Jövőszatíra – Spiró György: Feleségverseny című regényéről
Dátum: 2009. június 25., csütörtök, 13:29
Spiró új regénye mulatságos, keserű, anti-utópia. Húszvalahány év múlva játszódik Magyarországon, de nem lehet már ránk ismerni. (Vagyis sokkal jobban magunkra ismerünk, mint hisszük: mindnyájan el vagyunk rajzolva.) A kormány épp egy újabb adót vezet be (Kamatyadó. Egy kamaty 6900.- forint valamennyit ér, fiataloknak több, öregeknek kevesebb havi dugás van előírva, az után számítják az adót – átlagember képtelen követni a számfejtést. Lázadás is tör ki miatta, hát persze hogy…).
A főszerepet játszó család valami lepukkadt piac környékén tengődik: a fiú kocsilopásból (és rendőrködésből) él, a lány debil, elárusít, a szomszédos uszodában parlagfüvet tenyésztenek mesterséges körülmények között, mert hogy az jobb, mint a marihuána. Infrastruktúrája is van: a maffia meg a rendőrség együtt vigyázza. Beszélni már alig tudnak, egymondatos (egyszavas) indulat-töredékeket nyögnek egymás felé, azonnal verekedés támad, a panelből egy őrző-védő cég kiköltözteti a család maradványait, valami fő maffiásé lesz. A fejesek a cigányokat kitelepítik Békésbe, (Romanisztán), a magyaroké Dunántúl, de így is állandó gyilkos csatározás – szőke cigányok és vadmagyarok, rendőrök és rendfenntartók, maffia és túlélő – között. Megalakul a kommunista királyság, a Margitsziget börtönsziget lesz – és így tovább. A „feleségverseny” egy Ki mit tud-szerű játék, millióan jelentkeznek a kasztingra, persze a debil lány kerül be (ki) győztesnek: mindenki utálja a másikat, a zsűriben úgy akarnak egymással kitolni, hogy a leghülyébbet nyomják tovább, hadd pukkadjon az ellenfél – a versenyzők, közönség, zsűritagok verekednek. Nem sorolom.
         
Spiró persze laposakat pislog, hogy ez nem rólunk szól, ez a szatíra, mindent eltúloz, itt pl. egy kitalált ország kitalált betegségeit. De lehetetlen nem önmagunkra gondolni, úgyis, mint nemzet, meg ország, meg pártok, meg a főváros lerobbanása. Laza kézzel felvitt kórkép és körkép, talán túl lazára engedte fantáziáját, nagy poénok és apró hülyeségek keverednek benne, – a polgárháború jóslatától azonban meghűl benned a vér. Az telitalálat. Meg az is ha kimész a piacra és véletlenül rálépsz valakinek a lábára: ami a szenvedő alany szájából ilyenkor kiömlik, na az a regény nyersanyaga. Sültrealizmus formájában. Itt csak szatíra. Nagyokat fogsz rajta nevetni (sírni). A végére talán megunod. Nem elég ugyanezt reality show-ban élni, nap, mint nap? A hülyeség nagyon tud fájni – üzeni a szerző. De ki törődik itt a fájdalommal?

(
Magvető kiadó)
                                                                             Almási Miklós

Értékelje, véleményezze Ön is az írást, amit bejelentkezés után megtehet itt, vagy a Hokedliről rovatban: http://www.muvesz-vilag.hu/hokedli#33!
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Black 2009-07-14 17:06 | Válasz erre | #5
Én Almási urat javítanám, mert a Feleségverseny főszereplő családjának több gyermeke is van nemcsak az általa említett kettő, másrészt nem ez a család termeszti a génkezelt parlagfüvet, harmadrészt a zsűritagok meg nemigen verekszenek. Szerintem, aki gondolatindító vagy vitára ingerlő írást indít útjára, annak pontosabban kellene fogalmaznia. Vagy lehet, nem is olvasta a regényt?
Spiró nem mondott sehol ilyesmit:" hogy ez nem rólunk szól, ez a szatíra, mindent eltúloz, itt pl. egy kitalált ország kitalált betegségeit." Sőt a következőket mondja egy interjúban (Népszava online-on megtalálható):"-Ez a könyv a jövőben játszódik, a politikai oldalak mai fogalmak, és a regényre nem illenek. Olyan képet rajzolok, amiben a politika teljesen kiszolgáltatta az országot a külső hatalmaknak. Még az utolsó értékünket, a vizünket is eladják. Ettől óvok.

-Ebből a Magyarországból hiányoznak a zsidók….

-Szerepel a regényben egy mondat róluk, kiűzettek, az itt maradt 53 zsidó pedig 57 zsidó szervezetbe tömörült... Ismerünk olyan Kelet-Európai országokat, ahol történt valami hasonló. Nem lettek boldogabbak. Én csak azokat a gyerekeket sajnálom, akik most szocializálódnak. Nem tudom csodálni, hogy szélsőséges ideológiához csatlakoznak, mert nincs nekik egyebük. De ki fognak ábrándulni, és nagyon rossz lesz nekik."
(http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1193304)

Kuklá 2009-06-27 11:47 | Válasz erre | #4
Na, ehhez már nem kell sok fantázia, hogy az ember lássa, mi van, mi lesz vagy még mi lehet ebben az országban... De egyetértek Spiróval: erről beszélni, szólni, írni kell. Csak egyre nehezebb megtalálni, miként lehet (lehet-e még) jó irányban változtatni a dolgokon.
Te olvastad a könyvet, drfichte?

drfichte 2009-06-27 09:23 | Válasz erre | #3
hogy kinek irta? Aki érti a szatíra nyelvét, látja hogy mi van, és van fantáziája hogy mi a turó (sokféle sz@r) lehet belőle.

Miklós 2009-06-26 10:57 | Válasz erre | #2
Én a Hokedliről-be kommenteltem. Most hova kell..?

knokk 2009-06-25 14:38 | Válasz erre | #1
Szóval nem rossz, nem rossz, de annyira azért mégsem lett jó..? Spirótól több kellene, mint megírni, ami van? Hiányzik az a bizonyos plusz..? Mondjuk ami elmebaj a könyv megjelenése és azt megelőzően a Spiró az érettségi tételek közt körüli balhé volt, hát, ennél jobb reklám nem is kellhetett volna az új könyvének. Kár, hogy ezek szerint mégsem váltja a felfokozott reményeket. Pedig gondolkodtam rajta, hogy megvegyem.

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki – eredménytelenül.
 
Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a „megtiszteltetés", hogy ötleteivel mások neve alatt találkozott.
Aforizmák
„ A dicséretek visszautasítása: az a vágy, hogy kétszer dicsérjenek meg."
La Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ