Először Szegeden bukkantam fel, amikor megszülettem. Azóta, messze vetett a sors.
Hogy ki vagyok? A diplomám szerint, külkereskedelmi üzemgazdász. Szerintem, nem ...(Hajdú Mónika, Szeged-Bilbao)
Hajdú Mónika született fotóművész és született költő, egyszerre lírai és ugyanakkor sajátos humorú egyéniség. Szenzitív módon van kapcsolata az őt körülvevő világgal, látásmódja mindenki mástól erősen megkülönböztetett.
Egy vízcsepp nála egyszerre könny és drágakő. A vízfüggöny mögül feltáruló világ csak az ővé, melyben ugyanakkor mindenki másnak is helye van. Képei befogadnak és más dimenzióba hívnak, rengeteg érzékletes és érzéki információval ajándékozva meg minden szemlélőt. Nem magyar és nem spanyol (hiszen ott él) ember láttatja velünk sajátos képi világát, hanem az egyetemes ember közvetíti az univerzum üzenetét.
Azzal a teljes hittel ajánlom figyelmükbe munkáit, hogy képei látványa által megváltozik a világról alkotott viszonyuk.
Meggyőz bennünket a művész, hogy a látszat mögül feltárul a csoda.
Sándor Edit,
képzőművész
Szeged
„A Spanyolországban élő Hajdú Mónika érzéki fotográfiái arról tanúskodnak, hogy az emberi létezés látványszféráiban a drámai sugallatú anyag- és időértékek éppúgy megkapóak, akárcsak a vízsugarak áttetsző, lírikus muzsikája.
Csak időnként meg kell állnunk és türelmesen szemlélődnünk kell.”
Szuromi Pál,
művészettörténész
Szeged
Hajdú Mónika képeit itt megnézhetik:
http://www.transycan.net/cafe/modules/galeria/index.php?gallery=00071napok
Interjú
- Hogyan került bele a "Magyarok a nagyvilágban" című sorozatba?
- Egy ajánlólevélre reagálva keresett meg Martini Katalin, a FMK főmunkatársa és fotókat kért, hogy betekintést láthasson munkámba ... utána már csak időpontot kellett egyeztetnünk és átadnom a kiállítási anyagot.
A "Magyarok a nagyvilágban" sorozat most indult, megtisztelő számomra, hogy az FMK velem kezdte ezt, a kétség kívül nagyon érdekesnek ígérkező vállalkozást.
- Mi a kötődése Spanyolországhoz?
-A diplomamunkám megírásához jöttem ki anyagot gyűjteni ... ez már 20 éve volt. Azóta elmondhatom, amit a magyar nyelv különös gazdagságával rendkivül jól és szimbolikusan ki lehet fejezni, hogy két ország között mozgok itthonról otthonra vagy otthonról itthonra.
- Hogyan történt, hogy egy diplomakutatás (amihez szintén csak nagy elszántsággal szoktak külföldre utazni) végül maradásra késztette?-
Sikerült jó kapcsolatokat kiépítenem, nyertem ösztöndíjat, publikáltam, dolgoztam és így addig húzódott a kintlét, míg beleszólt a magánélet is ...
- Képeiben mennyire játszik szerepet a “félig” spanyol identitás?
Az intenzitás mellett viszont jelen vannak az erős kontrasztok is a képeken, melyek átvitt értelemben a Spanyolországban élő etnikumok gyakran merőben eltérő másságát, kulturális és egyéb jellegű identitását is jelképezhetik.
- Mit láthatnak a látogatók az FMK-ban?
- Ezek a fotók kisebb-nagyobb bővítéssel, kihagyással 6. alkalommal kerülnek falra. Mondhatnám azt, hogy válogatás a kedvenceimből. Egy képzettársítási mélanzs, ami nagymértékben dominálja gondolatvilágom.
- Hogyan nézzék a képeket?
- Nézzék meg először a fotót és utána a címet vagy vice versa a szándékom ugyanaz. A címadás célja ugyanis sokrétű. Elsősorban egy "ruha", hogy a fotó mindenféle szempontból illően jelenjen meg. Másodsorban egy alap, ami már önmagában lehet fantázia vagy csak támpont, hogy elinduljon valahonnan a képzelet. Célja, hogy nemcsak nézni kell, hanem elgondolkozni a látottakon. Lehet kreálni belőlük egyéni képzettársításokat vagy játszani tovább a "kiolvasott" üzenettel. Gondolatot gondolatra építeni. A “Körtebefőttet” pl. 2003-ban készítettem. Nekem ez a fotó, a sok, mögötte levő személyes dolgok mellett a mai napig is élő üzenethordozó. S hogy miért? 6 év alatt annyit változott világ, hogy a tradícionális villanykörtéket feltehetjük a spájzban a polcra és “konzerválhatjuk” őket az utókornak mert néhány év múlva már nem lesz belőlük. Helyükbe lépnek az új, energiatakarékos, modern utódjaik.
- Mire fókuszált, miért pont azokat fényképezte?
- Elsősorban nem fókuszálok valamire, hanem észreveszek valamit, hogy fókuszáljak rá. És nem pont azokat fényképeztem, hanem eszembe jutott valami és azt fényképeztem le. Megkerestem vagy megcsináltam.
Pl. itt van ez a szó, hogy napkitörés. Nem vagyok csillagász, nincsenek olyan felszereléseim, berendezéseim, amivel valóban le tudnám fényképezni a napkitörést. Ezért megkerestem máshogyan a módját. Felütöttem egy tojást és ...
Ha belegondolunk, a költő is hasonlatokkal, megszemélyesítésekkel él, amikor megírja versét. A fotózásban ez ugyanúgy működik, ha van hozzá kellő fantázia egy kis humorral “fűszerezve”. |
- Ezek szerint inkább irodalmi, spontán jellegű inspirációi vannak, nem kötődik és ragaszkodik konkrét témakörökhöz vagy műfajokhoz.
- Így van. Ráadásul, ebben tökéletes technikai partner a digitalizáltság is mert egyébként a több 100 kattintásos próbálkozások saját zsebből nehezen lennének finanszírozhatóak.
- A képei nagyfokú professzionalizmusról is árulkodnak. Mikor kezdett fotózni, és tanulta-e egyáltalán?
- Nem, nem tanultam sosem. Illetve amit tudok, azt magamtól tudom. Körülbelül 7 évvel ezelőtt, ahogy említettem már, magam kezdtem illusztrálni az írásaimat. Ez pedig az évek során egyfajta művészi érzékkel párosult és elkezdtek születni az érdekesebbnél érdekesebb fotók. Ennyi idő alatt pedig valóban megtanultam profi szinten ... tartani a zseblámpát a számban, hogy az én szemszögemből is nagyobb fényt kapjon az, aminek kell.
Kérdezett: Tóth Noémi
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
