Az évek óta méltatlan és megalázó helyzetben lévő, kulturális munkát végző Bolt Fotógaléria kívánja Önnel / Önökkel megosztani múltjának, jelenének és valószínűleg kiszámítható jövőjének történetét.

1994-ben Budapesten, a VIII. kerületben egy Leonardo da Vinci utcabeli pincehelyiségben nyitott a Bolt Fotógaléria, mely akkor az egyetlen fotóval foglalkozó galéria volt a fővárosban. Mint a kultúra területén bizonytalan vállalkozók akkor még nem sejtettük, hogy mibe vágtuk a fejszénket. De egyben biztosak voltunk, az országban élő magyar kortárs fotóművészek méltatlan helyzetén változtatni kell, és folyamatos szakmai dokumentációval segíteni kell az európai kulturális integrációt, a művészek, művek könnyebb elérhetőségét

2. A galéria már meglévő – saját pénzforrásból 10 éve létrehozott – honlapjának korszerűsítése és modernizálása.

2005-ben benyújtott pályázat az NKA-hoz, támogatás: nincs

3. A Bolt Galéria 2006. évi kiállításainak katalógusaihoz és a kiállítások megrendezéshez, a művészek segítéséhez kért támogatás. (Ez idáig 67-féle két- illetve háromnyelvű katalógust adtunk ki, amely egyedülálló szakmai dokumentáció. 104 hazai és nemzetközi kiállítást rendeztünk.)

2005-ben benyújtott pályázat az NKA-hoz, támogatás: nincs

Továbbá:

5. A Bolt Galéria Fotóművészeti Alapítvány nem rendelkezik 1998 óta saját kiállítóhellyel. Ígéretet kaptunk a Fővárostól, a kerülettől, helyiséget nem. (Köztudott, hogy sok az üresen álló helyiség, évek óta kihasználatlanul.)

(Az Alapítványt a hatékonyabb támogatás reményében hoztuk létre.)

6. A Bolt Galéria kortárs fotográfiai gyűjteményének – (állandóan bővülő, jelenleg közel 200 fotográfiát tartalmazó) – állandó kiállítóhelyet szerettünk volna találni, de ehhez sem kaptunk segítséget.

7. Dokumentumfilm-készítés: Kortárs fotográfusokkal készült, 12 werkfilm. Támogatás hiánya miatt ezt sem tudtuk befejezni és a munkát tovább folytatni.

8. Az NKA támogatási rendszeréből adódóan működésre nem is lehet pénzt igényelni, tehát ezt 11 éve saját, más irányú munkából finanszírozzuk.

A Bolt Galériának az volt a célja, hogy bejuttassa a nemzetközi fotográfiai élet vérkeringésébe a magyar fotót. Visszaadjuk a rangját, hiszen Magyarországon a rendszerváltás előtt nagyon elhanyagolt téma volt a fotóművészet. Valahogy elfelejtették. Külföldön azonban még emlékeznek ránk, akik olyan nevű fotográfusokat adtunk a világnak, mint Kertész, Brassai, Cappa, Hervé, Moholy-Nagy stb. Ez éppen olyan, mint a fociban Puskás Öcsi. Mi van a kortársakkal? Ki vállalja őket fel? A Bolt Galéria megtette 1994-ben. Felvállalta a promóció egy részét.

Elengedhetetlen része volt munkánknak a dokumentáció, amely két- illetve háromnyelvű katalógusok formájában informálta a magyar és a külföldi társintézményeket, múzeumokat, érdeklődőket. Így folyamatosan tudtak arról, hogy Magyarországon milyen változások vannak az aktívan alkotó fotográfusok körében.

A Bolt Galéria jelentős mérleggel büszkélkedhet, nem kis dolgot vitt véghez, kizárólag a maga erejéből, elenyésző állami segítséggel.

104 kiállítás 11 év alatt: Zágráb, San Francisco, New York, Brüsszel, Lyon, Tarbes, Nantes, Royan, Párizs, Montpellier, Almeria, Zaragoza, Újdelhi és természetesen Magyarország. 67-féle két- illetve háromnyelvű katalógus, mely mozgógalériaként is funkcionál.

A Bolt Galéria kiadta a Contemporary Hungarian Photography című, kortárs magyar fotográfiát reprezentáló albumsorozat I. és II. kötetét, mely keménykötésű, többnyelvű, számozott, limitált példányszámú. Támogatás hiányában az első kötetből összesen 80 db, a másodikból pedig 110 db, készült. A III. kötetre kapott 2.500.000 ft NKA támogatás nem elég ennek az albumnak a létrehozásához (legalább 1500 példányban).

Ezek után joggal várná el a Bolt Galéria, hogy gondtalanabbul dolgozhasson.

Felmerül a kérdés, megengedhetjük-e magunknak, hogy egy ilyen dokumentáció, mely egyedülálló Európában, egy ilyen kortárs fotográfiai gyűjtemény elkallódjon? Nem.

Honnan fogják tudni a fényképezést tanuló fiatalok, hogy mit gondoltak a kilencvenes évektől napjainkig az itt élő és alkotó fotóművész elődeik? A katalógusainkat jelenleg is használják a fotográfia oktatására.

Ki tölti be ezt az űrt? A Bolt Galéria megpróbálta.

A Bolt Galéria munkáját az elmúlt 11 év alatt művészek, magánemberek, nyomdászok, tördelők, fordítók, művészettörténészek, szakírók segítették. Akiktől a továbbiakban nincs több bőr a képünkön ingyen munkát kérni és elfogadni, hiszen 11 éve csak megalázkodunk, kérünk, kuncsorgunk. Hátha észreveszi végre valaki, hogy mit tett le a kultúra asztalára a Bolt Galéria! Valaki, akinek ez a feladata! Úgy gondoljuk, az államnak rengeteg dolga akad a kulturális területen munkálkodókkal. Ott mindig gond van! Sokba kerül vagy kerülne – és sajnos sokan úgy gondolják, innen mindig lehet pénzt elvonni. Jó.

De ha valaki az állam helyett felvállal bizonyos – a magyar kultúra fejlődése szempontjából elengedhetetlen tevékenységeket, akkor egy idő után, mondjuk 11 év után, elfogy a türelme, végére ér a pénzének és energiáinak is. Ideális lenne, ha partnerként belépne az állami mecenatúra a Bolt Galéria mellé.

Tehát, az NKA-tól kapott 2.500.000 ft összeget ezek után méltatlannak találjuk, nem tudjuk elfogadni.

Kérjük Bozóki András Miniszter Urat, hogy támogasson egy biztonságos és hosszú távú, anyagiakra vonatkozó tervet a Bolt Galéria folyamatos működésére.

A magyar vizuális kultúra fejlődését hátrányosan érintené a Bolt Kortárs Fotógaléria és a Bolt Galéria Fotóművészeti Alapítvány tevékenységének megszűnése.

Tisztelt Miniszter Úr,

Még egyszer kérjük, tegyen meg mindent a Bolt Kortárs Fotógaléria megszűnésének megakadályozására!

Budapest, 2005. november 23.