BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
125 éve született James Joyce
Dátum: 2007. február 2., péntek, 10:57
Százhuszonöt éve, 1882. február 2-án született Dublinban James Joyce ír regényíró, a múlt évszázad legjobb angol nyelvű regényének tartott Ulysses szerzője.

Tízen voltak testvérek, ő elsőként látta meg a napvilágot. Apja kisvállalkozó, adóbegyűjtő, politikus, de leginkább alkoholista volt, aki zűrös ügyeivel nyomorba vitte a családot. Anyja érzékeny, jólelkű asszony és bigott katolikus, aki legidősebb fiát papnak szánta. Joyce jezsuita iskolákban tanult, majd 1898-ban a szintén jezsuita dublini University College hallgatója lett. Ekkorra már teljesen kiábrándult a katolikus hitből, s az egyetemen sem teológiát, sem filozófiát nem hallgatott, inkább nyelveket tanult (például norvégot, hogy Ibsent olvashasson), s érdeklődése egyre inkább az írás felé fordult. Első műve, Az ibseni új dráma című értekezés 1900-ban jelent meg a londoni Fortnightly Review hasábjain. Ezt követően elsősorban verseket írt, amelyek később a Kamarazene című kötetben láttak napvilágot.

1902-ben sikeresen letette záróvizsgáit, és szembesült a ténnyel, hogy írásaiból nem tud megélni. Elhatározta, hogy orvos lesz, s kölcsönpénzen Párizsba utazott, ahol kiderült: dublini diplomáját nem ismerik el, s a tandíjra sincs elég pénze. Könyvrecenziókat kezdett írni, angolórákat adott, s beiratkozott a Sainte-Genevieve könyvtárba, ahol esztétikai elméletéhez gyűjtött anyagot. 1903-ban - anyja halálos ágyához - hazautazott, s Stephen Hero címen belekezdett egy önéletrajzi ihletésű regénybe, amelynek újraírt változatát majd csak 1916-ban jelenttette meg Ifjúkori önarckép címmel. Közben felkérést kapott a The Irish Homestead című laptól egyszerű, Írországban játszódó történetek írására. Ezeket egybegyűjtve született meg a Dublini emberek című kötete 1914-ben.

1904-ben ismerte meg Nora Barnacle-t, a dublini Finn's Hotel szobalányát, aki hamarosan élettársa lett, az esküvői szertartást Joyce elvből elutasította. Viszonyuk sajátos volt: Nora az érzelgős, olcsó regényekért rajongott, társa műveit soha nem olvasta el, az írást afféle gyerekes hóbortnak, ellenszenves szórakozásnak tartotta. Joyce viszont nagyon szerette a nőt, aki intellektuálisan nem nyújtott sokat, érzéki örömökkel azonban elhalmozta. Szenvedélyes szerelmükről Nora és Joyce címmel Pat Murphy rendezett filmet, amelyben a népszerű színész, Ewan McGregor személyesítette meg az írót.

1904 októberében az ifjú pár elhagyta Dublint, s a horvátországi Pulába költözött, majd 1905-ben Triesztbe települtát, ahol megszülettek gyermekeik, George és Lucia. Itt csatlakozott hozzájuk Joyce öccse, Stanislaus, aki hosszú időn át gondoskodott bátyjáról: pénzt kölcsönzött neki, tanácsokkal, ötletekkel látta el irodalmi ügyekben, s küzdött - olykor erőszakosan is - fivére alkoholszeretete, könnyelmű életmódja ellen. Joyce reakciója igazán méltatlan volt: megvádolta öccsét, hogy el akarta csábítani Norát. Ellenszenvének néhány művében hangot is adott, s emiatt Stanislaus évekig nem állt vele szóba. 1906 és 1907 között Joyce néhány hónapig egy római bank alkalmazásában állt, majd ismét visszatért Triesztbe, s novelláin dolgozott.

1909-ben rövid időre hazalátogatott Írországba, ahol egy ír mozihálózatot akart létrehozni, sikertelenül. Ekkor szakított végleg szülőhazájával, amelynek nacionalizmusát, vallásos elfogultságát hevesen elutasította, s legtöbb művében igen érzékletesen és kritikusan ábrázolta.

Az első világháború kitörése után Zürichbe költöztek, ahol Joyce hozzálátott az Ulysses írásához. Mivel lassan, aprólékosan dolgozott főművén, a pénzkeresésre nem volt módja, a nyomortól csak a kiadók, csodálók és a kevés barát anyagi segítsége mentette meg. A szegénység mellett több szembetegséggel is meg kellett küzdenie: 1917 és 1930 között összesen 25 alkalommal műtötték zöld- vagy szürkehályoggal, s néha rövidebb időre teljesen elvesztette látását.

Az Ulyssesből először Amerikában publikáltak fejezeteket a Little Review hasábjain. A mű közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották egészen 1933-ig. 1920-ban Joyce-ék Párizsba költöztek, így a teljes mű - az Odüsszeia sajátos modern változata - először itt jelenhetett meg 1922-ben. A regény egyetlen nap, 1904. június 16. története három főszereplőjének, Leopold és Molly Bloom, valamint Stephen Dedalus belső monológjain keresztül leképezve. Napjainkban is a világ több pontján tartanak e napon ún. Bloomsday-t, tisztelegve az író emléke előtt. Nálunk Szombathelyen is szokás a Bloomsday, mivel a mű szerint Leopold Bloom e városban született.

1923-ban Joyce újabb regényhez kezdett, amelyen 16 évig dolgozott. Legtalányosabb műve, a Finnegans Wake 1939-ben jelent meg, nem túl nagy sikert aratva. 1940-ben Joyce családjával együtt Franciaországból Zürichbe menekült, s itt is halt meg 1941. január 13-án.

Joyce jelentősége elsősorban az új irodalmi technikák alkalmazásában és sajátos nyelvhasználatában áll, napjainkban is több folyóirat foglalkozik csak az ő műveivel, s emlékének ápolására világszerte Joyce-klubok működnek. Nálunk 2002 februárjában alakult meg a Magyarországi James Joyce Társaság az író életművének kutatására.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, hanem a szabad idejében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi fízetését elszórakozta.
 
Az Egyesült Államokban elterjedt szokás, hogy vezető újságok évente többször, meglehetősen lapos körkérdéseket intéznek a szellemi élet kiválóságaihoz. Azok természetesen nem nagyon lelkesednek a kérdésekért és gyakran csípős, fanyar feleleteket adnak.
Aforizmák
„ Harmincig hevít a nő; aztán a bor; aztán a kemence sem."
Móra Ferenc
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ