Az a bizonyos – tudod –, amitől valaki vonzó lesz, muszáj ránézni, sőt (bármily ciki: ámulni, vagy még rosszabb: transzba esni.) Ez a sugárzás nem a tökéletesre átgyúrt alakon, arcon múlik. Én sem tudom, mitől van valakinek van ilyenje, és miért van az, hogy másvalakinek meg nincsen. (Hiába erőlködik.) De ha van neki, az átüt mindenen.

A napokban, egészen pontosan szeptember 6.-án került a lemezboltok polcaira Brandon Flowers, a Killers énekes frontembere debütáló „szólólemeze”, amely stílusosan a „Flamingo” címet viseli.

Az Összefüggő terek című kiállítás kiindulópontját az Ernst Múzeum Nagymező utcai elhelyezkedése és sajátosan strukturált tere képezik. Hogyan érzékeljük az építészeti tereket? Milyen asszociációkat ébreszt bennünk egy kiállítási tér, amikor azt nem műtárgyak tárházaként, hanem önmagában szemléljük? Felfoghatunk-e egy térbeli sétát a moziból ismerős utazási élményként? Hogyan kapcsolódik egymáshoz film és építészet, hogyan képezhető le az építészeti tér tapasztalata a képzőművészeten keresztül?