BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Leonardo, a reneszánsz ember
Dátum: 2009. április 30., csütörtök, 18:07
Leonardo da Vinci olasz festő, szobrász, építész, író, fizikus, a reneszánsz ember "őstípusa" négyszázkilencven éve, 1519. május 2-án halt meg.

1452. április 15-én született Vinciben, törvénytelen gyerek volt. 1466-ban kezdett Andrea del Verocchio firenzei festőműhelyében dolgozni, itt tanulta meg a vázlatkészítést, bepillantást nyert a kémia rejtelmeibe, látott fémöntést, gyakorolta a bőrművességet, szőnyegkészítést, sőt zenei ismereteket is szerzett.

Húszéves korában saját műhelyt nyitott, ekkor már a matematika is vonzotta, tervet készített az Arno folyó szabályozására. A Madonna-képek mellett hadigépeket, ostromlétrákat rajzolt, szélmalomkereket tervezett hadi célokra, tökélyre vitte a térképrajzolást. Lorenzo de Medici, Firenze uralkodója rendkívül nagyra értékelte művészetét, és a béke megerősítésére őt küldte Milánóba a Mórnak is nevezett Ludovico Sforzához.

Itt szabadon szárnyalhatott fantáziája és elmerülhetett a tudományos kutatásokban: érdekelték a műszaki tudományok és azok katonai alkalmazásai, az építészet, a folyadékok mechanikája, a ballisztika, az optika és a statika. Arctanulmányokat készített, amelynek során komikus vagy bizarr, sokszor groteszk emberábrázolások születtek.

1498-ban fejezte be egyik leghíresebb képét a milánói Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumának falán: Az utolsó vacsora azt a pillanatot örökíti meg, amikor Júdás árulására fény derül.

Donatello és Verocchio inspirálta a Francesco Sforza emlékére tervezett óriás bronz lovas szobrot, amelyet rá jellemző módon soha nem fejezett be. A terv 16 évig foglalkoztatta, az öntéshez 70 tonna fémet tettek félre, de csupán a terrakotta változatot alkotta meg, amelyet a Milánót lerohanó francia íjászok céltáblának használtak és leromboltak.

Leonardo ezután a köztársaság katonai tanácsadója lett, majd 1500-ban Cesare Borgia szolgálatába állt, akit minden útjára elkísért mérnökként és katonai építészként. Tökéletesítette a szárazföldi és a hajókra szerelhető fegyvereket, megnövelte a mozsárágyúk tűzerejét, új lövedékeket, gránátokat, ágyúkat tervezett. VIII. Károly francia király itáliai betörése után visszatért Firenzébe, ahol Michelangelóval közösen vállalta a Palazzo Vecchióban az anghirai csata dicsőséges pillanatait megörökítő monumentális kép megfestését.

1502-ben kezdte festeni és négy év múlva fejezte be a világ egyik leghíresebb képét, a Mona Lisát, amelynek talányos mosolyát könyvtárnyi könyv vizsgálja, de megfejteni senki sem tudta. A képet magával vitte Franciaországba, ahol a király megvette, ma a párizsi Louvre falán függ.

Életének hátralevő részét a nyugtalan vándorlás és egy utolsó nekilendülés jellemezte a tudomány, elsősorban az anatómiai kutatások területén. XII. Lajos francia király szolgálatába lépett, utolsó három évét magányban töltötte, csak tanítványa, Francesco Melzi maradt mellette, ő mentette meg műveit a pusztulástól.

A reneszánsz és talán minden idők legsokoldalúbb zsenije 1512. május 2-án halt meg Amboise-ban.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
 
Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a „megtiszteltetés", hogy ötleteivel mások neve alatt találkozott.
Aforizmák
„ ...az emberiségnek sosem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ