Sakkjátszma attól, aki a nevében is játékos
Dátum: 2007. január 3., szerda, 12:05
1952-ben Londonban született Sam Havadtoy (toy angolul játékszer) ott élő magyar szülők gyermekeként (a halhatatlan csisztuizmussal szólván: „Nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot.”). Abszurd fintoraként a történelemnek, ők épp abban az évben repatriáltak családostul ide vissza – 1956-ot írtak! –, amikor fél évvel később – az ismert események okán – sűrű tömött sorokban több százezren épp elmentek innét...

Azért a Havadtőy famíliát is megviselte a Rákosi Magyarországára érkezés sokkja; hiszen a pincelakásból engedély nélkül elfoglalt kéglibe költözési zűrzavarban kettészakadt a család. A szülők válása, a muszáj-ittmaradás élménye 15 évig formálta a felnövekvő fiatal srácot. Amikor  aztán 1971-ben – az amerikaiak által itt leforgatott Pál utcai fiúk cím film egyik munkatársának közbenjárására – Sámuel útlevéllel kijutott Londonba; el kellett kezdenie megint odaszokni. Szobainas, szakács és sok más foglalkozás olyanokhoz vitte közel, akik valahogy útját is egyengethették: mint például Gábor Zsazsa – ugyan mástól elvett – gavalléros pénzadománnyal, amerikai belsőépítész New York-i meghívással. Ott, a Big Almában ezt a szakmát kitanulva, Sam megismerkedhetett a világ vezető művészeivel: Andy Warhollal, Keith Haringgel, George Condoval, stb. és nem utolsósorban a créme de la créme-ből kikerült kőgazdag megrendelőivel... Így tehát többek között a marokkói királyi családnak és Lennonéknak kezdett dolgozni. Ez utóbbi kapcsolat aztán mély barátsággá érett. Amikor 1980 gyászos decemberében az az örökre átkozott Chapman lelőtte minden idők legnagyobb popikonját, Havadtoy Yoko mellett maradt, később már élettársi kapcsolatban, húsz évig. Máig megmaradtak amerikai művészbarátságai, de most már a magyar terepen is otthonosan mozog e körökben: tárlatát 2006 utolsó estéjén a Ludwig Múzeum igazgatónője, Néray Katalin nyitotta meg.

A valaha élt legexcentrikusabb sakkzseni, Bobby Fisher küldte akkoriban nekik kondoleáló ajándékként azt az 5x5-ös, bőrből kézzel varrt sakk-készletet, ami új irány szabott életüknek. Ezzel kezdtek Yokóval játszani, napjában háromszor 2000-ig. (Kapcsolatuk is addig tartott).

Havadtoy ismét visszajött Magyarországra – eleinte japán társa insipirációja alapján elnevezett 56-os Galériája ügyei miatt, aztán mondhatjuk: végleg –, és most ezt a sakk-szerelmet nálunk dolgozta föl itteni új kiállítása témájaként. Illetve – mint „euramerikai” festő, ahogy őt nevezik –, saját vonzalmain kívül, azt a világhatalmak vetélkedésévé és a kívülállóknak kicsit nevetséges cirkusszá fokozódó 1972-es reykjavíki világbajnoki sakkdöntőt konstruálta meg 41 lépés című tárlatán. Ezt az V. kerület, Arany János utca 32. szám alatti Centrális Galériában – jó nagy falfelületek adnak helyet e méretes műveknek – lehet megtekinteni február 11-ig. Rév István, az intézmény igazgatója írt ismertetőt a tárlatról, a sakkról is sok szót ejtve.

Arról tehát, ami amúgy is egy olyan összetett szimbólumrendszer, amellyel leképezhető az egész élet, s mint a Bobby Fischer-Borisz Szpasszkij viadalból kitűnik, maga a történelem is. Minden ókori kultúra ismert hasonló társasjátékot, ezért eredeztetik Egyiptomból, Hellászból, Kínából. Mégis az a legvalószínűbb, hogy őshazája India volt, ahol kezdetektől fogva ismerték a 2-4 személyes sakkot, és ahol elefántfigurák feleltek meg a futóknak. Ott még dobókockával döntötték el, mekkorát léphetnek a piros, zöld, sárga és fekete bábokkal, amelyekből minden játékos nyolccal rendelkezett. Ezek a következők voltak: bástya (harci szekerek), király, elefánt/futó és ló. 64 kockás felületen folyt a meccs. Az arabok– a matematika és filozófia korai  géniuszai, akik közül kerültek ki az első hatalmas sakkzsenik: al-Adli, al-Rázi (ő írt is egy művet: Elegancia a sakkjátékban címmel), asz-Szúli, stb – közvetítették a föld más vidékeire ezt a mentális kihívást. Náluk is szerepelt még az elefánt/futó, amelyik két mezőt is ugorhatott egyszerre, és sakkot adhatott. Már akkoriban is a királyt kellett foglyul ejteni a győzelemhez... Ezzel a mór közvetítéssel eljutott a sakk a kora-középkor Spanyolországába: az 1283-as Alfonz Sakk-kódex jelzi ezt. Itália volt a másik fellegvár, majd Németország, Franciaország; szóval Európa behódolt neki egész Bizáncig. De viharos gyorsasággal elterjedt az egész világban – itt is kiállítottak türkmén népművészeti sakktól kezdve Bauhaus-figurásig, mongol jurtában játszott nemezkészlettől jáspisból faragottig  mindent...

A nagy királyok – Orléans-i Károly maga is kiváló játékos volt – ismert mestereket hívtak és tartottak udvaraikban. Spanyolországban 1575-ben rendezték az első nemzetközi versenyt. A francia festészet jeles alakjai – Marcel Duchamp például – kiváló játékosok is voltak.(forrás: internet)

Rév István részletesen leírja, hogyan alakult ki a Szovjetunióban állami instrukcióra az a sakkmánia, amelyik máig a legtöbb bajnokot adja számukra. Lenin, aki Gorkij Capri-beli nyaralójában sakkozott, a többi pártkorifeussal egyetértésben úgy látta, hogy a sakk – a gondolkodás, kombinálókészség, memória, fegyelem és összpontosítás magasiskolája  lévén – alkalmas az új szovjet embertípus kinevelésére. Krilenko – Trockij  társa – 1924-ben lett a megalakult Sakkszövetség elnöke. Őt, aki a véres vörösterror lelkes híve és gyakorlója volt, végül saját tétele – a beismerő vallomás (kínzások hatására esetleg/főként) megfellebbezhetetlen bizonyítékot ad a koholt vádra is – juttatta hóhérkézre 1938-ban, a tisztogatások idején. De addigra az általa preferált sakk már beépült a szovjet, kommunista éthoszba. Nagy mestereik kezdtek zsinórban győzni a tornákon:  Bogolibov, Alekhine, Botvinnik... Csak a kubai José Capablanca tudott maradandót alkotni ez idő tájt – nem szovjetként.

És amikor a legvadabb hidegháború idején –1972! – Szpasszkijt legyőzte a fiatal Bobby Fischer (akinek anyja a Szovjetunióban élt, annak feltétlen híve volt, ezért örökre figyelte őt az FBI) ez hatalmas történelmi tettnek tűnt a Nyugat számára. Fischer akkoriban a valaha élt legfiatalabb nagymester volt – 15 éves hat hónapos korával –, de később a magyar Polgár Judit egy hónappal rávert erre a rekordjára. És amíg ő ma is sikeres és győztes játékos, addig Bobby már egy évtizede bujkál, hiszen nagy pénzért elvállalt egy Szerbiában lebonyolított meccset akkor, amikor a délszláv háború miatt az egy amerikainak embargós területnek számított. Haza tehát nem mehet, mert börtön várná. Néha feltűnik egy utolérhetetlen sakkozó a neten, még a gép se tud olyan gyorsan kombinálni, mint ő. Fischert gyanítják e játék mögött... Szpasszkij veresége után megnősült, elhagyta hazáját, és pénzdíjas meccsek megvívásából éldegél Franciaországban. Az akkori cirkuszok (kit mi zavart, ki miért nem akart a másikkal játszani) ma se ismeretlenek a világbajnoki döntőkön. Most épp a pisiügy – kinek jár saját vécé, oda hányszor mehet ki, ott kapja-e az instrukciókat, stb. – borzolta a kedélyeket pár hete.

Havadtoy két szenvedélyét kapcsolta most össze: a Yokóval játszott sakkot és a régi csipkék gyűjtését. Tíz éve kezdte ezt: öregasszonyok, valaha élt emberek sorsának, munkájának lenyomataként értékeli a horgolt klöplicsodákat. Csipke: a születés ártatlan örömét jelzi, mint a csecsemő első bebugyolálója, aztán a hódítás, a szex, a tetszeni vágyás eszköze és a végén halotti szemfödél dísze – így leírja a sors körforgását... Ezekből a terítőkből – egymásra fektetve, finom pasztellos fagyiszínekben tartva – készített sakktáblákat, és demonstrálta 41 különböző darabon a híres viadalt. Íme a reykjavíki dráma leképeződése a struktúrált, különböző törtségű-mintázatú csipkeanyagokon fokról fokra. A szilveszteri megnyitón Polgár Judit, a legjobb magyar sakkozónő (a férfiak között!) meglépte fekete futóval a 42. befejező lépést. Ezzel sportszempontból lezárta az emberöltőnyi történetet.

Az emberi szálak azonban ilyen egyszerűen nem elvághatók, felgombolyíthatók. Fischer sorsa máig rejtély. Ő bujkált már nálunk is, magyar sakkozónő volt a szeretője, Rajcsányi Zita személyében, aki szenvedélyesen kérlelte őt az újra színre lépésre; de most nem tudni, merre hányódik a sokak szerint autista géniusz. Ez a kezelhetetlen fenomén Reykjavikba is úgy ment csak el, hogy Kissinger külügyminiszter – két vietnámi béketárgyalás között – kapacitálta erőteljesen az ottlétre. A sakk-királynő Polgár Judit és nővérei is megjárták a Canossát: apjuk egyedi nevelési metódusa kiváltotta a kádári rezsim haragját, üldözöttek lettek emiatt itthon.(Pedig Kádár is imádott sakkozni... Ez tartotta életben a börtönben, ahol Aczél György volt a partnere, és ez a kapcsolat így a legbizalmasabb barátsággá érett). Polgár Judit két, szintén sikeres (de nem annyira, mint ő) lánytestvére, Zsuzsa és Zsófi nem is él már Magyarországon...

Az anyakönyvvezető nekem is (mint majdnem mindenkinek) a sakkot hozta fel ünnepi példabeszédében az élet szimbólumaként. És amennyire elcsépelt ez a kép, annyira igaz is, bár nagyon kevesen tudják úgy kiszámítani, megtervezni, megkonstruálni a sorsukat, hogy mindig nyerhessenek a legfontosabb játszmákban... Emelt fővel kell a vereséget is fogadni – s ez nagy tanulság.

A legnagyobb mesterek dicsősége, hogy lépéseikből megnevesítve örökérvényű módozat lett: például Nimzovics-védelem, Englund-csel, stb. Most Samuel Havadtoy is hozzátett a maga módján valamit ehhez, a magyarok által is gazdaggá tett – Kempelen Farkas sakkautomatája, Portisch Lajos és a többi nagymester dicsősége – agyélezéshez.

Szász Judit

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
 
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
Aforizmák
„ Céltalan élet nem lehet tiszta."
Anton Pavlovics Csehov
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ