Mikor Lossonczy Tamás 2005-ös műcsarnoki retrospektív kiállításának elõkészítése kapcsán felmerült a Mester életművét méltó módon értékelõ kiadvány lehetõsége, több megoldás kínálkozott elõttünk. A kétségtelenül hiányzó nagymonográfia gondolatát a rendelkezésre álló idõ szűkössége miatt hamar el kellett vetnünk, s nem éreztünk késztetést egy hagyományos, ez esetben inkább csak tiszteletkörök lerovására alkalmas katalógus megjelentetésére sem. Így határoztuk el, hogy elsõ lépésként a mennyiségileg is hatalmas Lossonczy-oeuvre általunk legizgalmasabbnak vélt mûveibõl készítünk el egy minden eddiginél terjedelmesebb, nyomdai szempontból is igényes válogatást.

Ez a műcsarnoki kiállításra elkészült kiadvány és maga a tárlat szolgáltatta a kiindulópontot a mostani tanulmánykötet megszületéséhez. Magunk mindketten már régóta becsüljük s fontosnak tartjuk Lossonczy művészetét, munkáiból kiállításokat rendeztünk, írtunk képeirõl és szobrairól. Most azonban elõremutatóbbnak gondoltuk, hogy a vele eddig kevésbé szoros kapcsolatban álló, mondhatni, „elfogulatlan” szakemberek mondják el véleményüket, fejtsék ki meglátásaikat az életműrõl vagy annak egy-egy periódusáról, szeletérõl. Ezzel csökkenteni szeretnénk az oeuvre szakmai recepciójában kétségkívül megmaradt hiányokat, s lehetõséget biztosítunk arra is, hogy a művészettörténetben idõközben felmerült új szempontok és megközelítési módok segítségével új olvasatok tegyék gazdagabbá az életmû értékelését.

Sajnos nem mindegyik általunk megkeresett kolléga és művész vállalta a felkérést, így e kötet korántsem fedi le az amúgy is rendkívül szerteágazó alkotói tevékenység minden általunk lényegesnek vélt momentumát. Többek között ezért került a könyv végére a Lossonczy-életmûrõl folytatott beszélgetés, amely azonban inkább csak a lehetséges további vizsgálódásoknak szolgálhat ösztönzõül. Reméljük azonban, hogy az elkészült tanulmányok így is számos új, eddig figyelembe nem vett problémát vetnek fel. Így kerülhet új megvilágításba a pályakezdés, a Kállai Ernõ bioromantika-teóriájához kapcsolódás háttere, a Picasso mûvészetéhez való, sokat emlegetett, de eddig nem vizsgált összefüggés, az ötvenes évek (a „második hallgatás”) ellentmondásos periódusa, a legutóbbi években nagy bõséggel születõ grafikai sorozatok értékelése, s Lossonczy művészetének a modern és posztmodern művészet paradigmái között történõ elhelyezhetõsége. Reméljük, hogy a tanulmányoknak az életmű értékeinek megbecsülésén alapuló, de felesleges udvariaskodásoktól és protokolltól mentes hangvétele s az általuk felvázolt összkép hozzájárul e műegyüttes minél sokszínûbb tanulságokkal teli megközelítéséhez.

Egyúttal a szerkesztõk, szerzõk és a kötet létrehozásában közreműködõk e kiadvánnyal is szeretnék köszönteni az immár 102. életévét betöltött Mestert, kívánva neki egészséget s erõt további alkotó tevékenységéhez.

Itt mondunk köszönetet Pál Édának, a kiadvány értékét nagymértékben növelõ bibliográfia összeállításáért, valamint a szerzõknek s a szerkesztõknek nyújtott sokoldalú segítségéért; olvasószerkesztõnknek, Gelencsér Rothman Évának szigorú és pontos munkájáért; valamint a kötet tervezõjének, Bárd Johannának. Végül, de nem utolsósorban köszönetünket kívánjuk kifejezni a Nemzeti Kulturális Alapnak, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének és a Műcsarnoknak a kötet megjelenéséhez nyújtott támogatásukért.

Budapest, 2006. október

Andrási Gábor – Pataki Gábor a kötet szerkesztõi