BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Rejtő Jenő titkai
Dátum: 2010. október 26., kedd, 11:35
Légiósnak állt, kézirataival fizetett a Japán Kávéházban, tífuszban halt meg munkaszolgálatosként. Vagy tán még mindig ott pergeti napjait az ukrán hómezőkön? A Rejtő Jenőről szóló legendák legalább oly számosak, mint ahány regényt írt a termékeny szerző. Az olykor ködbe burkolózó igazság nyomát keressük Thuróczy Gergellyel, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szakértőjével.

Nem zárható ki, hogy eleddig ismeretlen Rejtő-művek is előkerülhetnek, mert annyira hányatott sorsú volt a népszerű ponyvaszerző hagyatéka. A terjedelmes életműhöz képest elenyésző az a pár kéziratdoboznyi, a '90-es években a PIM-be került anyag - tudom meg Thuróczy Gergely irodalmi muzeológustól. Többnyire levelezésből és az írói munka néhány melléktermékéből áll, amelyeket vagy Rejtő írt, vagy "négerként" besegített valakinek. Ismert nagy regényéből alig néhány tucat kéziratlap árválkodik a Rejtő-hagyatékban.

Az író Ukrajnában, 1943 elején tűnt el. A kéziratok addig-addig hányódtak, míg valaki szóvá nem tette 1956-ban, hogy az óvóhelyen eme pótolhatatlan papírokkal fűtenek... Ekkor összegyűjtötték a házban szanaszét heverő, Rejtő gyorsírásra emlékeztető ákombákomjaival telerótt lapokat, az agyonjavított gépiratokat.

A PIM-be került, salátaállapotban lévő anyagban a kézirattárosok felfigyeltek konzekvensen számozott lapokra, amelyeket sorba rakva posztumusz kötet állt össze: a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam annak a csavargásnak a lenyomata, amelyet az író az 1920-as évek végén tett Európában. Leírja a kávéházi életet és a sanyarú sorsot, amelyet 25-28 évesen átélt.

Az életrajzot idézi a szakértő: Rejtő Jenő 1930-ban csak konzuli útlevéllel és nyolcvan líra kölcsönnel tudott hazatérni a többévnyi kóborlásból, amelynek során sejthetően alkalmi kulimunkákból, házalásból tartotta fenn magát. Egyébként sem volt olyan alkat, aki házikabátban ülve, könyvtárszobájában mereng készülő művein. Viharos életet élt, mindenhonnan előlegeket vett fel, s hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával spannolta magát, hanem az Aktedron nevű, akkor legális anfetaminszármazékkal is.

- Egy második könyv is kitellett a hagyatékból - hallgatom tovább Thuróczy Gergelyt -, méghozzá a Bedekker csavargók számára. Ebben olvasható például az idegenlégió hazug romantikáját leleplező Légió! Ez még nem a "vidám cimborák gyülekezete, akik megtréfálják a káplárt, és helyreállítják a világ megbomlott rendjét, megolajozzák kacagással és pofonokkal a kisiklott tengelyt". Ehelyett így ír róluk: "… tele van velük a kikötő, nem szeretik őket, durva, műveletlen, kötekedő emberek, sokat hazudnak, s ha nincsenek többen, gyávák is." Vélhetően nem saját élményeit sorolja, hanem külvárosi kocsmákban, kétes alakoktól megszerezett információkat. Később a család sem támasztotta alá, hogy Rejtő légiósnak állt volna, végtére az nem olyan hely, ahol körülnézünk, és ha nem tetszik, odébbállunk…

De hogyan kanyargott valójában a rejtői pálya?

- Első irodalmi próbálkozásait egy kis kötetre való vers szemlélteti a hagyatékban - fedi fel beszélgetőtársam -, alattuk az aláírás: Reich Jenő. Vagyis Rejtő eredeti neve. Szokásos kamaszkori versek ezek, leginkább szenvelgő Ady-utánérzést keltenek. Szerencsénkre nem maradt meg harmadrangú költőnek, akik tömegével nyüzsögtek akkoriban. Ponyvaszerző is százszámra publikált Rejtővel egy időben. Ez az igazi teljesítmény: napi fogyasztásra szánt műfaj képviselőjeként fönnmaradni évtizedek múltán is! Saját korában Máraival vetekedett a sikerszerzők rangsorában, aztán meg olyan olvasott volt, mint Jókai. Manapság biztosan lejjebb szorították a Harry Potter-történetek, de figyelemreméltó, hogy a Népszabadság és az Alexandra Könyvkiadó hetente megjelenő új sorozatában kötetenként hatvanezres példányszámot szánnak neki.

A szakértő elmondása szerint gyerekkori környezete szinte predesztinálta a hivatására. Az Izabella (Hevesi Sándor) téren született, ha kilépett az utcára, máris a színházba botlott, utóbb pedig Rákosi Szidi színiiskoláját is elvégezte. Thália szentélyei akkor a kulturális élet és a szórakoztatóipar központjául szolgáltak, sok kabaré és mulató is működött a fővárosban, és ezek gyorsan változó repertoárjukkal naponta igényelték a darabokat. S ő, európai útjáról hazatérve, teljesített. Egyfelvonásosaiból, kabaréjeleneteiből egy 1988-as kiadásban 122-t számlálhattak össze. Ha hinni lehet a legendának, írt öt felvonásos történelmi drámát is, de jelenleg ennek nincs nyoma.

- Rejtő zsenialitása abban rejlik, hogy megújította a ponyvát - húzza alá Thuróczy Gergely. - Hozzálátott a tízfilléres világvárosi regények írásához, egy ilyennel, ha rákészült, akár két éjszaka alatt is végzett. Majd megkezdődött a Nova-kiadós pengősregény korszaka. Ez a családi vállalkozás külföldi irodalmat adott ki, innen a P. Howard írói név. Úgy állíthatott be a Novához, hogy ő csak fordította ezt a könyvet. Az elsőnél, A pokol zsoldosainál még az "eredeti" cím is szerepel a kolofonban, csakhogy kicsit hibásan, egy "l"-lel írva az angol hell (pokol) szót. Eleinte a kiadó ódzkodott attól, hogy humort is belevigyen az idegenlégiós, western- és bűnügyi történetekbe, ám a korabeli közönség Rejtőt igazolta. Vevő volt a pesti poénokra, és persze az ezekkel összeolvadt, fordulatos cselekményű, tesztoszteronszintet növelő akcióhistóriákra.

Végül Rejtő Jenőn eluralkodott az idegbaj. Valószínűleg mániás depresszióban szenvedett.

Árulkodnak erről fennmaradt levelei, amelyekben nyoma sincs humornak, hosszú oldalakon önti panaszáradatát a kiadóra, amiért az az ő engedélye nélkül húzott a kéziratból, és ezzel egész oldalakat tett tönkre.

Teljességgel alaptalan legenda hát, hogy a Japán kávéházban letépett kéziratlapokkal fizetett Rejtő Jenő, részint mert nem "készre írta" műveit, hanem hosszasan csiszolgatta őket. És aki annyira ragaszkodik a szövegéhez, mint szülő édes gyermekéhez, az művész a javából, és nem sordíjra ácsingózó bérszerző.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
 
A L'Opinion című lap 1885.október 15-i számában megemlékezik a Hotel Drouot árveréséről (amely árverési csarnokot műfordítóink Drout-szállodának szoktak magyarítani), s elmondja, hogy mikor a szolga a kiállítási asztalra helyezett egy milói Vénust ábrázoló másolatot, harsány hangon kiáltotta a közönség felé:
Aforizmák
„ Jótettért azt várd, hogy további jótetteket várjanak tőled."
Osvát Ernő
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ