„Féner Tamás fotoriporter vagyok. Budapesten születtem 1938-ban. A sajtóban dolgozom 1957-óta. Fotóriporteri munkásságom mellett rendszeresen szerepelek kiállítóként, könyvkészítőként. Eddig 17 önálló kiállításom volt. A képeket mintegy másfélszáz alkalommal itthon, és talán húsz alkalommal külföldön mutatták be. Hét kötetem jelent meg. Legutóbb szerkesztésemben jelent meg az MTI archívumának egy részét bemutató kötet. Egyébként az MTI munkatársa vagyok, szerződéses fotóriporterként és képszerkesztőként. Munkásságomért Balázs Béla, SZOT- és Budapestért díjat, az Érdemes- és a Kiváló művész címet nyertem el. Ez utóbbit 2005. március 15-én.

A magyarországi börtönöket járom végig. Hűvös, távolságtartó, már-már esztétizáló képekben mutatom be az építészeti sajátosságokat, és ugyanakkor a fogva tartás napi gyakorlatához tartozó tárgyi világot. Érzelgősség nélkül szeretném érzékeltetni elemi felháborodásomat azon, hogy elismerve a társadalom önvédelmének jogosságát, a kirótt büntetéshez adott esetben fogalmilag nem tartozó módon milyen  körülmények között lehet embereket fogva tartani. Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom teherbíró képessége véges. Mégis: egy olyan totális rendszerben, mint az ítélet végrehajtás, a totálisan kiszolgáltatott emberrel szemben nincs helye olyan gazdasági racionalitásnak, mely nem a törvény által kiszabott minimum megadásából indul ki. Minden felelőtlen intézkedés a büntetés-végrehajtás legfontosabb célját, az elitélt visszavezetését a táradalomba veszélyezteti felelőtlenül, érzéketlenül. Hangsúlyozom: a képeken elhatározottan nincs ember. A távollevő nyoma – Derrida-i fogalommal trace -  hitelesíti  számomra jelenlétét."