Műszaki tanulmányait hamar abbahagyta a színészet kedvéért, a Puskin, majd a Miniatűr Színház után került 1964-ben Ljubimov híres társulatához került és élete végéig a Taganka Színház tagja maradt. Eljátszotta Brecht Galileijét, Lopahint Csehov Cseresnyéskertjében, Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésben, leghíresebb alakítása Hamlet volt. A tíz évig táblás házakkal futó előadás kezdete előtt a művész a bejáratnál várta a közönséget gitárral kezében, fekete nadrágban és garbóban, ahogy aztán Hamletként is a színpadra lépett. Filmekben is játszott, egy epizódszerepben feltűnt Mészáros Márta Ők ketten című filmjében is, dalai gyakran hangzottak fel kísérőzeneként.

Első dala 1960-ban született, rövid élete során több mint 600 verset írt, ezeknek többségét meg is zenésítette. Énekelt klubokban, színházban, szabadtéren, utcán és lakásokban, ahol engedték. Szövegei, dallamai amolyan utcai dalok, fő témája és élménye a szabadság. Megénekelte az örömet és bánatot, a háborút és a békét, kigúnyolta a hatalmat, az emberi gyarlóságot, éltette az egyszerű embereket, szabad érzéseiket és gondolataikat. Jellegzetes rekedt hangján, gitárhúrokat tépve előadott dalait különleges lendület, szeretet és gyűlölet jellemezte, őszinte volt és kíméletlen.

Viszockij egyénisége maga volt a lázadás, a hatalom félt is tőle, így megpróbálták agyonhallgatni. Sikertelenül: szamizdatban kiadott versei kézről-kézre jártak, dalait kazettákon terjesztették. Koncertjeit az utolsó pillanatban tiltották be, ha mégis fellépett, nagy erőkkel vonult ki a rendőrség. Viszockij a brezsnyevi idők agyonhallgatott nemzedékének ikonja lett. Hiába nyomta agyon az őt körülvevő világ, nem tudott és nem is akart máshol élni, igazi oroszként csak ott érezte otthon magát, ahol egyébként nem tudott létezni.

Tizenhárom éven át volt társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő, aki őszintén szerette és próbálta segíteni. Viszockij az állandó feszültséget alkohollal próbálta elviselhetővé tenni, ettől persze csak szaporodtak körülötte a botrányok, szervezete felőrlődött. A moszkvai olimpia idején, 1980. július 25-én alig 42 évesen végzett vele a harmadik infarktus. Sajátos művészete csak halála után, a glasznoszty idején lett legálisan, széles körben hozzáférhető. Kultusza az idők folyamán csak nőtt, még Viszockij múzeum is nyílt, a Taganka színház darabot mutatott be róla.

Magyarországon is viszonylag széles rajongótábora alakult ki, a Magyar Televízió már 1974-ben dokumentumfilmet készített róla. Az utóbbi időben verseskötete látott napvilágot és több emlékkönyv jelent meg róla, 70. születésnapjára a Petőfi Irodalmi Múzeumban Viszockij-emlékkiállítás nyílt.

(MTI-Panoráma - Bognár Anna, Sajtóadatbank)