– Mindennapi kis történetek. Ez volt a dal témája, amit a francia énekesnő, Milkymee rendelt meg tőlem – akivel korábban egy helyen dolgoztunk a megélhetésünkért –, ehhez kellett szöveget írnom. Megírtam és tetszett neki.

– Így született meg a Sally című nóta, ami a Domaine című film egyik betétdala lett.

– Igen. A dal egy lányról szól, aki egy nap elindul szerencsét próbálni és végül egy út menti árokban ébred. Elkészült a szöveg és ennek alapján azt vártam, Milkymee egy gyors számot fog írni rá. Ő e helyett egy lassút mutatott nekem – és tetszett!

– Hogyan került Svédországba?

– Svéd-angol nyelvű középiskolában tanultam, utána a Pázmányra mentem, ahol kommunikációt és finnugor nyelvészetet tanultam, de félbehagytam és kiutaztam Svédországba. Úgy éreztem, az itthoni képzés túlságosan elméleti. Gyakorlati tapasztalatokra vágytam. Kinn a göteborgi egyetemen tanultam egy évig, majd szüleim kívánságára hazajöttem befejezni itthoni tanulmányaimat. Dolgoztam a Kulturális Örökség Minisztériumában, majd tanítottam a Finn Nagykövetségen, végül visszatértem Svédországba, már több mint négy éve. Azóta ott élek.

– Miért ment ki?

– Dühös voltam, úgy éreztem, itthon semmi sem sikerült.

– Ilyen fiatalon mi nem sikerült?

– Az ember a húszas éveiben rengeteget tanul. Akkor azt éreztem, elveszik előlem a lehetőséget. Sohasem szerettem a hierarchiát és a kasztosítást és folyton ilyen falakba ütköztem. Persze, Svédországban sincs kolbászból a kerítés, de nem bántam meg a döntésemet. Mindenkinek kötelezően fölírnék legalább egy év külföldön élést, megismerni más népek kultúráját.

– Svédországban mivel foglalkozik?

– Svédet tanítok külföldieknek és svédeknek is, s Svédországban a tanári pályát viszonylag tisztességesen meg is fizetik. Február óta a budapesti Skandináv Háznak vagyok a svéd és izlandi ügyekért felelős programigazgatója. A kultúrák közötti kapcsolattartást jelöltük ki fő célunkul, és rengeteg érdekes programot szervezünk Budapesten.

– Sok skandináv van Magyarországon?

– Több ezren vannak, főleg diákok, akik legtöbben az orvosi karokon tanulnak.

– Visszatérve a filmre. Látta már?

– Még nem.

– Hogyhogy?

– Még csak filmfesztiválokon vetítették, Velencében szeptemberben mutatták be a Kritikusok Hete keretében, majd utána a bécsi filmfesztiválon ment, teltházzal. A filmzene jövő év januárjában jelenik meg CD-n, de már most nagyon sikeres. Ezért Milkymee felkért, hogy közreműködjek a harmadik albumán, amit Japánban fog felvenni.

– A dalszöveget angolul írta?

– Igen. Sok év kihagyás után ismét elkezdtem írogatni, vagy inkább úgy mondanám, az írás talált meg újra engem.

– Magyarul is ír?

– Először minden magyarul jön, utána fordítom angolra vagy svédre. Kaptam dalszövegírásra magyar megkeresést is, de még nem beszélhetek róla.

– Egy magyar barátom igen fiatalon elkerült itthonról, azóta már a világ két igen távoli pontján is élt. Ő mondta nekem, a magyarral együtt három nyelven beszél elvileg tökéletesen, ő mégis azt érzi, egyetlen nyelvet sem tud igazán.

– Igen, néha én is úgy érzem, már egy nyelven sem beszélek teljesen. Furcsa is, amikor mindössze két órányi repülőút után hirtelen mindenki magyarul beszél körülöttem, és olyan szavak zúdulnak rám, mint például a pitymallat. Érdekes. Magyarországról hiányzik a túrógombóc, s persze a család, a barátok. – És Budapest. Az, hogy magyarul beszéljek. De amikor itthon vagyok – és a Skandináv Ház miatt már gyakrabban járok haza –, akkor meg hiányzik, hogy svédül beszéljek. Magyarul tökéletesen, svédül nagyon jól és angolul jól beszélek. A popzene főként angolul íródik, ezért lett a dal szövege is – bár az előadó francia – angol. Milkymee, vagyis Emily azért énekel angolul, mert franciául meztelenebb lenne.

– És az egy művész esetében baj lenne?

– Nem. Én is a legtöbb szöveget magyarul írom, de ezeket inkább a fióknak szánom. A magyarul írás mindig inkább mintha terápiás célul szolgálna. És jóval olcsóbb, mint a pszichológus. Amikor visszaolvasom, amiket korábban írtam, meztelennek érzem magam. Így 30 fele az ember már megtalálja… Mit is? Önmagát… nem, azt sosem. Már idén sem vagyok az, aki tavaly voltam.

– Sokat változott, mióta dühösen elhagyta Magyarországot?

– Megbékéltem mindennel, amit nem szerettem magamon és magamban. S rájöttem: mitől is féltem én..? Az ember, ahogy idősödik, egyre kevésbé fél. Mindig lehet valami izgalmasat találni az életben. S az utazás nagyon fontos számomra.

– Hol van otthon? Útközben?

– Mindig ott érzem magam otthon, ahol éppen vagyok.