Ecsetvonásba sűrűsödött világ
Dátum: 2006. január 16., hétfő, 12:38
2006. január 24-én 18-órakor lesz a megnyitója a Kozák Gábor magángyűjteményéból rendezendő kiállításrnak a Bartók 32 galériában. A kiállítás címe Bukta-feLugossy-Gaál-Palkó. A rendezvény Nagy T. Katalin művészettörténész nyitja meg.

Kozák Gábor gyűjteményének első kiállítása 2005. szeptemberében volt a Godot Galériában Kettesben és egyedül címmel. A szubjektív válogatásba olyan művek kerültek be, melyeken egy vagy két figura jelent meg a fantázia alkotta vagy valóságosnak tűnő jelentekben. A kiállítók sora a fiataloktól (Dániel András, Erdélyi Gábor, Szűcs Attila, Tamási Claudia, Wächter Dénes, x-T - Nagy Kriszta) az idősebb művészekig (Szurcsik József, Bukta Imre, Szikora Tamás) terjedt.

A mostani kiállítás célja, hogy a gyűjtő szemszögéből bemutassa azt a progresszív, állandóan megújulni képes, kissé ironikus, kritikus irányvonalat, melyet Bukta Imre, feLugossy László, Gaál József és Palkó Tibor képvisel a magyar képzőművészetben. Mindannyian 20-25 éve ismert művészek, ez idő alatt művészetükre mindvégig jellemző volt az őszinte kifejezési vágy, a trendek elkerülése, saját témáik, világuk, egyéniségük teljes kibontása, sok irányból való körbejárása. A kiállításon az alábbi témák szerint rendeződnek az alkotások: Csoportjelenet, Férfi és nő, Ikon, Laca és a terhesség, önarckép, Palkó, Táj.

Buktától elsősorban 2000-utáni munkák vannak Kozák Gábor gyűjteményében, elsősorban az érzéki, érett festői stílus miatt. Bukta, saját bevallása szerint is azóta tanult meg festeni - mondja Kozák. A 90-es évekből csak két jellemző grafika szerepel és egy korai grafika a 80-as évekből.

Gaál József archaizáló, expresszív formakincse, mellyel tekergő gnóm-hőseit megjeleníti - ugyanazt a kereső-kutató attitűdöt jeleníti meg, mint Bukta Imre iróniával, sokszor rejtett társadalomkritikával átszőtt jelenetei. Gaálnál a keresés alapvetően a belsőben, a képzelet asszociatív szintjén zajlik - az önmagaság kutatásában tükrét befelé fordítja. Ezáltal válik kontemplatív, (el)szenvedő attitűdje önnemző folyamattá.

Bukta Imre - akit hagyományosan agro-művészként tartanak leginkább számon -, ugyanezt a tükröt kifelé fordítja: a természet felé - ha tetszik ebben az értelemben igazi természet-búvár. Hősei igazi aktorok - formáló, cselekvő, erőszakot tevő alakok -, Bukta az aktivitás szereplőit és eszközeit mutatja be. Képi nyelve abszolút kódolt időben és térben, ilyenformán jól körülhatároltan mutatja be a közép-európai kulturális identitásunk múltban megizmosodott és a jelenben formálódni próbáló öntudatát. Gaál ezzel szemben nem-változó-eszközökben gondolkodik. Mondanivalójának és szimbólumteremtő attitűdjének pontosan ez az archetipikus, néhol artikulál(hat)atlan víziószerű képi nyelv felel meg.

               

feLugossy Lászlónak igazi outsider-profi, akinek művészete a legfrissebb, leginkább megújulni kész a volt underground-os szentendreiek közül. Egyfajta józan szürrealitás jellemzi, figurális jellegén túl festészete a stilizáltság felé közelít. Képi és gondolati világára jellemző, hogy - ugyanúgy, mint Bukta - kedveli az assemblage technikát, valamint, hogy a nem-műtárgy-specifikus alkotásforma számos terepét bejárta; a mostani kiállításon láthatnak tőle horgolást, étolajjal festett képet, gémkapcsokból kirakott arcot.

Palkó Tibor is megpróbált sok mindent: rajzok, grafikák, nagyméretű olajképek, enkausztika. Néhány éve valami miatt(!) felfedezte magának a természetes anyagokat, amelyeket számtalan képzőművésztársához hasonlóan ő is változatos módon használ. Madártollak, állatzsír, víz, fatörzsek, szalma, élelmiszerek, koponya és mogyoró találkozása a mesterséges anyagokkal, úgymint fóliával, ragasztóval, festékkel vagy varrógéppel. Jellegzetes, mással össze nem téveszthető alkotóvá teszik őt az így létrejött alkotások, ám elhallgatnánk a lényeget, ha pusztán arról beszélnénk, amit ezek a képek ábrázolnak. Nemcsak az ábrázolt figurák (férfiak és főleg nők, állatok), és nemcsak a megmunkált anyag hordozta metaforák képezik számomra ugyanis e munkák jelentését. De még csak nem is a megformálás stílusának elemzése jelentheti az értelmezés lehetőségét. Ha így lenne, minden értelmezés a képek 'pornográf' esetleg 'szexuális csömört' sugalló magyarázatában, a 'természet újrafelfedezésében', egy 'vacak világról' alkotott szemlélet megfogalmazásában merülhetne ki csupán.

Az általam ismert Palkó-magyarázatok ezeket, és az ezekhez hasonló megállapításokat tartalmazzák. Mindezt a forma és a stílus jelentéséből bogozzák ki a magyarázók és az értelmezők. Kétségtelen, hogy vannak alkotók - ők vannak többen -, akiknél érvényes lehet ez az eljárás, hiszen a képi tartalom, vagyis a fogalom helyett talált képi jel állítja össze a képet. Ám vannak alkotók - s, ők vannak kevesebben -, akiknek munkái nem pusztán formák. Akiknél az alkotás nem csak új formák szüntelen kitalálásának igényét jelenti. Ezek azok az alkotók, akiknek egyetlen vonalában is több minden rejlik, mint sok festő mozgalmasnak ható vagy festékekkel vastagon bepakolt képein. Úgy képzelem, ilyen vonalakat csak azok képesek húzni, akik a mesterséget is birtokolják.

A mesterséget pedig azok birtokolhatják, akiknek egyetlen vonalába vagy ecsetvonásába is belesűrűsödhet a világ. Azok, akik az örökös formai változások mögött felfedezik az állandóságot, akik megsejtik, hogy a látható formák el nem érhető tartományokat feltételeznek. Azok, akiknél egy meghúzott vonal éppen egy látható és láthatatlan világ határánál vesztegel.

A kiállítás február 24-ig tekinthető meg, hétköznap 14-és 18 óra között.

Bartók 32 Galéria
1111 Budapest, Bartók Béla út 32.
www.bartok32.hu

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Tanguy apó műkereskedésének kirakatába gyakran ki voltak téve fiatal művészek munkái. Egy járókelõ megpillantott a kirakatban egy Cézanne csendéletet, mely négy almát ábrázolt. Betért a kis üzletbe, s megkérdezte, mennyibe kerül a kirakatban lévõ kép?
 
„A román Farsang című darabot az aranyos Both Béla, aki nagyszerű színházi rendező és színházalapító, olyan szigorúan állította színpadra, hogy az előadás ettől dögunalomba fulladt. Tulajdonképpen a darab ki lett fordítva önmagából, mintha egy nercbundának a bélését viseltük volna. Már a főpróbán megbuktunk.
Aforizmák
„ A művész legnagyobb földi jutalma a kollégák irigysége."
Varnus Xavér
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ