A hosszú betegség után elhunyt Gyulai Gaál János temetéséről később intézkednek.

Gyulai Gaál János 1924-ben született Budapesten, hegedű és zongora szakot végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán; 1941-ben egy hazai versenyen Hubay-díjat nyert. Pályája elején hegedűsként az Állami Hangversenyzenekarban, majd korrepetitorként a Budapesti Operettszínházban dolgozott, ahol hegedült és zongorázott is, ha a helyzet úgy kívánta. Később a Bartók-terem zenei vezetője lett. 1956-ban I. Zongoraversenyével díjat nyert Belgiumban, majd 1959-től 25 éven át a Magyar Rádióban dolgozott, innen ment nyugdíjba. Sikeres zeneszerzői tevékenysége mellett hangszereléssel is foglalkozott, valamint karmesterként is működött.

A Magyar Rádió képviseletében számos alkalommal szerepelt Lipcsében, Drezdában és Berlinben. 1980-tól 10 éven keresztül a müncheni Bajor Rádió külső munkatársa volt, ahol hangszerelt, vezényelt és számos művét szalagra rögzítette.

Kovács Kati 1966-ban az ő szerzeményével, a Nem leszek a játékszered című dallal nyerte meg az első Táncdalfesztivált.

A Magyar Zeneszerzők Egyesülete azt tudatta az MTI-vel, hogy Gyulai Gaál János életművének legnagyobb szelete a szimfonikus könnyűzene műfajába tartozik; ennek gondozásával foglalkozott a Magyar Rádió tervező szerkesztőjeként is. Sikeres musicaljei - például a Hárman Párizsban - gyakran szerepeltek a színházak és a rádió műsorán. Alkotott a komolyzene műfajában is: két zongoraverseny és egy hárfaverseny után idősebb korában komponálta Hegedűversenyét és igényes kamarazenei darabjait. Gyulai Gaál János emellett filmzenék (például a János vitéz) és színpadi kísérőzenék (Az ügynök halála) mestere is volt - méltatta az elhunytat az egyesület.

Gyulai Gaál János 1967-ben Erkel-díjat kapott, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Emellett eMeRTon életműdíjat kapott a Magyar Rádiótól (2004), Huszka-díjat az Artisjus Szerzői Jogvédő Hivataltól (1994), valamint Fényes Szabolcs-díjat a Zeneszerzők Szövetségétől.