Aki a múzsákért élt
Dátum: 2006. január 7., szombat, 12:54
Nyolcvan éve, 1926. január 7-én született Erdélyben, Csíkszeredán Szász Endre Munkácsy-díjas grafikus, könyvillusztrátor, festőművész, a magyar képzőművészet egyik legkülönösebb, legerőteljesebb alakja.

Sebészorvos apja őt is e pálya felé terelgette, a fiatalembert azonban egyáltalán nem vonzotta ez a hivatás. A vita elfajult, az idősebb Szász beváltotta a fenyegetését és csakugyan megvonta a fiától a támogatását. Később aztán kiderült, hogy az ifjú művész első portréjának értékesítéséből fél évig gondtalanul élt az atyai apanázs nélkül is. A család 1946-ban áttelepült Budapestre, és Szász Endre megkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szőnyi István növendéke volt.

1950-ben - fiatal művészként - fegyverrejtegetés vádjával tíz év börtönre ítélték de már a következő évben szabadult. 1951-től 1970-ig festményeiből, illetve könyvillusztrációkból élt, mintegy 600 kiadvány illusztrálása fűződik a nevéhez. Munkásságát 1965-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el.

1970-ben ment ki Amerikába, tizenhat évig élt és dolgozott az Egyesült Államokban, azután négy évig Kanadában, de hosszabb időt töltött Afrikában és Japánban is. A bravúros technikájú művész össze nem téveszthető, jellegzetes, allegorikus fejdíszt viselő nőalakjait, az általa tervezett porcelánokat, ékszereket, kristályokat a világ számos nagyvárosában rendezett kiállításon csodálhatták az érdeklődők.

A sikeres világkarrier ellenére 1990-ben hazatért. Az óhaza tárt karokkal fogadta, ő pedig nagy kedvvel vetette bele magát a munkába: megfestette az újonnan elkészült Győri Nemzeti Színház előcsarnokának arany-fehér porcelánfalait, vázákat, dísztárgyakat tervezett Hollóházának, szőnyeget a soproni szőnyeggyárnak, és rajzolta gyönyörű szemű nő,- és komoly arcú férfialakjait. A divatszakmában is kipróbálta magát, s dolgozott a hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapításán is, de ez a próbálkozása nem járt sikerrel.

A szakmán kívül az egész ország megismerhette a tévében tartott „live-show"-iból, ahol öt perc leforgása alatt csakugyan megfestett egy tökéletes képet. Öntörvényű embernek tartották, ő maga azonban ezt tagadta. Tény, hogy művészetének újszerűsége, látványos sikerei heves vitákat váltottak ki a művészettörténészek körében. Szerette a fényűzést, a pénzről azt tartotta, hogy felesleges halmozni, el kell költeni. Luxuskörülmények között élt, „SZÁSZ" rendszámmal ellátott Rolls Royce-on járt, amelynek különleges barna színét ő maga keverte ki. A gyengébb nem iránti rajongása és hódolata közismert volt, azt vallotta, hogy nő és munka nélkül nem volna értelme az életnek. Három alkalommal nősült, gyermeke egyik házasságából sem született.

Húsz év távollét után otthonául nem a fővárost választotta. Először Sopronba költözött, majd élete végéig a Somogy megyei Várdán élt, betegsége miatt egyre visszavonultabban. Szívpanaszai évről évre súlyosbodtak, a nyolcadik infarktus után őssejt-beültetésen esett át a frankfurti egyetem klinikáján. Állapotában a műtét után látványos javulás mutatkozott, de csak rövid időre. Frankfurt után a Somogy megyei Mosdós szívszanatóriumában kezelték, állapota itt fordult válságosra, néhány nappal az őssejt-műtét után. Szívelégtelenségben halt meg 2003. augusztus 18-án.

Halálának évében a sokoldalú, nemzetközileg is nagyra becsült, a magyar képzőművészet hírnevét öregbítő művészi életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.

(Panoráma - Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Salamon Béla mikor megkapta az Érdemes művész díjat, találkozott Dobozi Imre Kossuth-díjas íróval aki igy üdvözölte:
 
Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra.
Aforizmák
„Minden piszok, ami nincsen a maga helyén."
Max Planck
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ