BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Hajdú Mónika
Dátum: 2009. november 13., péntek, 15:33
Először Szegeden bukkantam fel, amikor megszülettem. Azóta, messze vetett a sors. Hogy ki vagyok? A diplomám szerint, külkereskedelmi üzemgazdász. Szerintem, nem ...(Hajdú Mónika, Szeged-Bilbao)

Hajdú Mónika született fotóművész és született költő, egyszerre lírai és ugyanakkor sajátos humorú egyéniség. Szenzitív módon van kapcsolata az őt körülvevő világgal, látásmódja mindenki mástól erősen megkülönböztetett.

Egy vízcsepp nála egyszerre könny és drágakő. A vízfüggöny mögül  feltáruló világ csak az ővé, melyben ugyanakkor mindenki másnak is helye van. Képei befogadnak és más dimenzióba hívnak, rengeteg érzékletes és érzéki információval ajándékozva meg minden szemlélőt. Nem magyar és nem spanyol (hiszen ott él) ember láttatja velünk sajátos képi világát, hanem az egyetemes ember közvetíti  az univerzum üzenetét.

Azzal a teljes hittel ajánlom figyelmükbe munkáit, hogy képei látványa által  megváltozik a világról alkotott viszonyuk.

Meggyőz bennünket a művész, hogy a látszat mögül feltárul a csoda.

Sándor Edit,
képzőművész
Szeged

„A Spanyolországban élő Hajdú Mónika érzéki fotográfiái arról tanúskodnak, hogy az emberi létezés látványszféráiban a drámai sugallatú anyag- és időértékek éppúgy megkapóak, akárcsak a vízsugarak áttetsző, lírikus muzsikája.

Csak időnként meg kell állnunk és türelmesen szemlélődnünk kell.”
Szuromi Pál,
művészettörténész
Szeged


Hajdú Mónika képeit itt megnézhetik:

http://www.transycan.net/cafe/modules/galeria/index.php?gallery=00071napok



                                        Interjú


-
Hogyan került bele a "Magyarok a nagyvilágban" című sorozatba?

- Egy ajánlólevélre reagálva keresett meg Martini Katalin, a FMK főmunkatársa és fotókat kért, hogy betekintést láthasson munkámba ... utána már csak időpontot kellett egyeztetnünk és átadnom a kiállítási anyagot.

A "Magyarok a nagyvilágban" sorozat most indult, megtisztelő számomra, hogy az FMK velem kezdte ezt, a kétség kívül nagyon érdekesnek ígérkező vállalkozást.

- Mi a kötődése Spanyolországhoz?

-A diplomamunkám megírásához jöttem ki anyagot gyűjteni ... ez már 20 éve volt. Azóta elmondhatom, amit a magyar nyelv különös gazdagságával rendkivül jól és szimbolikusan ki lehet fejezni, hogy két ország között mozgok itthonról otthonra vagy otthonról itthonra.

- Hogyan történt, hogy egy diplomakutatás (amihez szintén csak nagy elszántsággal szoktak külföldre utazni) végül maradásra késztette?-

Sikerült jó kapcsolatokat kiépítenem, nyertem ösztöndíjat, publikáltam, dolgoztam és így addig húzódott a kintlét, míg beleszólt a magánélet is ...

- Képeiben mennyire játszik szerepet a “félig” spanyol identitás?

- Talán feltűnő a fotóimon a színek intenzitása, ami  temperamentumról árulkodhat és hát köztudottan ilyen a latin karakter. Érzelmeiket mélyen átélő emberek, tüzes virtussal.

Az intenzitás mellett viszont jelen vannak az erős kontrasztok is a képeken, melyek átvitt értelemben a Spanyolországban élő etnikumok gyakran merőben eltérő másságát, kulturális és egyéb jellegű identitását is jelképezhetik.

- Mit láthatnak a látogatók az FMK-ban?

- Ezek a fotók kisebb-nagyobb bővítéssel, kihagyással 6. alkalommal kerülnek falra. Mondhatnám azt, hogy válogatás a kedvenceimből. Egy képzettársítási mélanzs, ami nagymértékben dominálja gondolatvilágom.

-
Hogyan nézzék a képeket?

- Nézzék meg először a fotót és utána a címet vagy vice versa a szándékom ugyanaz. A címadás célja ugyanis sokrétű. Elsősorban egy "ruha", hogy a fotó mindenféle szempontból illően jelenjen meg. Másodsorban egy alap, ami már önmagában lehet fantázia vagy csak támpont, hogy elinduljon valahonnan a képzelet. Célja, hogy nemcsak nézni kell, hanem elgondolkozni a látottakon. Lehet kreálni belőlük egyéni képzettársításokat vagy játszani tovább a "kiolvasott" üzenettel. Gondolatot gondolatra építeni. A “Körtebefőttet” pl. 2003-ban készítettem. Nekem ez a fotó, a sok, mögötte levő személyes dolgok mellett a mai napig is élő üzenethordozó. S hogy miért? 6 év alatt annyit változott világ, hogy a tradícionális villanykörtéket feltehetjük a spájzban a polcra és “konzerválhatjuk” őket az utókornak mert néhány év múlva már nem lesz belőlük. Helyükbe lépnek az új, energiatakarékos, modern utódjaik.

- Mire fókuszált, miért pont azokat fényképezte?

-
Elsősorban nem fókuszálok valamire, hanem észreveszek valamit, hogy fókuszáljak rá. És nem pont azokat fényképeztem, hanem eszembe jutott valami és azt fényképeztem le. Megkerestem vagy megcsináltam.
Pl. itt van ez a szó, hogy napkitörés. Nem vagyok csillagász, nincsenek olyan felszereléseim, berendezéseim, amivel valóban le tudnám fényképezni a napkitörést. Ezért megkerestem máshogyan a módját. Felütöttem egy tojást és ...

Ha belegondolunk, a költő is hasonlatokkal, megszemélyesítésekkel él, amikor megírja versét. A fotózásban ez ugyanúgy működik, ha van hozzá kellő fantázia egy kis humorral “fűszerezve”.

S ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy magam is írok verseket, egyperceseket, glosszákat stb. Gyakran ezen írások mellé készül a fotó, mint illusztráció, vagy maga a fotó inspirál megírni valamit. A kettő együtt olyan szoros egységet alkot bennem, hogy néha úgy érzem, már csak így teljes a “kép”.

- Ezek szerint inkább irodalmi, spontán jellegű inspirációi vannak, nem kötődik és ragaszkodik konkrét témakörökhöz vagy műfajokhoz.

- Így van. Ráadásul, ebben tökéletes technikai partner a digitalizáltság is mert egyébként a több 100 kattintásos próbálkozások saját zsebből nehezen lennének finanszírozhatóak.

- A képei nagyfokú professzionalizmusról is árulkodnak. Mikor kezdett fotózni, és tanulta-e egyáltalán?

- Nem, nem tanultam sosem. Illetve amit tudok, azt magamtól tudom. Körülbelül 7 évvel ezelőtt, ahogy említettem már, magam kezdtem illusztrálni az írásaimat. Ez pedig az évek során egyfajta művészi érzékkel párosult és elkezdtek születni az érdekesebbnél érdekesebb fotók. Ennyi idő alatt pedig valóban megtanultam profi szinten ... tartani a zseblámpát a számban, hogy az én szemszögemből is nagyobb fényt kapjon az, aminek kell.

Kérdezett: Tóth Noémi

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
 
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
Aforizmák
„ Sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után."
Bismark
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ