Durkó Károly, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke az MTI-nek hétfőn elmondta: a művész által a városra hagyományozott csaknem 700 festményből 26-ot restauráltak, ezeket a Megmentett Kohán-képek című tárlaton mutatják be péntektől február 12-ig.

A helyreállított festmények közül a legtöbb vegyes technikával készült, egyszerre alkalmazva az akvarell, a gouache tempera, az olajkréta, az olajfesték, a színes ceruza, a grafit és a pasztell anyagokat. Kohán festményeinek alapjául hol vékonyabb-vastagabb karton, hol farostlemez, hol rétegelt lemez, hol vászon szolgált, esetenként egymásra kasírozva, összeapplikálva. "Ezek restaurátori szempontból nagy kihívást jelentettek."

"A tárlat erős cáfolata lesz annak a vélekedésnek, hogy a Kohán-képek nehezen befogadhatók. A helyreállított képekből sugárzik, hogy festményei szerethetők, a monumentalitás és a letaglózó drámaiság mellett az életigenlő színgazdagság is megjelenik bennük" - mondta Durkó Károly.

A tárlat megnyitója előtt konferenciát rendeznek az alkotó életműve előtti tisztelgésként. Egyebek mellett a festő életéről, a vásárhelyi iskolával való kapcsolatáról, szerelmeiről, valamint a restaurálásról hallhatnak előadásokat az érdeklődők.

"Kiemelten fontos cél, hogy ez az ízig-vérig gyulai művész elfoglalhassa méltó helyét a 20. századi modern magyar képzőművészetben. Kétségtelenül a legjobbjak közé tartozik, megérdemli, hogy ne csupán a szakmai közönség tudja megfelelően elhelyezni" - fogalmazott Durkó Károly.

A tervek szerint jövőre Békéscsabán és Sárospatakon mutatják be Kohán képeit, és Durkó Károly reményei szerint Budapesten is sikerül összeállítani egy életmű-tárlatot.

A Kohán György Alapítvány kuratóriuma Kohán művészetének népszerűsítése érdekében pályázatot írt ki. Petróczki Zoltánné kuratóriumi tag elmondta, a gyulai oktatási intézményekből 224 képzőművészeti alkotás és két műelemzés érkezett; előbbiek közül 37 alkotót külön díjazásra is javasoltak.

Kohán György 1910-ben Gyulaváriban született. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. 1933-ban Hódmezővásárhelyre költözött, bekapcsolódott a város művészeti életébe, és egyik alapító tagja lett a Tornyai Társaságnak. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből, a "tiltott" kategóriába került, kiállításai szüneteltek. Csak 1965-ben kezdett ismét elfogadottá válni. 1966-ban hunyt el.

Stílusa kettős volt: realistán, erőteljes színekkel, súlyos ecsetvonásokkal ábrázolta az alföldi, paraszti témát; míg a másik irányt a sokalakos, lírai tárgyú és hangulatú, kubista jellegű viasztempera képei, valamint monumentális freskóterv-grafikái adták.

(MTI)