BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Két kottából játszanak
Dátum: 2017. agusztus 7., hétfő, 9:27
Azonos művészi színvonalú muzsikusokat különböző mértékben díjaznak az együttes működési formájától függően.
Bár a Magyar Állami Operaházban működő szakszervezetek sztrájkfelhívásuk okaként a kollektív szerződés hiányát és nem egyszerűen a dolgozók fizetésének rendezését jelölték meg, a probléma felvetése ráirányítja a figyelmet a zenekarokban dolgozó nagyjából kétezer muzsikus olykor sanyarú, olykor „csak” kiszámíthatatlan helyzetére. A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára, Gyimesi László az egységes bérstruktúra bevezetésében látja a megoldást.

„Manapság egy átlagos szimfonikus zenekarban dolgozó művész a diplomások között kifejezetten alacsony, 200-250 ezer forint bruttó, azaz 170-190 ezer forint nettó fizetésért teljesít szolgálatot. Szolgálatot, mert a zenészek a próbákat és koncerteket ezzel a mértékegységgel számolják. A pedagógusok bérrendezése a zenetanárokat is érinti, ami a pedagógusok és a zenészek bére közötti különbség növekedésével járt, előbbiek javára. Ebből következően a muzsikusok egy része inkább tanításba kezd. Egyes vidéki zenekarok hiába hirdetik meg a művészi szempontból nagyobb presztízsű állásokat, nem akad jelentkező. Ha a zenekari bérek megközelítenék a pedagógusokét, akkor az elszívó hatás mérséklődne.” - fejti ki Gyimesi László.

„Egy klasszikus zenész 15-20 év tanulás után jut el a diplomáig, jellemzően kisiskolás korától kezdve gyakorol minden nap több órát, beleértve, hogy ez így marad egész aktív életében, mert számára természetes, hogy művészileg folyamatosan fejlődnie kell.” - utal a nem átlagos terhelésre a zenészként is aktív, tehát saját tapasztalataiból kiinduló jogász, aki 1989 óta szakszervezeti vezető. „A zenekari munka hihetetlen koncentrációt és együttműködést igényel, ezért is örültünk, amikor … -ban sikerült speciális, a foglalkoztathatóság időtartamát korlátozó munkajogi szabályozást tető alá hozni. Ez védi a zenészeket, segíti magas színvonalú szolgáltatást, de leginkább a közönséget óvja.” - mondja Gyimesi László.

2008-ban hosszas egyeztetést követően megszületett az előadóművészeti törvény, amely rögzíti az állam és a zenekarok viszonyát. Eszerint az állam garanciát ad, hogy a meghatározott feltételek teljesítése esetében támogatja a zenekarokat, amelyek teljesítik a szigorú szakmai és foglalkoztatási feltételeket. Ugyanez a törvény tesz egyenlőség jelet a működtetési formák közé, azaz egy zenekart működtethet egyesületi, alapítványi, gazdasági társasági, intézményi formában, fenntartója vagy tulajdonosa pedig jellemzően az állam vagy önkormányzat. „Az együttesek körülbelül felében játszó zenészek közalkalmazottak, a többiek gazdasági társaságok dolgozóiként munkaviszonyban látják el ugyanazt a feladatot. A 2010-15 közötti időszakban folyamatosan csökkent az állami támogatások mértéke, tavaly megváltozott ez a trend, ám a növekedés csak a 2010 előtti szint eléréséhez volt elég. Idén a kulturális pótlék megjelenésével a közalkalmazottként dolgozó zenészek bérét rendezték, ez átlag 15 százalékos, azaz bruttó 10-50 ezer forint közötti emelkedést jelentett számukra.” - utal a szerencsés, de féloldalas fordulatra a szakszervezeti vezető.

„A gazdasági társaságok által működtetett együttesek muzsikusai azonban nem jutottak ehhez a béremeléshez, tehát az egyik együttesben 15 százalékkal lehet magasabb a garantált fizetés, mint a másikban, ami érthető módon okoz feszültséget.” - világít rá javaslatának legfőbb okára Gyimesi László, aki egy felfelé nyitott, ám a minimumot garantáló bérstruktúrát képzel el. „Azt kezdeményeztük, hogy kössünk egy ágazati kollektív szerződést, egységes bérrendszert alakítsunk ki, amely rögzíti, hogy aki ilyen és ilyen diplomával ennyi és ennyi ideje dolgozik, ne kereshessen kevesebbet, mint a megállapodott minimum összeg. A kulturális kormányzat egyetért a megoldás keresésében, ám a gazdasági társaságok vezetői féltik a saját, egyénileg kialakított juttatási rendszerüket egy lemerevített egységes bérstruktúrától. Mi viszont a hangsúlyozottan felfelé nyitott rendszerrel egyfajta zenész életpályamodellt szeretnénk biztosítani. Ősszel folytatjuk a tárgyalásokat” – villantja fel az esélyt Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára.

Lapunk, az állami támogatás szükségességét firtató kérdésére Gyimesi László meglepetten válaszol: „Egy jól menedzselt zenekar ugyan el tud csípni jól fizető külföldi turnékat, de a jegybevétel Magyarországon nagyon alacsony, ebből adódóan a jegybevételtől függő TAO támogatás összege is. A saját bevétel maximum 15-20 százalék lehet. Pusztán piaci alapon egyébként sehol nem működnek szimfonikus zenekarok, mindenhol kapnak valamilyen támogatást. Így van ez a világ leghíresebb zenekarainál, a berlininél, a londoninál, vagy akár a New York-inál is. Ez a műfaj nem mérhető kereskedelmi mércével, valódi közszolgálat, és ezt nem vitatják sehol a világon.”

Hompola Krisztina
(nepszava.hu)


Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jack London amerikai írót egyszer az orvos szigorú zöldségdiétára fogta, semmi mást nem ehetett.
 
Molnár Ferenc jókedvű társasággal vacsorázott egy óbudai vendéglőben. Az asztalok között állandóan ott lábatlankodott egy szemtelen kiscsirke, le-lecsapva a morzsákra.
Aforizmák
„ Az idő a legdrágább anyag, amiből az életünk készül."
Sütő András
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ