Nagyszentmiklóson (ma Sannicolau Mare, Románia) született zeneszerető családban: apja iskolaigazgató volt, a helyi műkedvelő zeneegylet elnöke, anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. Ötévesen, anyjától kezdett zongorázni tanulni, kilencévesen már komponált, két év múlva nyilvános koncerten adta elő egy saját szerzeményét. Zenei tanulmányait 1894-ben, Pozsonyban kezdte meg, 1899-től a budapesti Zeneakadémián tanult. Zongoristaként tűnt fel, komponálni 1902-ben Richard Strauss hatására kezdett ismét.

Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, Kodállyal együtt itthon és a szomszédos országokban több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág saját műveik részévé vált. 1907-ben a Zeneakadémia zongora tanszékének tanára lett, s feleségül vette Ziegler Mártát.

A század elején zenéjét heves elutasítás fogadta disszonáns hangja, válsághangulata s paraszti színei miatt. 1911-ben írott egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát elutasították, ezért 1912-ben visszavonult a zenei közélettől. 1917-ben aztán nagy sikerrel mutatták be a szintén Balázs Béla szövegkönyvére komponált A fából faragott királyfi című táncjátékát, egy évvel később A kékszakállú herceg várát. (Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin hazai bemutatóját már nem érte meg.)

A Tanácsköztársaság alatt a zenei direktórium tagja volt. A jobboldali sajtó ezért hevesen támadta 1920 után, szlovák és román népdalgyűjtése miatt hazafiatlansággal is megvádolták. 1923-ban újra nősült, tanítványát, Pásztory Dittát vette el. Külföldön egyre nőtt hírneve előadóként és zeneszerzőként is, de hazájában egyfajta belső emigrációban élt. A fasizmus fenyegető árnyékában 1930 és 1936 között itthon nem játszotta saját műveit, a náci hatalomátvétel után nem lépett fel többé Németországban, végül 1940-ben a fasizmus elől Amerikába emigrált.

A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, de egészségi állapota egyre romlott, utolsó éveiben a leukémia a tanításban és koncertezésben is akadályozta. A Concerto és a Yehudi Menuhinnak komponált Hegedű szólószonáta még elkészült, de Brácsaversenye és III. zongoraversenye már befejezetlen maradt. Bartók 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, hamvait 1988. július 7-én Budapesten helyezték végső nyugalomra.

Az első Kossuth-díjak kiosztásakor 1948-ban posztumusz Kossuth-díjat kapott. 1935-ben az MTA levelező tagja lett, 1945-ben rendes tagnak, egyben igazgatósági tagnak választották meg.

Bartók dinamikus és változatos stílusát élénk ritmus, a diatonikus és kromatikus elemek együttélése jellemzi. Mesterműve a román népballadára írt Cantata Profana kórusmű, a Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára, a Divertimento, a Kontrasztok (amelyet a dzsesszklarinétos Benny Goodmannek és Szigeti József hegedűművésznek írt és velük is vett fel), az Allegro barbaro című zongoradarab. Kutatói eredményei is korszakosak, számos népdalgyűjteményt állított össze, Gyermekeknek és Mikrokozmosz című kötetei a zongorapedagógia alapművei, rengeteg cikket írt a kortárs muzsikáról és a népzenéről. Bartókot a klasszikusok közt tartják számon, emberi és művészi karakter egysége keveseknél valósult meg teljesebben, mint nála.

(MTI)