Hugh Masekela, Afrika elkötelezettje
Dátum: 2006. április 6., csütörtök, 8:14
Sokszor panaszkodott már a magyar közönség, hogy számos világhírű művész hozzánk csak azután jut el, miután már túljutott a csúcson. Hugh Masekela, akit méltán tartanak az afrikai jazz atyjának, több mint 40 éve járja a világot, a 67 éves muzsikusról azonban korántsem mondható el, hogy leszálló ágban van. Ezt bizonyította be szerdán este a Jövő Háza Teátrumában tartott koncertjén.

A kopasz, különlegesen csúcsos fejű, erősen zömök testalkatú Masekela nem csupán annak a kornettnek mestere, amelynek legnagyobb megszólaltatója egykor maga Louis Armstrong volt, hanem kiváló énekes, ütőhangszeres, hangutánzó, pantomimos, és „mesemondó" is, aki rendkívüli intenzitással tartja a kapcsolatot hallgatósággal. Mindemellett Afrika örök elkötelezettje, nem csupán a zenében. A nyolcadmagával előadott darabokban, amelyben a fekete kontinens ősi hangjai, ritmusai, mélyről jövő vokálkórusai remekül illeszkedtek a modern jazz és jazz-rock elemeivel, szülőföldje történetének, harcainak egy-egy fejezetét mutatta be. Felidézte az apartheid elleni harcot, egy esőtánc rituáléjában mondta el egy nagy botswanai duzzasztógát történetét, amely akkor épült fel, amikor már az országban négy éve nem esett az eső, de megelevenedtek Afrika déli részének aranybányászai is, akik baljós vonatokon érkeznek Johannesburg környékére, hogy éhbérért hozzák fel a felszínre az emberiség egyik kincsét és egyben „rossz szellemét". Ez utóbbiban némi célzatos hamissággal fújta el az amerikai himnusz fő motívumait, máskor pedig virtuóz módon felelgetett szaxofonosával, - egy ilyen duettbe belefért például a Beatles Eleanor Rigby-jének dallama is - vagy próbára tette gitárosa figyelmét, hogy képes-e leutánozni hangról hangra egy-egy cifra vokál-variációját, miközben a basszusgitár úgy dörmögött, mint az munka- és vadászdalokat éneklő afrikai férfiak. És ha már világzene, legyen teljesen az: Masekela színpadra szólította a fiatal izraeli zongoristát, Yaron Hermant, akivel egy nálunk is jól ismert zsidó népdal szívszorítóan szép trióját adták elő a két fúvóssal, később pedig Soweto Kinchet, a Jamaica All Stars szaxofonosát, hogy reggae-hangokkal gazdagodjon az addig sem böjtölős repertoár.

A mintegy kétórás remek programnak, amelyre egy kicsit lassan hangolódott rá a publikum, egyetlen igazi negatívuma az volt, hogy nem kellett volna Masekeláék fellépését „ülős koncertként" eladni. Valószínűleg jót tett volna a hangulatnak, ha a nézők inkább szabadon engedik mozgásvágyukat a zsigerből jövő laza ritmusokra.

(Panoráma - Göbölyös N. László)

Fotó: A38 Hajó

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
 
Egy újságíró megkérdezte Mark Twain-t, igaz-e, hogy már hosszabb ideje dolgozik egy nagyobb lélegzetvételű színdarabon.
Aforizmák
„ A világ Isten bűnbeesése."
Hebbel
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ