A MissionArt Galéria által rendezett kiállításon március 24-től egy hónapon keresztül lesz látható az eddigi egész festői életművet átfogó, 1967 és 2009 között alkotott művekből válogatott tárlat.

Az 1968 és 98 között „önkéntes száműzetésbe” vonult művész lehengerlő alkotásai közül néhány darab ugyan fel-felbukkant csoportos kiállításokon az elmúlt évtizedekben, és az utóbbi években a Miskolc Galéria munkájának köszönhetően önálló kiállításokon szintén megtekinthető volt a kitörő erejű életmű jó pár darabja, ám ez az első alkalom, hogy végre a budapesti közönség is találkozhat a művész alkotásaival.

                            

Pálfalusi egyik festői módszere némileg hasonlít az amerikai Jackson Pollockhoz, akinek munkásságát egyáltalán nem ismerte, amikor első, a  tasizmusra emlékeztető képeit festette. „Éterikus, mély lelkiséggel átitatott piktúra, amely kozmikus, teremtés előtti vagy megsemmisülés utáni – tapasztaláson túli – látomásokkal halmozza el a szemlélőt” – írja róla monográfusa, Szombathy Bálint.

Az 1968-ban hozott döntését, mely szerint nem állítja ki munkáit, leginkább az akkor tapasztalt művelődési-művészeti közéleti visszásságok és a kiállítás szervezés kapcsán átélt számos rossz élmény alapozta meg. Úgy határozott tehát, hogy távol marad a művészeti élettől és csakis az alkotásra összpontosítja figyelmét. Így tehát majd’ harminc évig szinte teljes elszigeteltségben és magányban hozta létre a korszakba mégis tökéletesen beleillő, konzekvens életművét. Az indulás éveiben a festő barát, Konkoly Gyula segítette Pálfalusit, művei bekerültek az akkor messze legjelentősebb művészeti csoportosulás, az Iparterv Dokumentum 69-70 című katalógusába, sőt Klaus Groh korabeli átütő erejű antológiájába, az Aktuelle Kunst in Osteuropa-ban is, amely a nyugati világ felé először adott hírt a progresszív kelet-európai törekvésekről. 

                                       


„Pálfalusi az alkotást meghitt, önmagáért való cselekedeteként értelmezte” – írja Szombathy. A művész nem a látványt, a látszatot kívánja megörökíteni, a festészeti műfajok és témák nem érdeklik. Célja magáért a festészetért festeni, a tiszta vizuális formákat és alapelemeket tekinti képei témájának.

A most létrejövő kiállítás Pálfalusi Attila egész eddigi festői életművéből ad válogatást, s a kronologikusan besorolható munkák között bőven akadnak olyanok is, amelyek rejtetten a korai és a kései műveit is tartalmazzák, ugyanis a művész  számos régi képét többször  átfestette. Alkotásai alatt tehát több láthatatlan képe lappang, melyeket csak restaurátori beavatkozással lehetne felfejteni.

A MissionArt Galéria élen jár az olyan értékes életművek feltárásában, amelyek valami miatt eddig még nem foglalhatták el megfelelő helyüket a kortárs művészettörténetben. A galéria két éve mutatta be először a majd 30 évig művészetét szüneteltető Seres László korai, majd újabb képeit. Ennek a sorozatnak a folytatása a Miskolcon működő Pálfalusi Attila műveiből a Falk Miksa utcában megrendezendő kiállítás.