Kritika a The Empire Shall Fall: Awaken című korongjáról
Garantált fertőzés
Dátum: 2010. április 28., szerda, 11:05
Végy két jól képzett jazz muzsikust (dob és basszus), egy 18 éves fiatalembert, aki nyolchúros gitáron játszik, a mikrofont pedig adjuk Jesse Leach kezébe! Így alakult meg 2008-ban a The Empire Shall Fall. Egy négyszámos demót követően most itt a bemutatkozó lemezük nyolc dallal, ahol olyan határfeszegetésbe kezdtek, amit mai lemezeken ritkán hall az ember.

A régi számok új köntösbe öltöztek, valamint egy doboscserén is átesett a zenekar. A srácok egyébként jól hallhatóan nincsenek rossz viszonyban a hangszereikkel. Jesse újra régi elemében van, amire nyilván többen is régóta vártak.

A demó elég jó muzsika benyomását keltette és epekedve vártam az idei, Awaken névre keresztelt teljes albumot.

Kezdjük a címadó dallal! A dübörgés erősen befigyel, hogy aztán egy totális elszállás erejéig lenyugodhassanak a kedélyek. Majd újra jön egy kis aprítás, látszat-megnyugvás, végül újabb dara. Váltás, váltás hátán. De valahogy mégis összeáll a kép. Remek kezdés egy lemeznek. Komoly lelkesedéssel hallgattam a dalt, és bárkit, aki fogékony erre a műfajra és hasonlóan tesz, nem fog csalódni.

A következő dal, a Lords of War már délies ízekkel is operál, ami személy szerint engem, Jesse korábbi zenekarára, a Seemless-re emlékeztetett. Ezúttal viszont (sajnos) azt kell mondanom, nem sikerült hasonlóan fajsúlyos költeményekkel megörvendeztetnie, mint ahogy azt 2002-ben tette, bár kiemelkedő részekben itt sincs hiány. Arról nem is beszélve, hogy milyen változatos maga a tálalás!

Egyik nagy kedvenc a Voices forming Weapons, kezdése teljes katarzis, szigorú menetelése ellenállhatatlan, szövegileg is egy igazi mozgalmi tétel.

A Choir of Angels  igazi gyorsvonat, abból az igazi arcon csapó fajtából, hiszen úgy tűnik, valóban nem fogunk megállni egy másodperc erejéig sem. Szövegileg az egyik legmegkapóbb darab, a 2001 szeptember 11.- i eseményeket meséli el, egy – nem is oly meglepő módon – más aspektusból. Nyilván többen ismerik a történet nem annyira publikus oldalát, amit dalba önteni igencsak becsülendő cselekedet. Éneklést itt ne keressen senki, arról szó sincs! De aki szereti ezt a műfajt,  el lesz varázsolva.

Régi ismerősként köszönthetjük a We The People-t. Eleinte nehezemre esett befogadni ezt a már-már cirkuszi kavalkádra hasonlító őrületet, aminek emészthetőségén a hat perc közeli időtartam sem segített. Sőt..! A srácok helyében ezt a dalt biztosan rövidebbre fogtam volna. De most már ezt is ugyanúgy szeretem, mint lényegében az összes többi tételt. Ezért is javaslom mindenkinek, hogy kitartóan próbálkozzon az albummal, hiszen ha sikerül feltörni a külső, elsőre kissé barátságtalannak tűnő kérget, onnantól nincs menekvés. A fertőzés garantált.

Az utolsó előtti track-ben, az Our Own-ban igencsak ízes dallamok lettek csatasorba állítva, nagyon szép húzása van a dalnak. Eleinte kissé elsiklottam felette, de mostanra már az egyik legnagyobb favorittá vált.
Zárásként pedig a The Kingdom szolgáltat jó néhány emlékezetes témát, pillanatot. Jól el lett találva a lemezhossz, (majdnem 40 perc). Nem is szabad ezt feleslegesen elhúzni a végtelenségig.

Az utókeverés és a mastering rendben van. Az album tulajdonképpen nem szól rosszul. Ahol nagyon sok sáv szól egyszerre, (Voices forming Weapons, We The People) ott az arányokat, és a zengetők mennyiségét talán átgondoltam volna még egyszer.

No de ne legyünk igazságtalanok! Mi itthon a kifinomult magyar füleknek készítünk felvételeket. Otthoni takarításhoz kiváló, autóvezetéshez nem ajánlom, mert egészen biztosan a zene nyomná helyettünk a gázpedált.  

M.S.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Tanára szemére vetette, hogy szórakozásból fest.
 
Molnár Ferenctől megkérdezték, hogy szerinte a békegalamb hím- vagy nőnemű. Az író elgon-dolkodott, majd határozottan így válaszolt:
Aforizmák
„ A mozi olyan, mint az élet, csak az unalmas részeket kivágták belőle."
Alfred Hitchcock
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ