1963-ig publikálási tilalom alatt állt. Hogy eltartsa családját, az Egyesült Gyógyszergyár mérnökeként dolgozott. 1965-ben aztán megjelent a Macskajáték, 1966-ban a Tóték kisregény-változata, s az irodalmi élet szenzációja lett a Jeruzsálem hercegnője is. 1968-ban adták ki legnépszerűbb kötetét, az Egyperces novellákat, amelyek jeligéje volt: Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! A Macskajáték és a Tóték a színházban és filmen is nagy sikert aratott, a világ számos pontján öregbítve írója hírnevét. 1969-ben a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! címmel Fábry Zoltán rendezett filmet, a Macskajátékot 1972-ben Makk Károly álmodta filmvászonra.

Örkény még megérte, hogy tíz éven keresztül betiltott drámája, a Pisti a vérzivatarban 1979 elején a Vígszínházban színre kerüljön, 1979. június 24-én hunyt el, még halálos ágyán is dolgozott. 1955-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Emlékét drámaírói ösztöndíj, színház és közterület őrzi, s immár honlapja is van az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából.



(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
 
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak:
Aforizmák
„ Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől."
Montaigne
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ