BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
125 éve született Gulácsy Lajos
Dátum: 2007. október 10., szerda, 9:53
Százhuszonöt éve, 1882. október 12-én született Gulácsy Lajos festőművész, Naconxypan különös képzeletű ábrázolója.

A gimnázium befejezése nélkül lett 1900-ban a Mintarajziskola növendéke, de egy év után professzorai eltanácsolták a művész-pályától. Egy ideig családja szülőföldjén, Beregben festegetett, itt készült Dombvidék című képét kiállították a Szépművészeti Múzeumban. 1902-től Itáliában tanult, s mély nyomott hagyott benne a középkori városok reneszánsz hangulata, meseszerűen átfogalmazott olasz történelmi és zsánerjeleneteit finom vonalak, lágy tónusok, zománcos színmegoldás jellemzik.

Nagyobb anyaggal 1907-ben mutatkozott be, a következő évben elnyerte a 4000 koronás Ferenc József díjat, amelyből újabb utazásokra futotta. A következő években kiállított Londonban, Budapesten, Temesváron és Nagyváradon, itt kötött életre szóló barátságot Ady Endrével és Juhász Gyulával. Az első világháború kitörése Velencében érte, a megrázkódtatástól ideggyógyintézetbe került. 1917-ben a lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították, amelynek haláláig lakója maradt. 1922-ben az Ernst Múzeum mutatta be összegyűjtött alkotásait, ekkor írta hozzá Juhász Gyula megrázó versét. Festészetének 1924-ben bekövetkezett vaksága vetett véget.

Művészete nem tartozik semmiféle „izmushoz", leginkább az angol preraffaeliták elkésett utódának tekinthető. Rokokó hangulatú légies nőalakjai, sétáló figurái a lázas képzelet, szürrealista látomások teremtette birodalom, Naconxypan álomvilágának ódon falai között mozognak.

Vízióit nemcsak festményein, hanem írásműveiben is megidézte: a sosemvolt ország történetét újra és újra tovább költötte, sosemvolt nyelvéhez külön szótárt szerkesztett. Általa impresszióknak, édeskés históriáknak nevezett írásai is figyelmet érdemelnek. Művészetelméleti kérdésekkel is foglalkozott, olykor párhuzamosan jelent meg képe és írása, mint például az Emília szépségét bemutató festménye és elemzése. Pauline Holseel című műve a Pygmalion-mítosz esszéista átértelmezéseként is olvasható művészregény, az 1912-ben megjelent Amor Sacro e Profano (Régi festmény) a szent és a profán szerelem témáját feszegeti.

A magyar szürrealista törekvések egyik előfutára 1932. február 21-én halt meg Budapesten. Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben pedig a Bibliotheca Officinában rendezték meg, összegyűjtött publikációi 1989-ben jelentek meg. Képei a Nemzeti Galériában és nagyobb magángyűjteményekben találhatók.

(MTI-Panoráma - Kiss Petra, Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
 
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
Aforizmák
„ Mutassatok nekem hat sort bárki írásából, s én találok benne olyat, amiért fel lehet akasztani."
Armand Jean Du Plessis Richelieu
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ