BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Királyhegyi Pálra emlékezünk
Dátum: 2010. december 25., szombat, 14:52
Száztíz éve, 1900. december 27-én született Budapesten Királyhegyi Pál író, publicista, humorista, a pesti humor legendás alakja.
Nem sokkal az érettségi után szerelmi bánatában beállt a Tanácsköztársaság hadseregébe, majd a fehérterror elől az Egyesült Államokba hajózott. Ott volt liftes fiú, bőrgyári munkás, pincér, banki alkalmazott, magyar nyelvű lapoknál újságíró, 1927-től pedig Hollywoodban statiszta, majd forgatókönyvíró. 1934-ben hazatért, és a Pesti Napló munkatársa lett, de a Színházi Élet és az Új Idők is közölte írásait. 1938-ban Londonba ment, ahol a Daily Telegraph című lapnak írt cikkeket, s fordításokat is vállalt.

1941-ben egy vérmes színésznővel folytatott viharos szerelmi kalandja után visszatért Magyarországra, hogy – saját szavaival élve – „mint sárga csillag viselésére jogosult egyén, le ne késsem az auschwitzi gyorsot!” A marhavagont nem is késte le. 1944-ben Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. Az amúgy is kistermetű, törékeny Királyhegyi a háború után csonttá soványodva jött haza. Nem sokkal később megírta tragikus élményeinek groteszk humorú regényét, Mindenki nem halt meg címmel.

1945-től a Ludas Matyi és a Képes Figyelő című lapok munkatársa volt. Sorra közölték humoros jeleneteit, szatíráit, karcolatait, s több regénye is megjelent, köztük A gengszterek nem nőnek az égig, Az ígéretek földje, A lejtőn felfelé, a Maud Courtney mestersége. Ugyanebben az időben az Ascher Oszkár igazgatta Pódium kabaré konferansziéja is volt, darabot írt Földi paradicsom címmel a Vígszínháznak, majd a Belvárosi Színházban megnyílt Királyhegyi kabaré állandó szerzője lett.

1951-ben a Heves megyei Adácsra telepítették ki – ebben amerikás múltja játszott szerepet, meg legendás távirata, amelyet soha nem küldött el, de barátainak, ismerőseinek széles körben terjesztette. A távirat címzettje Sztálin volt, a szövege pedig így hangzott: „A rendszer nem vált be stop. Tessék abbahagyni stop Királyhegyi stop”. Humorérzékét ekkoriban sem veszítette el, az adácsi időszakból maradt fenn például levele otthoni barátaihoz az alábbi szöveggel: „Most már tudom, hogy él Marci Hevesen. Ne irigyeljétek!”

1952-ben térhetett haza. A publikációs tilalom alatt alkalmi szellemi munkákból élt, később a Vidám Színpad, majd a Kis Színpad mutatta be kabarétréfáit. 1956 után népszerűsége már töretlen volt. Mint konferanszié kabarékban szerepelt, dolgozott az Esti Hírlapnak, foglalkoztatta a Ludas Matyi és a rádió, időnként a televízióban is feltűnt. Humoreszkjeiből, színműveiből, kisregényeiből több kötete is megjelent, 1979-ben pedig kiadta önéletrajzi regényét, Első kétszáz évem címmel.

Királyhegyi fő témája a férfi és a nő, a férj és a feleség viszonya volt. Ő maga imádta a nőket, és – noha nem volt hódító alkatú a maga 150 centiméterével – a nők is rajongtak érte. Bizonyság erre, hogy ötször nősült. A pesti humor legendás alakja 1981. június 7-én halt meg otthonában.

(MTI)

 

 

 

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A Le Radical (1887. március 19.) san franciscói híre: egy odavaló műbarát megrendelte Párizsból a milói Vénus másolatát. Meg is érkezett, persze kar nélkül. A műbarát beperelte a Central Pacific Companyt kártérítésért.
 
Aforizmák
„A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál."
Murphy törvénye
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ