BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
125 éve született James Joyce
Dátum: 2007. február 2., péntek, 10:57
Százhuszonöt éve, 1882. február 2-án született Dublinban James Joyce ír regényíró, a múlt évszázad legjobb angol nyelvű regényének tartott Ulysses szerzője.

Tízen voltak testvérek, ő elsőként látta meg a napvilágot. Apja kisvállalkozó, adóbegyűjtő, politikus, de leginkább alkoholista volt, aki zűrös ügyeivel nyomorba vitte a családot. Anyja érzékeny, jólelkű asszony és bigott katolikus, aki legidősebb fiát papnak szánta. Joyce jezsuita iskolákban tanult, majd 1898-ban a szintén jezsuita dublini University College hallgatója lett. Ekkorra már teljesen kiábrándult a katolikus hitből, s az egyetemen sem teológiát, sem filozófiát nem hallgatott, inkább nyelveket tanult (például norvégot, hogy Ibsent olvashasson), s érdeklődése egyre inkább az írás felé fordult. Első műve, Az ibseni új dráma című értekezés 1900-ban jelent meg a londoni Fortnightly Review hasábjain. Ezt követően elsősorban verseket írt, amelyek később a Kamarazene című kötetben láttak napvilágot.

1902-ben sikeresen letette záróvizsgáit, és szembesült a ténnyel, hogy írásaiból nem tud megélni. Elhatározta, hogy orvos lesz, s kölcsönpénzen Párizsba utazott, ahol kiderült: dublini diplomáját nem ismerik el, s a tandíjra sincs elég pénze. Könyvrecenziókat kezdett írni, angolórákat adott, s beiratkozott a Sainte-Genevieve könyvtárba, ahol esztétikai elméletéhez gyűjtött anyagot. 1903-ban - anyja halálos ágyához - hazautazott, s Stephen Hero címen belekezdett egy önéletrajzi ihletésű regénybe, amelynek újraírt változatát majd csak 1916-ban jelenttette meg Ifjúkori önarckép címmel. Közben felkérést kapott a The Irish Homestead című laptól egyszerű, Írországban játszódó történetek írására. Ezeket egybegyűjtve született meg a Dublini emberek című kötete 1914-ben.

1904-ben ismerte meg Nora Barnacle-t, a dublini Finn's Hotel szobalányát, aki hamarosan élettársa lett, az esküvői szertartást Joyce elvből elutasította. Viszonyuk sajátos volt: Nora az érzelgős, olcsó regényekért rajongott, társa műveit soha nem olvasta el, az írást afféle gyerekes hóbortnak, ellenszenves szórakozásnak tartotta. Joyce viszont nagyon szerette a nőt, aki intellektuálisan nem nyújtott sokat, érzéki örömökkel azonban elhalmozta. Szenvedélyes szerelmükről Nora és Joyce címmel Pat Murphy rendezett filmet, amelyben a népszerű színész, Ewan McGregor személyesítette meg az írót.

1904 októberében az ifjú pár elhagyta Dublint, s a horvátországi Pulába költözött, majd 1905-ben Triesztbe települtát, ahol megszülettek gyermekeik, George és Lucia. Itt csatlakozott hozzájuk Joyce öccse, Stanislaus, aki hosszú időn át gondoskodott bátyjáról: pénzt kölcsönzött neki, tanácsokkal, ötletekkel látta el irodalmi ügyekben, s küzdött - olykor erőszakosan is - fivére alkoholszeretete, könnyelmű életmódja ellen. Joyce reakciója igazán méltatlan volt: megvádolta öccsét, hogy el akarta csábítani Norát. Ellenszenvének néhány művében hangot is adott, s emiatt Stanislaus évekig nem állt vele szóba. 1906 és 1907 között Joyce néhány hónapig egy római bank alkalmazásában állt, majd ismét visszatért Triesztbe, s novelláin dolgozott.

1909-ben rövid időre hazalátogatott Írországba, ahol egy ír mozihálózatot akart létrehozni, sikertelenül. Ekkor szakított végleg szülőhazájával, amelynek nacionalizmusát, vallásos elfogultságát hevesen elutasította, s legtöbb művében igen érzékletesen és kritikusan ábrázolta.

Az első világháború kitörése után Zürichbe költöztek, ahol Joyce hozzálátott az Ulysses írásához. Mivel lassan, aprólékosan dolgozott főművén, a pénzkeresésre nem volt módja, a nyomortól csak a kiadók, csodálók és a kevés barát anyagi segítsége mentette meg. A szegénység mellett több szembetegséggel is meg kellett küzdenie: 1917 és 1930 között összesen 25 alkalommal műtötték zöld- vagy szürkehályoggal, s néha rövidebb időre teljesen elvesztette látását.

Az Ulyssesből először Amerikában publikáltak fejezeteket a Little Review hasábjain. A mű közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották egészen 1933-ig. 1920-ban Joyce-ék Párizsba költöztek, így a teljes mű - az Odüsszeia sajátos modern változata - először itt jelenhetett meg 1922-ben. A regény egyetlen nap, 1904. június 16. története három főszereplőjének, Leopold és Molly Bloom, valamint Stephen Dedalus belső monológjain keresztül leképezve. Napjainkban is a világ több pontján tartanak e napon ún. Bloomsday-t, tisztelegve az író emléke előtt. Nálunk Szombathelyen is szokás a Bloomsday, mivel a mű szerint Leopold Bloom e városban született.

1923-ban Joyce újabb regényhez kezdett, amelyen 16 évig dolgozott. Legtalányosabb műve, a Finnegans Wake 1939-ben jelent meg, nem túl nagy sikert aratva. 1940-ben Joyce családjával együtt Franciaországból Zürichbe menekült, s itt is halt meg 1941. január 13-án.

Joyce jelentősége elsősorban az új irodalmi technikák alkalmazásában és sajátos nyelvhasználatában áll, napjainkban is több folyóirat foglalkozik csak az ő műveivel, s emlékének ápolására világszerte Joyce-klubok működnek. Nálunk 2002 februárjában alakult meg a Magyarországi James Joyce Társaság az író életművének kutatására.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
 
Tanára szemére vetette, hogy szórakozásból fest.
Aforizmák
„Az ember veszendő. Lehetséges; de vesszünk el úgy, hogy ellenállunk."
Albert Camus
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ