Ezt mindegyik, Budapesten adott interjújában külön is hangsúlyozta (a Pannon Filharmonikusok legutóbbi hírlevelében és a www.pannonfilharmonikusok.hu oldalon elolvashatók ezek az interjúk is).

Mindezek után folytatódik a zenekar budapesti bérletsorozata. A pécsi együttes 2006. január 28-án indította el újabb budapesti koncertsorozatát a Nemzeti Hangversenyteremben: a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is itt hallható a négy hangversenyből álló bérlet mindegyik estje.  

A bérletsorozat következő, április 7-én 19.30-kor kezdődő,
Honvágy című koncertje:

Bartók: Magyar képek
Csajkovszkij: Melankolikus szerenád, Op. 26.
Valse-scherzo, Op. 34.
Dvorak: IX. szimfónia e-moll, Op. 95 – Újvilág

Vezényel: Marko Letonja
Közreműködik: Baráti Kristóf – hegedű

Marko Letonja: a Ljubljanai Zeneakadémián folytatott először zongora-, majd karmesteri tanulmányokat, később ezzel párhuzamosan a Bécsi Zeneakadémián tanult, ahol 1989-ben fejezte be tanulmányait. 1987-ben nagy sikerrel debütált a Szlovén Filharmonikusokkal. Vezényelt a milánói, a nápolyi és a római operaházban, vendégkarmester volt Spanyolországban, Ausztriában, Németországban, Csehországban, Magyarországon, Japánban, Izraelben és az Egyesült Államokban.

A nemzetközi zenei élet számos híres művésze dolgozott már együtt vele, például Elisabeth Leonskaya, Vadim Repin, Lazar Berman, Sarah Chang, Jose Cura. Marko Letonja a nápolyi Teatro San Carlo, a milánói Scala, a mexikóvárosi Teatro Bellas Artes vendégkarmestere, dirigálta már a grazi, a mainzi, valamint a zágrábi szimfonikus zenekart is. A Bázeli Szimfonikus Zenekar Marko Letonját választotta vezető karmesterének és zeneigazgatójának, az együttessel adott koncertjei óriási sikereket arattak.

Baráti Kristóf: 1979-ben született Budapesten. Zenész családból származik, első hegedűtanára az édesanyja volt. 1981 és 1991 között szüleivel Venezuelában élt, 8 évesen itt adta első hangversenyét zenekari kísérettel. Visszatérve Magyarországra a Zeneakadémia előkészítő tagozatán Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos, a világhírű Tátrai Vonósnégyes alapítója volt a két mestere. 1998-tól Párizsban, Eduard Wulfsonnal dolgozik, aki az orosz hegedűiskola hagyományait a legnagyobbaktól tanulta. 1995-ben az olaszországi Lipizer nemzetközi versenyen első díjat, 1996-ban a párizsi Jacques Thibaud nemzetközi versenyen második, 1997-ben a brüsszeli Erzsébet  Királyné nemzetközi versenyen harmadik díjat nyert, és ez utóbbin közönségdíjas is lett.
2001 óta Franciaországban több nemzetközi mesterkurzuson tanított, köztük a Sorbonne nyári fesztiválján. 2004 júliusában meghívást kapott Modenába és a katalán Puigcerdába, ahol neves művészek társaságában tartott mesterkurzust. Itthon rendszeresen szerepel a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Budapesti Fesztivál Zenekarral és a MÁV Szimfonikusokkal. 2004 augusztusában háromhetes, nagysikerű koncertkörúton vett részt Ausztráliában. 2005-ben a rangos amszterdami Concertgebouw-ban szerepelt. Baráti Kristóf, aki az amszterdami Riaskoff Concert Management művésze, egy 1703-as Stradivari hegedűn játszik a chicagói Stradivari Society jóvoltából.

Néhány szó a zeneszerzőkről és a fölcsendülő művekről:

Bartók Béla (1881-1945): 1931-ben komponálta Magyar képek című zenekari művét, amelyet világszerte Bartók egyik, a magyarság szimbólumának tekintett alkotásának tartanak.  A falusi emlékek varázslatos világát felidéző Este a székelyeknél a népdalok inspiráló hatását mutatja, míg például a Három burleszk Kicsit ázottan című részlete a finoman ironikus humoré.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893): világhírű versenyművei mellett írt számos kisebb-nagyobb, zenekari kísérettel fölcsendülő szólóhangszeres művet. 1875-ben komponálta a Melankolikus szerenád című alkotását, amely a címben is jelzett, melankolikus karakterével Csajkovszkij zenéjének nagy népszerűséget biztosít. Nem csoda, hogy a lírai finomságokra képes hegedűművészek kedvelt darabja ez, akárcsak a Valse-scherzo.

Antonin Dvořák (1841-1904): 1893-ban Amerikában komponálta egyik legnépszerűbb alkotását, az Újvilág szimfóniát. Műve a cseh honvágy hangja mellett az amerikai élményeket adekvát módon felidézni képes zenei hangnak köszönheti máig tartó töretlen sikerét. A mozgalmas nyitó tétel és a lassú tétel is népi ihletésű, akárcsak a táncos-vidám 3. tétel. A finálé a Dvorák névjegyévé és Amerika szimbólumává lett főtémával indul, melyet a melléktéma, a hazai táj idilljét idéző hangja ellenpontoz. Az örömteli hangot az Európában maradt gyermekeivel való boldog találkozás napjai is inspirálták.