Faludy György halálával nemcsak a magyar irodalom, hanem a magyar közélet is szegényeb lett - írta megemlékezésében Gyurcsány Ferenc kormányfõ.

„Kivételes sorsú, kivételes tehetségű művész volt, akinek az élettörténete megannyi ponton kapcsolódik össze a 20. század zaklatott magyar történelmével, és aki nélkül a 20. századi magyar költészet történetét lehetetlenség volna megírni" - mutatott rá a miniszterelnök közleményében.

A Faludy György elvesztése feletti gyászban és fájdalomban osztoztak parlamenti pártok is. „A magyar liberálisok most egy emberként gyászolják a költõt" - közölte az SZDSZ. A szabad demokraták Faludy életműve és személyes példamutatása miatt is úgy gondolják: a nemzet halottjának kell õt tekinteni.

„Faludy György számunkra különösen fontos. Élete a szabadság szeretetérõl, a diktatúrák és az elnyomás elleni harcról is szólt. Sokat tanultunk helytállásából, életszemléletébõl, és most szomorú veszteségként éljük meg a nagy humanista halálát" - olvasható a közleményben.

„A művész, aki évtizedeken át hazájától távol kényszerült élni, a magyar líra egyik legnagyobb alakja volt" - írta közleményében a Fidesz-frakció.

Az MSZP képviselõcsoportja a megemlékezésében azt hangsúlyozta, hogy Faludy György halála az egész magyar nemzet, a magyar kultúra vesztesége.

Faludy György pályatársai a saját életútjukra gyakorolt hatásáról is vallottak szombaton.

A 97 éves Fejtõ Ferenc arra emlékezett, hogy õ maga annak idején az elsõk között gratulálhatott Faludynak a Villon-fordításokért, s fiatal kritikusként módjában állt költõi kvalitásait elismerni egy 1937-ben kiadott antológia elõszavában, amelyben a magyar költészet akkori ifjú titánjai mutatkoztak be.

„Faludy különleges jelenség volt a magyar irodalomban, leginkább Szomory Dezsõhöz hasonlíthatnám a régiek közül, akinek ugyancsak különösen nagy sikere volt a nõi olvasók körében" - helyezte el Faludyt a magyar költõk sorában Fejtõ Ferenc.

Amit legjobban becsültem benne a képzelõtehetségén kívül, az az élete végéig egészségesen maradt humora volt. Szórakoztatni akart, ugyanakkor tehetsége volt a szórakozás művészetéhez - mondta Fejtõ Ferenc Párizsban élõ történész, kritikus, esszéista, akit budapesti tartózkodása során ért Faludy György halálhíre.

Nádas Péter író arról beszélt, hogy Faludy Györgynek gazdag, fájdalmakkal és küzdelmekkel teli élete volt; „a XX. század egyik nagy mesélõje" egy terjedelmes, forrásértékű életművet hagyott hátra - hangsúlyozta.

A magyar nyelven írt költemények között mindig lesznek Faludy György-sorok, versek, és ezt úgy hívják: halhatatlanság - mondta Gyurkovics Tibor író, a Magyar Írók Egyesületének elnöke, hozzátéve, hogy kamaszkorában Faludy volt a kedvence.

„Hogy ez a csúf rendszerváltás hogyan szabdalta fel az irodalmi frontokat, az ma már engem nem érdekel" - szögezte le Gyurkovics Tibor, aki irodalmilag, költõileg a legkedvesebb embernek nevezte Faludyt, költõi nyelvhasználatát pedig „fanyar, pikáns, szeszes, erõs" jelzõkkel írta le.

„Azon ritka magyar poéták közé tartozott, aki bátor volt, ha kellett, az igazságtalanságig bátor" - hangsúlyozta Gyurkovics Tibor.

Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnökének szavai szerint nagyon nagy személyiség és nagyon nagy költõ ment el, akit sokáig fogunk gyászolni és hiányolni.

Felidézte, hogy az idei erdélyi írótáborban 1956-tal kapcsolatban is emlegették Faludy Györgyöt, akirõl mindig azt hitték, hogy örök életű.

A költõ verseit csaknem négy évtizede elõadó Hobó elhunyt barátjára emlékezve elmondta, Faludy György volt az, aki miatt 12 évesen a költészet felé fordult. Igaz, hogy csak 1988 óta ismerhette õt személyesen, de Haláltánc című versének élménye végigkísérte egész eddigi életét - mondta.

A költõ fiatalabb korosztályokhoz való viszonyáról szólva azt mondta: „Gyurka bácsi" ugyan már benne volt a korban, ám ez az õ esetében nem számított semmit.

A barátságot igazán komolyan gondolta, érdeklõdésével, tiszteletével pedig lefegyverezte az embert - tette hozzá.

Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten. 1938-ban, felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, Franciaországba emigrált. Onnan a német megszállás után Marokkóba menekült, majd 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba.

A II. világháború után hazatért Magyarországra. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski munkatáborba vitték. A tábor felszámolása után 1953-ban szabadult ki.

Az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. Londonban, Firenzében, majd Máltán élt, késõbb Torontóba költözött. Az 1989-es rendszerváltás után jött vissza Magyarországra.

A költõt 1991-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével, 1993-ban Budapest Fõváros Díszpolgára címmel, 1994-ben Kossuth-díjjal, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjjal, 2000-ben Aranytollal tüntették ki.

Faludy György nevéhez olyan művek kötõdnek, mint az Õszi harmat címû verseskötet, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek és a Jegyzetek a kor margójára.

Legújabb kötete, A Pokol tornácán hétfõi budapesti bemutatóját már nem érhette meg. Új könyve a Pokolbeli víg napjaim és a Pokolbeli napjaim után címû köteteinek folytatása.

(MTI)