BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A színházi és riportfotók művésze
Dátum: 2008. december 18., csütörtök, 8:17
Fotósként a képzőművészek között lett Príma Primissima-díjas Keleti Éva, s ez egyedül őt lepte meg. Hiszen a mai magyar fotográfusok körében azt a vonulatot képviseli, amelynek tagjai még klasszikus fotográfiai és technikai eszközökkel, a nyersanyaggal kényszerűen takarékoskodva, fejben, szívben és lélekben előre komponálva alkottak maradandó művészi remeket.

Keleti Éva vegyészhallgatóként nyári gyakorlatra ment a Forte fotótechnikai gyárba, a vegyészmérnökség helyett azonban örökre elkötelezte magát a fotózással.

- Erre mondják, hogy ami a csillagokban meg van írva... - indokolja röviden pályaválasztását.

Nehezen jött össze a beszélgetésünk, mert folyamatosan rohan. Egykori munkahelyének öreg, már-már elfeledett fotográfiáit tárja fel, mint egy régész és rendszerezi. Jön a karácsony is, ott vannak az unokák, és a kitüntetés óta a média is újra fölfedezte: rengetegen kérnek tőle interjút.

Keleti Éva elárulta, hogy a Príma díjkiosztón nála meglepettebb ember nem ült a nézőtér soraiban, mert kategóriája másik két jelöltjét, Gross Arnoldot és Gyémánt Lászlót hihetetlenül jó festőnek tartja. Amikor az ő neve hangzott el, a lánya szólt rá: "Anyu! Állj föl, s menj ki a dobogóra!" Nem is emlékszik, hogy jutott oda, csak akkor eszmélt, amikor fölkérték, hogy mondjon néhány szót.

A Forte gyárból az egyetemista lány útja egyenesen a Magyar Fotóhoz, az MTI jogelődjéhez vezetett, és olyan nagyságoktól leste el a szakma titkait, mint Langer Klára vagy Vadas Ernő.

Emlékezése szerint mindig is riportfotókat készített, 1954-től a 70-es évek közepéig, Kádár János megérkezésétől Kocsis Sándor fejesgóljain át az árvízi mentésig.

A Magyar Fotót 1956-ban beolvasztották az MTI-be, ahol Keleti Évát rögtön bedobták a színházi mélyvízbe. Nagy örömére, mert saját magát adhatta, nem kellett semmit reprodukálni, gondolkozhatott a témán, a képek komponálásán.

A mozgást, a táncot mindennél jobban szerette. Ott volt az Operaház összes klasszikus balettbemutatóján, bábáskodott a Pécsi Balett megszületésénél, bejárt a Balettintézetbe az órákra, hogy elsajátítsa a szakkifejezéseket. A néptánc viszont kimaradt az életéből, mert olyan nagyszerű kollégái dolgoztak ebben a témakörben, mint például Korniss Péter.

A színházi fotózásról azt tartja, a fotósnak pszichiáternek is kell lennie, szükséges a beleérzőképesség és az, hogy a színész bizalommal legyen a fotós iránt.

- Elképzelhetetlen, hogy emberileg ne légy érdekelve benne! - jegyezte meg. - A fotós ugyanis először látja az előadást, a színész pedig rajta keresztül szembesül először a teljesítményével.

Példaként elmesélte, hogy a Nemzeti Színház nagy színésze, Básti Lajos igen feszült volt az egyik főpróbán, mindenkit kizavart a nézőtérről, s azt mondta, hogy "csak a Keleti maradhat."

Akkoriban a fotósok fix fizetésből éltek, végig dolgozták az előadást. Ma - mint az MTI munkatársának megjegyezte - csupán 10-15 percet töltenek a színházban, majd máris rohannak a további feladatok után.

Keleti Éva, aki a művészportréknak is mestere, ma úgy véli, hogy a fényképre olyan fokon, ahogy azt ő csinálta, már nincs szükség, pedig a fotón keresztül "jön át" az emberi arc. Az a fotós, aki maradandót szeretne alkotni, analóg technikát használ, vagyis filmtekercsre fotografál.

- Annakidején egy tekercsből kellett megoldani mindent. Ehhez hosszasan komponálni, gondolkodni kellett előtte és közben a témán. Ma, a digitális technika korában a fotográfus akár 300 képet is csinál egy eseményen, kattintgat, s ami nem kell, csak kitörli - érzékelteti a korábbi és mai fényképezés technikai hátterét Keleti Éva.

A fotográfus már nem fényképez, viszont dolgozik az MTI fotóarchívumában, a régi fotókat kutatja föl és rendszerezi, a Cultiris nevű fotóügynökségnél tanácsadó, a múzeumok fotóanyagát tartja karban, mellette pedig oktat, pályázatokat ír ki, bírál el és kiállításokat állít össze.

"Szerelemből" képszerkesztője a Premier című kulturális, színházi folyóiratnak és tagja a World Press Foto nemzetközi tanácsadó testületének. Egyszóval a 77 esztendős Keleti Éva ma sem unatkozik.

(MTI)



Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
 
A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre.
Aforizmák
„ A hajszál a levesben akkor se lelkesít, ha szívszerelmünk fejéről származik."
Busch
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ